GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 28. 3 percnyi olvasás
Az Európai Bizottság júliusban nyilvánosságra hozta Fehérje stratégiáját, amely egyértelmű célként tűzte ki az importfüggőség csökkentését.
„Cél a külső importfüggőség csökkentése” – olvasható az Európai Bizottság júliusban nyilvánosságra hozott Fehérje stratégiájában. Az európai állattenyésztés kitettsége ugyanis kritikus méreteket ölt, hiszen a takarmányozási célra felhasznált fehérje (főként a szója) közel 75 százaléka az EU-n kívülről származik. Semmivel sem jobb a helyzet az ún. takarmány-adalékanyagok terén, ahol bizonyos esszenciális vitaminokból például teljesen megszűnt az EU-s termelés. Honnan érkeznek jelenleg ezek a kulcsfontosságú tápanyagok Európába és milyen lépéseket terveznek a függőség csökkentésére?
Az állattenyésztés az EU mezőgazdaságában a hozzáadott érték mintegy 40 százalékát adja, éves forgalma pedig eléri a 400 milliárd eurót. Az ágazat körülbelül 7 millió embernek biztosít munkát, ami óriási szám még akkor is, ha a dél-amerikai vagy a kínai állatállomány sokszorosan felülmúlja az európai állatlétszámot. Az állatok növekedéséhez, tejtermeléséhez, jólétéhez azonban elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje biztosítása. A legelterjedtebb és legmagasabb biológiai értékű növényi fehérje a szója, melyet jellemzően szójadara formájában használnak fel a takarmányozásban. Az EU azonban rendkívüli módon kitett az importnak, a 15-17 millió tonnás felhasználásnak ugyanis a 75 százaléka az EU-n kívülről származik. A legnagyobb beszállító Brazília (az import háromnegyedét lefedve), de jelentős mennyiség érkezik az USA-ból, Ukrajnából és Kanadából is.
A takarmányozási célú adalékanyagok – különösen a vitaminok és aminosavak – terén az EU importaránya rendkívül magas, egyes esszenciális hatóanyagoknál a 100 százalékot (!) is eléri. A vitaminok közel 80 százalékát Kínában állítják elő, miközben az EU-s gyártókapacitás szinte teljesen leépült. A B9-vitamin tekintetében 100 százalékban, a biotin (H-vitamin) tekintetében 96 százalékban függ az EU Kínától és lizin igényének csupán 6 százalékát termeli meg saját maga. A fő problémát nem csupán a termelési kapacitás hiánya jelenti, hanem mindenekelőtt az alacsony versenyképesség a harmadik országokkal – különösen Kínával – szemben, ahol jóval alacsonyabbak az energia‑ és nyersanyagköltségek.
Ideje volt már, hogy az Európai Bizottság is lépjen ebben a kérdésben, bár ehhez mindenképp szükséges volt az a politikai fordulat, amely a „klímagyilkos állattenyésztéstől” eljutott a stratégiai ágazat szintjéig. Az elmúlt évtized radikális „zöld hulláma” ugyanis jókora károkat okozott az európai állattenyésztésben, az állatállomány bő 10 százalékos csökkenését eredményezve. A politikai széljárás változásával azonban végre helyére kerülhetett – ha csak egyelőre az elvek szintjén is – az európai állattenyésztés stratégiai szerepe, de ehhez elengedhetetlen a külső kitettségek csökkentése.
A nemrég bejelentett Fehérje stratégia egyértelmű célként tűzte ki az európai termelés növelését és a dél-amerikai, illetve kínai importfüggőség csökkentését. Ehhez ösztönözni kívánják a fehérjenövények (szója, borsó, bab, lóbab, lucerna) európai termesztését és a regionális takarmányellátási láncok kialakítását.
Egy ellentmondásos pontja azonban mindenképp van ennek a stratégiának, mégpedig az, hogy jelentősen megnövelnék az Ukrajnából származó behozatal mértékét, kvázi az EU-s térséghez sorolva keleti szomszédunkat. A probléma nem is a földrajzi közelséggel van, hanem a teljesen eltérő növényvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírásokkal.
Ukrajna teljes exportjának több mint felét ugyanis a mezőgazdaság és az élelmiszeripar adja. A háború kirobbanása előtt az áru főképp tengeri úton, keleti és déli irányban hagyta el az országot. 2022 előtt az agrárexport 27 százaléka irányult csupán az EU-ba, mostanra ez az arány az 50 százalékot is megközelítette. Szójababból Ukrajna évente 1–1,5 millió tonnát exportál jelenleg az EU-ba és mivel a feldolgozás aránya növekszik Ukrajnában, egyre nagyobb mértékben már dara vagy olaj formájában lép be az EU területére. A fő kérdés azonban itt is az EU-s előírásoknak való megfelelés. Az ukrán kormány részéről ugyanis rendre elhangoznak azok az ígéretek, miszerint néhány éven belül már majd megfelelnek a jóval szigorúbb EU-s sztenderdeknek, de az iparági lobbi legalább 10 éves moratóriumot várna el az uniós előírások betartása alól. Nagy kérdés, hogy mit jelent majd mindez a magyar növénytermesztőknek és legfőképpen a hazai fogyasztóknak.
Napi