Ami a bürokrácia egyszerűsítésének és a digitális jogszabályok gatyába rázásának indult, az ezen a héten az Európai Unió történetének egyik leglátványosabb politikai roncsderbijévé alakult át. Az Európai Parlament bizottságainak asztalán landoló több mint 1800 módosító javaslat világossá tette, hogy nincs konszenzus, nincs közös vízió, csak a teljes és áthidalhatatlan megosztottság.

Az ellentétek nem pusztán apró szakmai finomhangolásokról szólnak, a képviselők gyakorlatilag darabjaira szedték szét az eredeti tervezetet. A lobbicsoportok, a különböző pártcsaládok és a nemzeti érdekek olyan szinten feszülnek egymásnak, ami elemzők szerint hónapokra, vagy akár évekre is teljesen megbéníthatja az uniós digitális döntéshozatalt. Sokan már kongatják a vészharangot, hogy a jogbiztonság helyét átvette a kiszámíthatatlanság, a tech-cégek pedig kétségbeesetten figyelik a brüsszeli folyosókon zajló sárdobálást.

A személyes adatok végítélete

A káosz középpontjában két olyan alapvető kérdés áll, amelyek alapjaiban határozzák meg az internet mindennapi használatát és a digitális gazdaság működését: a személyes adatok definíciója és a weboldalas sütik jövője.

Olyan javaslatok is bekerültek a csomagba, amelyek szinte minden online interakciót – beleértve az anonim böngészési statisztikákat is – a legszigorúbb adatvédelmi kategóriába sorolnának.

Ezzel szemben a jobboldali és centrista képviselők éppen a jelenlegi, sokszor idegesítő és diszfunkcionális „süti-elfogadó” ablakok káoszát szerették volna felszámolni egy letisztult, rendszerszintű megoldással. A benyújtott 1800 módosítás után azonban a helyzet még rosszabb lett: a különböző javaslatok egymásnak gyökeresen ellentmondó szabályokat tartalmaznak. 

Az MI-kérdés: olajat öntöttek a tűzre 

Ha a klasszikus adatvédelmi vita nem lenne elég, a képviselők a mesterséges intelligencia (MI) szabályozását is megpróbálták utólag beerőszakolni a csomagba. Ez a lépés végképp kaotikussá tette a tárgyalásokat. Az indítványok egy része teljesen megtiltaná a felhasználói adatok szabad felhasználását a nyelvi modellek tréningezéséhez, míg a másik tábor attól tart, hogy a túlszabályozás miatt Európa végleg lemarad a globális tech-versenyben az Egyesült Államok és Kína mögött. 

– nyilatkozta az egyik brüsszeli szakdiplomata. A tech-óriások és a helyi európai startupok egyaránt kongatják a vészharangot. A kiszámítható jogi környezet hiánya ugyanis megbénítja a beruházásokat. Amíg nem tudni, hogy mi minősül bűncselekménynek vagy jogsértésnek az adatok kezelése során, addig a tőke elkerüli Európát.

Az Európai Parlament jelenlegi menetrendje szerint a módosítások szűrése és a kompromisszumos szövegtervezetek kidolgozása heteket, ha nem hónapokat vehet igénybe. A több mint 1800 indítványt egyenként kell átnézni, összevezetni és megvitatni, ami fizikai képtelenség a kijelölt határidőkön belül. Uniós diplomaták szerint három forgatókönyv képzelhető el a jelenlegi helyzetben:

1. Teljes bukás: A törvénycsomagot a kezelhetetlen belső ellentétek miatt visszavonják vagy határozatlan időre elhalasztják, ami politikai arcvesztést jelent Brüsszelnek.
2. Felvizezett kompromisszum: Egy olyan semmitmondó, homályosan megfogalmazott keretszabályt fogadnak el, amit a tagállamok bíróságai és hatóságai teljesen eltérően fognak értelmezni, fenntartva a jogi káoszt.
3. Teljes bénultság: A viták elhúzódnak, a tech-szektor pedig évekig szabályozási légüres térben kénytelen működni Európában.

Abban legalább mindenki egyetért, hogy bármelyik forgatókönyv is valósul meg, a Digital Omnibus esete a bizonyíték arra, hogy az Európai Unió nehézkes jogalkotási gépezete képtelen lépést tartani a digitális világ tempójával.