Több mint tíz évvel az uniós csatlakozási tárgyalások felfüggesztése után Izland ismét az Európai Unió felé fordulhat, mivel a mintegy 400 ezer lakosú észak-atlanti országban augusztus 29-én szombaton arról tartanak népszavazást, hogy Reykjavík folytassa-e a 2013-ban megszakított egyeztetéseket Brüsszellel.

A szavazás persze még közel sem magáról a csatlakozásról dönt, de ha az igenek kerülnek többségbe, az izlandi kormány felhatalmazást kap a tárgyalások újraindítására. Az ezek eredményeként létrejövő csatlakozási szerződést majd egy második népszavazáson is jóvá kellene hagyniuk az izlandiak, a mostani referendum azonban sok szereplő számára geopolitikai szempontból is sorsdöntő. Az utolsó napok közvélemény-kutatásai rendkívül szoros versenyt jeleznek:

egy augusztus 21. és 25. között készült felmérésében a biztos állásfoglalók 51,3 százaléka támogatta a tárgyalások folytatását, 48,7 százalékuk ellenezte azt.

Egy hónap eleji Gallup-kutatás még 46–46 százalékos állást mért, 8 százaléknyi bizonytalannal, vagyis a részvétel és az utolsó napok mozgósítása döntheti el a szavazást.

Az is le kell persze szögezni, hogy a tárgyalások újraindításának támogatottsága nem azonos az uniós tagság támogatottságával. Az izlandiak jelentős része kész meghallgatni Brüsszel ajánlatát, de csak a végleges feltételek ismeretében döntene a belépésről. A tagságról szóló korábbi felmérések pedig érthető módon gyengébb eredményt mutattak, mint azok, amelyek csupán az egyeztetések folytatására kérdeztek rá.

Félbehagyott ambíciók

Izland először a 2008-as pénzügyi összeomlás után, 2009 júliusában nyújtotta be csatlakozási kérelmét, a hivatalos tárgyalások pedig 2010-ben kezdődtek meg. A folyamat gyorsan haladt:

a 35 tárgyalási fejezetből 27-et megnyitottak, 11-et pedig ideiglenesen le is zártak.

A 2013-ban hivatalba lépő euroszkeptikus kormány azonban leállította az egyeztetéseket, majd 2015-ben jelezte Brüsszelnek, hogy visszavonja a kérelmet.

A tagság ügye a 2024-es választás után alakult kormány programjával került vissza a napirendre, de a referendumot eredetileg csak 2027-ig kellett volna megtartani. A kabinet a romló geopolitikai környezet, az ukrajnai háború, a magas megélhetési költségek és az Egyesült Államok kiszámíthatatlanabbá váló politikája miatt hozta előre a szavazást.

Donald Trump amerikai elnök Grönland megszerzésére vonatkozó követelései Izlandon is jelentősen felerősítették azt az érzést, hogy a kis északi államnak szorosabb európai politikai háttérre lehet szüksége, ezt pedig elég gyorsan megtörténhet.

Egy sikeres referendum után Reykjavík akár már az év végén folytathatná a tárgyalásokat, Þorgerður Katrín Gunnarsdóttir külügyminiszter szerint országa 2028-ra az EU tagjává válhatna, de egyéb szakértők becslései alapján is

maximum egy-két évre lehet szükség ahhoz, lezárják a megállapodást, és azt megállapodás lezárásához és Izland hivatalosan is az unió 28. tagállamává váljon.

Ez a rendes bővítési eljáráshoz képest rendkívül gyors lenne, de Izland helyzete sem tekinthető szokványosnak.

Szinte minden adott a csatlakozáshoz

Az ország az Európai Gazdasági Térség tagjaként már most része az uniós egységes piacnak, emellett a schengeni övezethez és az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz is tartozik. Az EGT-tagságból következően

az uniós gazdasági szabályok jelentős részét átültette saját jogrendjébe, anélkül, hogy teljes jogú tagként részt venne azok kialakításában.

A tárgyalások felgyorsítását az is segíthetné, hogy a korábban lezárt fejezeteket nem feltétlenül kellene az alapoktól újranyitni, bár az elmúlt tizenhárom év jogszabályváltozásai miatt ismételt átvilágításra szükség lenne.

A legkényesebb terület továbbra is a halászat, amely az izlandi áruexport közel 40 százalékát adja, és a nemzeti önrendelkezés egyik szimbólumának számít. Reykjavík fenn akarja tartani az ellenőrzést

• a halállományok,
• a teljes kifogható mennyiség és
• a kvóták elosztása felett,

ezt azonban össze kellene egyeztetni az EU közös halászati politikájával. A korábbi tárgyalások egyik legfontosabb kérdése is az volt, hogy az uniós tagság milyen hozzáférést adna más tagállamok flottáinak az izlandi vizekhez.

A mezőgazdaság, a munkaerőpiac és később az euró bevezetése szintén igényelne megállapodást, de egyik sem tűnik olyan nehéznek, mint a halászati vita.

Az EU nem valószínű, hogy teljes és állandó kivételt adna a közös politikából, Costas Kadis halászati biztos ugyanakkor már jelezte, hogy a csatlakozási szerződés eltéréseket is tartalmazhat. A jelenlegi geopolitikai helyzetben mindkét félnek erős érdeke fűződik a kompromisszumhoz, ezért

átmeneti szabályokkal, egyedi kvótarendszerrel vagy az izlandi sajátosságokat figyelembe vevő kivételekkel kereshetnek megoldást.

Bővítési hullám

Ha sikerül tartani a kormány által felvázolt ütemet, Izland csatlakozása könnyen egybeeshet a nyugat-balkáni bővítés következő szakaszával. Az Európai Bizottság Montenegrót tartja a legelőrébb járó tagjelöltnek, amely akár 2028-ban beléphet az EU-ba. Brüsszeli tisztviselők szerint reális lehet egy közös izlandi–montenegrói csatlakozási csomag, amelynek szerződéseit a tagállamok egyszerre ratifikálnák.

Albánia valamivel hátrébb tart, de gyorsan halad, és a jelenlegi tervek alapján 2028-ig vagy 2029-ig lezárhatja a tárgyalásokat. Így egyáltalán nem kizárható, hogy

Izland, Montenegró és Albánia egyazon bővítési hullámban váljon taggá.

Ez amiatt is előnyös, mert egy tehetősebb, régi nyugati demokrácia felvétele politikailag is ellensúlyozhatná azt a képet, hogy az uniós bővítés kizárólag a szegényebb kelet- és délkelet-európai országok integrációjáról szól.

Izland ugyanis a jelenlegi számítások szerint nettó befizető lenne az uniós költségvetésbe.

Az izlandi külügyminisztérium éves szinten 10–15 milliárd koronára, mintegy 70–105 millió euróra becsüli a várható nettó hozzájárulást. Mivel Reykjavík az EGT-megállapodás keretében már most is finanszíroz európai programokat, a teljes tagság ehhez képest évi 8–13 milliárd koronás többletköltséget jelenthetne.

A költségvetési hozzájárulás önmagában persze szerény az EU egészéhez képest, egy Montenegróval közös bővítési csomagban azonban politikai jelentősége, hogy az izlandi befizetés részben ellensúlyozná az új nyugat-balkáni tag támogatási igényét. Brüsszel ráadásul egy magas jövedelmű, stabil demokráciával, jelentős megújulóenergia-kapacitással és értékes halászati erőforrásokkal bővülne.

Stratégiai pozícióban

Az ország Grönland és az Egyesült Királyság között, az úgynevezett GIUK-átjáró közepén fekszik, amelyen keresztül az orosz Északi Flotta tengeralattjárói kijuthatnak az Északi-Atlanti-óceánra. Keflavík légibázisa lehetőséget ad a NATO-nak a térség tengeri és légi megfigyelésére, valamint az Észak-Amerika és Európa közötti utánpótlási útvonalak védelmére. Izlandnak nincs állandó hadserege, földrajzi helyzete miatt azonban gyakran egy

„elsüllyeszthetetlen anyahajóként” emlegetik.

Az EU tehát egy olyan nettó befizetővel gazdagodhatna, amely a lélekszámánál jóval nagyobb geopolitikai súlyt képvisel az Északi-sarkvidékért folyó versenyben.

Ha az izlandiak szombaton valóban visszatérnek a csatlakozás útjára, Brüsszel északi terjeszkedése ezzel aligha ér véget, hiszen az Európai Bizottságot vezető Ursula von der Leyen szeptember elején már Grönlandra látogat, amelynek az EU több mint kétszeresére emelné a támogatását.

Címlapkép forrása: EU