A Texas nyugati és Új-Mexikó keleti részén fekvő Permian-medencében működő kitermelők egyre több olajat és gázt hoznak felszínre azzal, hogy hosszabb vízszintes kutakat fúrnak, és egyre gyakrabban alkalmaznak úgynevezett

szuperlaterális kutakat, amelyek hossza meghaladja a 15 ezer lábat.

A Permian a világ egyik legtermékenyebb nem hagyományos olaj- és földgáztermelő térsége. A hosszabb vízszintes kútszakaszok révén egyetlen kút sokkal nagyobb kőzettérfogattal kerül kapcsolatba, ami növeli a kitermelést, miközben alacsonyan tartható a kutak száma és ezzel az általános költségszint is.

2015-ben még gyakoriak voltak az 5000 lábnál rövidebb vízszintes kutak, amelyek az abban az évben befejezett kutak 43 százalékát adták. 2025-re arányuk mindössze 4 százalékra esett. Ezzel párhuzamosan az 5000 és 15 ezer láb közötti közepes hosszúságú laterális kutak részesedése a 2015-ös 57 százalékról 2021-re 90 százalékos csúcsra nőtt, majd 2025-re 81 százalékra mérséklődött. Az utóbbi évek visszaesése a szuperlaterális kutak térnyerésével magyarázható. Ezek a 15 ezer lábnál, vagyis

több mint három mérföldnél hosszabb kutak 2020 előtt gyakorlatilag nem léteztek, 2025-ben viszont már az új Permian-kutak 15 százalékát tették ki.

Miközben az új kutak száma viszonylag stabil maradt, a régió szénhidrogén-termelése az elmúlt évtizedben látványosan nőtt: a 2015-ös napi 2,9 millió hordó olajegyenértékről 2025-re 11,2 millió hordóra emelkedett, ami 284 százalékos növekedés. A 2020–2021-es rendkívüli piaci zavarokat leszámítva 2022 óta évente nagyjából 6000 új vízszintes kutat fejeztek be a Permianban.

Közben az új kutak átlagos vízszintes szakaszhossza egy évtized alatt 77 százalékkal, 6149 lábról 10 867 lábra nőtt az Enverus adatai szerint.

Képek forrása: EIA

Címlapkép forrása: Kaylee Greenlee/Bloomberg via Getty Images