GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 28. 3 percnyi olvasás
Németország Szász-Anhalt tartományában szeptember 6-án helyi parlamenti választásokat tartanak, ahol akár abszolút többséget is szerezhet a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD), ezzel 1945 óta először egy szélsőjobboldali párt vezethet egy német tartományt. A Politico riportja annak járt utána, hogyan segíti az egykori kommunista rendőrállam, az NDK iránti nosztalgia az AfD sikerét.
A legutolsó felmérések szerint az AfD 40-42 százalékon áll Szász-Anhalt tartományban a jövő hét végén esedékes választások előtt. Ez akár a kormányzóképes többséghez is elég lehet.
A tartomány a Vasfüggöny leomlása előtt a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), nem hivatalos nevén Kelet-Németország része volt. Bár a két Németország 1990-ben egyesült egymással, az egykori NDK gazdaságilag a mai napig nem tudott felzárkózni a fejlettebb Nyugat-Németországhoz. Sok keletnémet részéről erre a válasz egyfajta neheztelés lett a nyugatnémetekkel szemben, és miután az utóbbi években egész Németország gazdasága stagnál, erős nosztalgia is megjelent az NDK iránt – amikor a diktatúra körülményei ellenére is volt egyfajta viszonylagos nyugalom és anyagi biztonság.
Ebből az „osztalgiából” („Ostalgie”: a német „Ost”, vagyis „kelet” és „Nostalgie”, azaz „nosztalgia” szavakból képzett kifejezés) korábban az NDK kommunista pártjának utódpártjából alakult Die Linke (Baloldal) próbált meg magának politikai tőkét kovácsolni, de az igazi sikereket a szélsőjobboldali AfD éri el, amely már évek óta a legerősebb párt a keletnémet tartományokban.
Bár az AfD jobboldali irányultságú, és egyes tagjai neonáci körökből érkeztek, gazdasági programja alapján pedig a szabad verseny híve,
paradox módon éppen ez a párt aknázza ki a legjobban a volt kommunista rendőrállam iránti nosztalgiát.
Az AfD listavezetője, Ulrich Siegmund 1990-ben, tehát a berlini fal leomlása után született, ennek ellenére ő maga is erősen épít az NDK-nosztalgiára. Előszeretettel mutatkozik az egykor Kelet-Németországban gyártott Simson robogón, amely a keletnémet múlt iránti nosztalgia egyik szimbólumává vált, a párt szimpatizánsai pedig rendszeresen szerveznek felvonulásokat, melyeken ilyen robogókkal vonulnak.
Az ég szerelmére, nem minden volt csodálatos. De ez a Simson-kultúra az egyén mozgásának szabadságát jelképezi. Egy olyan korszakot jelképez, amikor ebben az országban összetartottunk. És pontosan ezt a korszakot szeretném visszakapni
– mondta hívei előtt Siegmund.
A Simson robogók elérhetőnek és megfizethetőnek számítottak abban az NDK-ban, amelyben egy Trabantra is éveket kellett várni, ezért is válhatott jelképévé a keletnémet nosztalgiának.
A Simson-gyárat egy zsidó család alapította még a XIX. század közepén, de az akkori tulajdonos, Minna Simson 1936-ban New Yorkba menekült a nácik elől, akik államosították is a gyárat. A második világháborús német vereség után a gyár a keletnémet államhoz került.
Minna Simson unokája, az amerikai Dennis Baum nemrég Németországban járt, és tiltakozott az ellen, hogy a szélsőjobboldali párt a „Simson” nevet a maga céljaira használja fel. Erre Ulrich Siedmund úgy reagált, ne Amerikából akarjanak diktálni Szász-Anhalt választóinak.
Címlapkép: az AfD listavezetője Szász-Anhalt tartományban, Ulrich Siegmund egy Simson robogón egy kampánygyűlésen 2026. augusztus 23-án. Forrás: Matthias Bein/picture alliance via Getty Images