– Én adtam a kezébe először lapátot... – emlékezett vissza a 62 éves szakember. – Az apukájával, Sanyival már korábbról is ismertük egymást, aztán 1994 januárjában hozta le hozzám. Borzasztó idő volt, egy-két fok, olvadt mindenhol a hó. Mondtam én Sanyinak, hogy nem ez a legjobb indítás egy tízéves gyerek számára a kajakozásra, hozza vissza tavasszal, de azt mondta: Geri abbahagyta a kosárlabdát, kezdjél vele valamit. Nagyon bennem maradt az a jelenet. Utána hat éven keresztül dolgozunk együtt.

Ami igen hálás feladatnak bizonyult, hiszen Boros azonnal kitűnt tehetségével, fizikumával és szorgalmával is, a saját korosztályában verhetetlennek bizonyult, így edzője elkezdte az idősebbek között versenyeztetni. Sokat elárul arról, hogyan gondolkodott tinédzserként, hogy a középiskolai ballagásán adott egy fotót nevelőedzőjének, melynek a hátoldalára ezt írta: „Embereknek van a legnagyobb súlya az életedben, embereknek, akiket ismertél...”

– Könnyfakasztó pillanat volt, most nehéz is erről beszélni – mesélte könnyek között a szakember. – Ebből is látszik, fiatalon is mennyire érett és intelligens volt, ahogy egyébként az egész családja is. Apukája még él, nem is tudom, Sanyi hogyan fogja feldolgozni ezt az egészet.

Főnökként is megmaradt embernek

Később, amikor Boros a szövetség szakmai igazgatója lett, kollégaként is dolgozhattak együtt.

– Sőt, konkrétan a főnököm volt, mert én voltam az utánpótlás-kapitány, de ezt az alárendeltségi viszonyt soha nem éreztette velem. Szívét-lelkét kitette a sportágért. Sokszor én mondtam neki, hogy menjen már haza, felnőnek a gyerekei, miközben itt tölti minden idejét a szövetségben.

Makrai azt a szívszorító pillanatot is elmesélte, amikor megtudta: korábbi tanítványa távozott az élők sorából.

– A szövetség elnöke, Schmidt Gábor hívott föl engem a világbajnokságról sírva, hogy Geri meghalt. Fel sem tudtam fogni, elképzelhetetlen volt az egész. Egy életerős fiatalember, aki magas, csupa izom és erő, értelmes, intelligens, még előtte volt az élet. Az éjjel nem nagyon tudtam aludni, cikáztak a fejemben a gondolatok Gerivel kapcsolatban. Előtte elkezdtem hívogatni a paksi ismerősöket, hogy mi történt, volt, aki csak tőlem hallott a tragédiáról. Mindenki megdöbbent. Felfoghatatlan, értelmetlen halál. Mindegyik az természetesen, de ez különösen. Neki most ott kellene lennie a világbajnokságon, és szurkolni a magyar csapatnak.