Jancsics Dávid szociológus és korrupciókutató maga is pályázott az NVVH elnöki posztjára, és az Országgyűlés illetékes bizottsága be is választotta a három legjobb jelölt közé. A szakember azonban a meghallgatás előtt visszavonta a jelentkezését. Bár a döntésben közrejátszott, hogy

San Diegó-i egyetemi kötelezettségei miatt földrajzilag és logisztikailag is lehetetlen lett volna időben megérkeznie a Parlamentbe, a visszalépés valódi oka ennél jóval mélyebben gyökerezik.

Szerinte a társadalom az elmúlt tizenhat év öröksége miatt érthető módon azt várja, hogy az új vádképviseleti szerv élére egy jogász kerüljön, de Jancsics szerint a szervezetek világa ennél bonyolultabb, és nem törvényszerű, hogy egy professzionális intézményt az adott szakma képviselőjének kell vezetnie. Az Egyesült Államokban a kórházak elenyésző százalékát vezeti orvos, a New York-i rendőrség élén pedig olyan civil vezető áll, aki sosem volt hivatásos rendőr. Egy modern intézmény élén kiválóan működhetne egy integráló elnök, aki a büntetőjogot, az adatelemzést és a vagyonfelderítést egységes stratégiává formálja, miközben az operatív munkát önálló szakmai vezetők irányítják. Pályázata beadásakor Jancsics is egy ilyen, hosszú távon életképes, adatalapú és előrejelző rendszer kiépítésében gondolkodott, nemzetközi korrupciókutatói tapasztalataira támaszkodva.

Időközben azonban be kellett látnia, hogy Magyarország jelenleg egy olyan különleges történelmi pillanatot él át, amely óriási nyomást helyez az intézményre.

Az NVVH ma már nem csupán egy hivatal, hanem annak a szimbóluma, hogy az áprilisi választásokon kinyilvánított társadalmi akarat a valóságban is megvalósul. A lakosság azonnali, kézzelfogható eredményeket, valamint gyors elszámoltatást és vagyonvisszaszerzést követel. A kutató felismerte, hogy ebben a felfokozott helyzetben a társadalomnak most nem rá, a szervezetépítő stratégára van szüksége.

A szociológus úgy véli, aki megkapja a hivatal vezetését, annak a magyar társadalom minden fájdalmát és reményét a hátán kell vinnie.

Ebben a teherben benne van a múlt minden sanyarúsága, így a derékba tört karrierek, a külföldre kényszerült fiatalok, a politikai kapcsolatok hiánya miatt tönkretett vállalkozások, a leépített intézmények és az a közvagyon is, amelyből iskolák és kórházak helyett magánvagyonok épültek.

Jancsics éppen ezért őszinte tisztelettel adózott a posztot végül elvállaló Unger Annának, aki hajlandó volt magára venni ezt az óriási súlyú feladatot (és a parlament kétharmada is megszavazta a posztra).

Címlapkép: Unger Anna. A fotó forrása: Portfolio/Szabó Dániel.

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.