„Ez a valódi élő kapcsolat az anyaország és a határon túl élő magyarság között, ezeket a hidakat minden erőmmel és minden ráfordítható forrással építeni fogom” – felelte Füleken a moderátor kérdésére Nagy Ervin Jászai Mari-díjas színművész, a Tisza Párt országgyűlési képviselője, kultúráért felelős államtitkár azt követően, hogy a Kincsem című film vetítése után közönségtalálkozón vett részt a film rendezőjével, Herendi Gáborral.

A moderátor kérdése arra vonatkozott, hogy a felvidéki magyarok, a füleki és az ahhoz kapcsolatos fesztiválok az Orbán-kormány gyakorlatához hasonlóan a Tisza-kormánytól is számíthatnak-e támogatásra. A határon túl egy ilyen kérdés azért kap különösen nagy hangsúlyt, mert például a négynapos Várlak Fesztivál megrendezése – nagyságrendileg – annyiba kerül, mint Fülek kultúrházának éves költségvetése, és a jegybevételekből, valamint a helyi támogatásokból befolyt összeg önmagában még nem tenné lehetővé, hogy Palócföldön egy ekkora léptékű könnyűzenei és kulturális fesztivált lehessen tető alá hozni. 

Nem lesznek haverok, nem lesznek puszipajtások

Az államtitkár kérdésre válaszolva beszélt a magyar filmgyártás jövőjéről is. Nyitásként felidézte a NER gyakorlatát, amely „az ideológiát és a politikai ráhatást tartotta fontosnak”, de mint fogalmazott, a jövőben

nem lesznek haverok, nem lesznek puszipajtások, akik azért csinálhatnak filmet, mert jóban vannak a hatalommal.

Majd azt is hozzátette, hogy „a nehéz idők jó reflexeket is hoztak”, mint például a Nemzeti Filmintézet (NFI) 2015-ben életre hívott tehetséggondozó kezdeményezése, az Inkubátor Program, amit ki kell terjeszteni.

Ugyanakkor kitért arra is, hogy a NER kirekesztő támogatáspolitikája miatt Magyarországon megerősödtek a független filmgyártók, amelyek kifejezetten azért készítettek közönségfilmeket, mert azok akár be is hozhatták, meg is haladhatták a rájuk fordított produceri forrásokat, sőt nemzetközi díjakat is nyertek, ami azt mutatja, hogy a filmipar jól reagált a nehezített körülményekre.

Nagy Ervin szükségesnek tartja, hogy a magyar filmek a jövőben is jelenjenek meg minél több külföldi fesztiválon, ebben az alkotókat támogatni kell, arra viszont különösen figyelni kell, hogy azok a magyar filmes szervizek – Európában London után a magyar filmstúdiók és filmes szakemberek a legvonzóbbak, operatőrök, világosítók, díszletesek, jelmezesek –, akiknek magas szakmai tudása miatt a külföldi gyártók előszeretettel jönnek Magyarországra filmeket forgatni, a magyar filmes produkciók munkájában is részt tudjanak venni.

Vagyis a filmgyártásában olyan helyzetet és állapotokat kell teremteni – például az adó-visszatérítés lehetőségével –, hogy a külföldiek ne szipkázzák el a magyar filmgyártástól a kiváló magyar filmes szervizcsapatok szakembereit.

Több ablak, több lehetőség

Nagy Ervin arról is beszélt, hogy többablakossá kell tenni a magyar filmtámogatást, hogy ne csupán a Nemzeti Filmintézethez lehessen forgatókönyvekkel pályázni, hanem a Nemzeti Kulturális Alaphoz is, vagy akár az MTVA-hoz dokumentum- vagy kisjátékfilmek ötletével.

Mint fogalmazott,

értéke – pontszáma – lesz annak, ha valaki külföldön ér el sikert, ahogyan annak is, ha egy rendező Magyarországon mondjuk 500 ezer fölötti nézőszámot ér el a filmjével, akkor ez a siker a következő filmjének büdzséjében már megjelenik bizonyos százalékban.

Visszatérünk a normalitáshoz és az észszerűséghez – tette hozzá végezetül.

(Borítókép: Fülek. Fotó: F. Tóth Benedek / Index)