A kormány megszüntetné a szakképzési centrumok kancellári rendszerét, és a kancellárok feladatait a főigazgatókhoz telepítené. A PDSZ, a PSZ és a Civil Közoktatási Platform is régóta sürgette a változást, de szerintük ezzel még nem oldódik meg a szakképzés egyik legnagyobb baja: a túlzott központosítás. A kérdés az, hogy a kancellár távozásával valóban több döntési jog kerül-e az iskolákhoz, vagy csak egy újabb vezetői átrendeződés történik a centrumokon belül.

Átgondoltabb, szakmaibb, egyszerűbb

A szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény módosítása mindenekelőtt a szakképzési centrumok irányítási rendszerét alakítaná át. A tervezet szerint 2027. január 1-jétől megszűnne a jelenlegi kettős vezetés: a főigazgató és a kancellár helyett egyetlen vezető, a főigazgató irányítaná a centrumot. A jelenlegi főigazgatói és kancellári megbízatások 2026. december 31-én megszűnnének. A változás azonban nem pusztán névváltás, ugyanis a főigazgató felelőssége kibővülne: hozzá kerülne a centrumhoz tartozó szakképző intézmények alapfeladatainak ellátásáért, valamint törvényes és szakszerű működéséért viselt felelősség is. A főigazgató munkáját egy szakmai főigazgató-helyettes segítené, miközben a gazdasági vezető megbízásában is nagyobb szerepet kapna a főigazgató.

A kormányzati elképzelés tehát valamivel nagyobb beleszólást adna az intézmény szakmai közösségének abba, hogy milyen vezetési programot és milyen vezetői elképzelést tart elfogadhatónak. A főigazgatói rendszer átalakításával együtt új pályáztatási kör is indulna.

Papíron tehát egyszerűsödik a rendszer: két vezető helyett egy, a gazdasági és szakmai irányítás pedig ugyanahhoz a centrumvezetőhöz kerül. Ennek van is előzménye, ugyanis már a kormány új oktatáspolitikai irányainak ismertetésekor megjelent, hogy a szakképzési centrumokban megszüntetik a kancellári rendszert. A kormányzati indoklás szerint ezzel egy rugalmasabb és egységesebb irányítási modell jöhet létre.

Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter már júniusban jelezte, milyen irányba változtatnák meg a szakképzés irányítását. A Naderi Zsuzsanna szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkárral folytatott egyeztetés után azt írta, „a szakképzés stabil alapokon áll”, ezért nem felforgatásra, hanem átgondolt fejlesztésekre van szükség. Ennek részeként jelentette be a kancellári rendszer megszüntetését és azt, hogy a kettős vezetési modellt egyszemélyi vezetés váltja fel.

A miniszter szerint a változtatás célja nem egyszerűen a vezetési struktúra átrajzolása, hanem az, hogy a szakképzési centrumok működése „még inkább szakmai alapokra épüljön, politikamentesen, átláthatóan és felelős gazdálkodás mellett”, és jobban szolgálja a tanulók, valamint a helyi gazdaság érdekeit.

Éppen ez az a pont, ahol a későbbi szakmai kritikák megjelennek: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Civil Közoktatás Platform (CKP) ugyanis azt kérdezi, hogy az egyszemélyi centrumvezetés önmagában valóban több intézményi autonómiát jelent-e, és kerülnek-e tényleges döntési jogok az iskolákhoz.

Jó az irány, de még nem elég

A szakmai szervezetek közül azonban senki nem úgy értékeli a változást, hogy ezzel kész is lenne a szakképzés reformja. A PDSZ szerint a kancellári és főigazgatói feladatok összevonása önmagában valódi szervezeti megújulást nem jelent. A szakszervezet ugyan támogatja a kettős vezetés megszüntetését, mert szerintük az elmúlt években a megosztott felelősség bizonytalanságot és lassú döntéshozatalt eredményezett, de azt kifogásolja, hogy közben a fenntartói centralizáció lényegében megmarad.

A PDSZ kritikájának középpontjában ezért nem is a kancellár személye áll, hanem az, hogy ki dönt majd az iskolákban. Ha a kancellár megszűnik, de a döntési jogok nem kerülnek lejjebb, akkor szerintük legfeljebb annyi történik, hogy a centrumon belül egyetlen vezető kezében koncentrálódik még több hatáskör.

A PDSZ a vezetők kiválasztásának demokratikusabbá tételét is jó iránynak tartja, de szerintük az oktatói testület véleményezési joga csak akkor ér valamit, ha annak tényleges következménye van. Szélesebb körű részvételt szeretnének: az alkalmazotti közösség, a szakszervezetek, a szülők és a diákok bevonását is fontosnak tartják. A CKP hasonló irányt képvisel: korábbi sürgős javaslatai között szerepel a vezetői pályáztatás demokratizálása, a kinevező indokolási kötelezettsége, valamint az igazgatók döntési és munkáltatói jogköreinek megerősítése.

A Pedagógusok Szakszervezetének álláspontja szintén túlmutat a mostani törvénymódosításon. A PSZ szakképzési és felnőttképzési tagozata a szakképzés problémái között a kancellári rendszer megszüntetését is sürgette, de ezzel együtt a centrumok és az intézmények közötti hatáskörök felülvizsgálatát, az iskolák nagyobb gazdálkodási és munkáltatói önállóságát, valamint a szakképzésben dolgozók helyzetének rendezését is szükségesnek tartja. A PSZ átfogóbb problémának látja a szakképzés jelenlegi szervezeti és foglalkoztatási modelljét, nem csupán a kancellári rendszert.

„Üdvözöljük a döntést, de…”

A Civil Közoktatási Platform ennél is tömörebben fogalmazott:

Üdvözöljük a kancellári rendszer kivezetését, de maradtak aggályaink.

A CKP szerint a kancellári rendszer megszüntetése és a főigazgatók újrapályáztatása régóta várt lépés, ugyanakkor komoly problémát látnak abban, ahogy a jogszabály véleményezése lezajlott. A platform július 27-én azt írta: a tervezethez már nem érkezett érdemi hozzászólás, miközben azt időközben be is nyújtották az Országgyűlésnek.

A CKP számára különösen fontos kérdés az autonómia. A platform korábbi sürgős javaslatai között nemcsak a kancellári rendszer megszüntetése szerepelt, hanem az is, hogy az iskolák önálló költségvetést kapjanak, az igazgatók valódi döntési jogkörökhöz jussanak, és a vezetők kiválasztásában az érintett közösségeknek érdemi szerepük legyen. Vagyis a CKP szerint sem az a végső cél, hogy másképp nevezzék el vagy szervezzék át a centrumvezetést, hanem az, hogy az iskolákban ténylegesen több döntés szülessen helyben.

Közben van egy fontos fejlemény: a vita nem maradt teljesen egyoldalú. A CKP-t július 28-ára szakmai egyeztetésre hívták meg a szakképzési államtitkárságra, és a platform későbbi beszámolója szerint a párbeszéd folytatódott. A CKP augusztus 19-én már arról számolt be, hogy

A három szakmai szereplő álláspontjában így van egy meglehetősen erős közös nevező. A kancellári rendszer megszüntetését mindannyian üdvözlik, de egyikük sem tekinti ezt önmagában elegendőnek. A PDSZ elsősorban az intézményi autonómia és a dolgozói részvétel hiányát hangsúlyozza, a PSZ a szakképzés egészének szervezeti és foglalkoztatási problémáit helyezi tágabb összefüggésbe, a CKP pedig a decentralizációt és a demokratikusabb döntéshozatalt, illetve az érdemi társadalmi egyeztetést sürgeti.

Egy új korszak kezdete

A kormányzati és szakmai álláspontok közötti vita tehát augusztusban sem zárult le. A PDSZ beszámolója szerint az augusztus 18-i megbeszélésen a korábban társadalmi egyeztetésre bocsátott törvény- és rendelettervezetekhez benyújtott észrevételeket vitatták meg. A PDSZ szerint egyelőre egyetlen konkrét változás körvonalazódott: a szakképzési centrumok főigazgatói pályázatainak véleményezésébe az oktatói testületet is bevonnák, egy egységes, a minisztérium által meghatározott pontozási rendszer alapján. A szakszervezet ezt előrelépésnek tartja, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy

A PDSZ szerint a többi felvetésben egyelőre nem született konkrét döntés. A minisztérium tavaszig időt kért a szakképzési centrumok és a vizsgaközpontok működésének átvilágítására, miközben továbbra sem adott érdemi választ arra, miért nem kaphatnak a tagintézmények vezetői valódi munkáltatói jogköröket. A felek ugyanakkor abban megállapodtak, hogy a jövőben tematikus egyeztetéseken folytatják a munkát, többek között az érettségi időszakáról, az átjárhatóságról, valamint a vizsgaközpontok és a vizsgaszervezés problémáiról. A PDSZ szerint ez még nem jelent áttörést, de fontosnak tartják, hogy a szakképzésben dolgozók problémái napirenden maradjanak, és azt ígérik, hogy a további egyeztetéseken konkrét módosítási javaslatokkal is részt vesznek.

A kérdés tehát a következő hónapokban már nem feltétlenül az lesz, hogy kell-e kancellár. Ebben a szakmai szervezetek és a kormányzat között lényegében kialakult az egyetértés. Sokkal fontosabb lesz, hogy a kancellár feladatainak főigazgatóhoz telepítése után mi történik az iskolák szintjén.

A kormányzati terv tehát egy olyan reform első lépése lehet, amelyet maga a szakma is régóta sürgetett. De hogy valódi fordulat lesz-e, azt nem a kancellári táblák levétele dönti el, hanem az, hogy mennyi döntési jog kerül vissza az intézményekhez, mennyire lesz beleszólásuk a dolgozóknak és a szakmai közösségeknek, illetve mennyire válik átláthatóvá a vezetők kiválasztása. A PDSZ, a PSZ és a CKP reakcióiból legalábbis az látszik: a kancellár távozását nem a szakképzési reform végének, hanem legfeljebb a kezdetének tekintik.

(Borítókép: Illusztrált képünkön diákok főznek a Váci Szakképzési Centrum Madách Imre Technikum és Szakképző Iskola megújult tankonyháján, Gödöllőn 2026. március 25-én. Fotó: Hegedüs Róbert / MTI)