Lapunk korábban megírta, hogy Haraldot sokan nem egyszerű királyként, hanem az ország egyik legfontosabb nemzeti alakjaként tisztelték. A 35 évig trónon ülő uralkodót gyakran nevezték „a nép királyának”, hiszen különösen fontosnak tartotta, hogy közvetlen és emberközeli maradjon.

Betegsége ellenére sem mondott volna le

Az elmúlt időszakban többször is felröppent a hír, hogy romló egészségi állapota miatt esetleg átadja a trónt. A találgatások különösen akkor erősödtek fel, amikor egy 2024-es malajziai útja alatt pacemakert kapott. Harald azonban következetesen kizárta a lemondás lehetőségét. Álláspontja szerint a parlament előtt tett uralkodói eskü nem időszakos megbízatás, hanem olyan fogadalom, amelyhez élete végéig tartania kell magát.

Családjának menekülnie kellett, csak később térhettek haza

Harald különleges helyet foglalt el a norvég történelemben: ő volt az első, Norvégiában született uralkodó több mint hatszáz év után. Életének első éveit azonban korántsem övezte nyugalom, a világháború és a náci megszállás miatt családjának el kellett hagynia Norvégiát, így gyermekkorának egy részét Svédországban, majd Amerikában töltötte.

A béke beköszöntével hazatért, később felsőfokú tanulmányokat folytatott Oslóban és Angliában, az Oxfordi Egyetemen. A trónörökös a sportban is komoly sikereket ért el, később vitorlázóként három alkalommal is rajthoz állt az olimpián Norvégia színeiben.

A trónörökösnek nem lesz egyszerű feladata

Harald fiára, Haakonra most komoly felelősség hárul, hiszen édesapja után neki kell továbbvezetnie a királyi családot, és bizonyítania, hogy a monarchia a jövőben is képes megszólítani a norvég társadalmat.

A következő napokban várhatóan a palota is tájékoztatást ad a hivatalos gyászszertartásokról és a temetés programjáról. A búcsúztatásra minden bizonnyal külföldi állam- és kormányfők, valamint számos európai királyi család képviselői is Oslóba érkeznek, hogy leróják kegyeletüket a néhai norvég uralkodó előtt.