GazdaságSzerző: economx 2026. 08. 28. 5 percnyi olvasás
Bezárt éttermek, sötétbe menekülő nyaralók, visszamondott szállások. Ez jellemzi idén nyáron a Balaton déli...
A Balaton déli partján immár második éve nem egyszerűen kellemetlenséget, hanem a mindennapi életet megkeserítő és komoly gazdasági problémát jelent az árvaszúnyogok tömeges jelenléte. A helyiek és a turisták is egyöntetűen úgy fogalmaznak, este 8 óra után gyakorlatilag lehetetlen a szabadban tartózkodni.
A jelenségnek már látható következményei vannak. A szállásukért fizető vendégek, akik jól megérdemelt 1 hetes szabadságukat töltik, esténként vaksötétben ülnek a szobában – bezárt ajtók mellett. Minden egyes este. A vendéglátóhelyek teraszai kiürültek, az éttermek estkénként kénytelenek bezárni vagy elvitelre korlátozni a szolgáltatásukat, mert a vendégek egyszerűen nem tudják nyugodtan elfogyasztani az ételüket, italukat. A szállodák, apartmanok és magánszálláshelyek számára ugyancsak komoly problémát jelent, ha a vendég a nyári estéken nem tudja élvezni azt, amiért a Balatonhoz érkezett – és súlyos összegeket fizetett.
Aki nem tartózkodott tavaly vagy idén egyhuzamban 3 napnál többet a Balatonon, az el sem tudja képzelni, hogy milyen apokaliptikus hangulata lett a nyári estéknek a tó mellett. A panaszáradat pedig nem úri hiszti, a Facebook tele van a rajzást bemutató videókkal, képekkel, s mindenki élhetetlen körülményekről panaszkodik.
A jelenségnek ráadásul messze nincs vége, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet jelentése szerint egy újabb, nagyon népes (közel 4000 egyed négyzetméterenként) fiatal generáció kezdte meg fejlődését.
A helyiek, a nyaralótulajdonosok és a turisták szerint eddig lehetett türelmesnek lenni. A természet része, hogy vannak szúnyogok, ráadásul azt is mindenki belátja, hogy a kialakult ökológiai helyzetben az emberi beavatkozásnak is komoly szerepe van – sőt, talán mi magunk vagyunk a leginkább bűnösök. De egy ponton túl már nem lehet mindent azzal elintézni, hogy „ilyen a természet”.
Ha egy természeti jelenség tartósan ellehetetleníti a turizmus és a vendéglátás egy részét, akkor annak a gazdasági hatását is mérni kell. Mennyi bevételtől esnek el az éttermek? Hány vendég választ más úti célt? Mennyivel romlik a szálláshelyek kihasználtsága? És mekkora kárt okoz mindez a Balaton egész térségének?
A kérdés már nem az, hogy lehet-e tenni valamit, hanem az: mikor és milyen eszközökkel kell végre lépni?
Az Economx megkereste a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) balatoni régióvezetőjét – akinek elődje nem mellesleg Forsthoffer Ágnes volt – azzal kapcsolatban, hogy milyen visszajelzéseket kaptak a térség gazdasági vérkeringésében résztvevő szereplőktől.
Kovács Krisztina úgy fogalmazott, a balatoni szállodák visszajelzései alapján az árvaszúnyogok jelenléte elsősorban a közvetlen vízparti szállodákban okoz komoly problémát. Bár egyelőre nem általánosítható, hogy a jelenség érdemben visszavetné a szállodák teljes forgalmát, a vendégélményt egyértelműen rontja.
„Rengeteg panasz érkezik, előfordul visszatérítési igény, illetve a kültéri területek, teraszok, erkélyek használata is lehetetlen az esti órákban. Különösen a külföldi vendégek reagálnak érzékenyen a helyzetre, ami hosszabb távon a Balaton megítélésére és a visszatérési hajlandóságra is kedvezőtlenül hathat. A szállodák számára jelentős többletköltséget jelent a gyakoribb takarítás, emellett a védekezést szolgáló légbefúvók bejáratoknál történő telepítése akár milliós nagyságrendű beruházást is igényelhet, ezért az érintett szolgáltatók mielőbbi, hatékony megoldást sürgetnek”
– mondta lapunknak a régióvezető.
Megkerestük természetesen az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot is, hogy mik a terveik a jelenséggel kapcsolatban.
A válaszokból az derül ki, hogy rövid távon, egyelőre semmi.
Azt is megkérdeztük, hogy van-e olyan rendelkezésre álló állami alap vagy kompenzációs keret, amelyből a bizonyíthatóan jelentős kárt elszenvedő balatoni vállalkozások támogatást kaphatnak. Erre nem kaptunk választ.
Lapunknak azt nyilatkozták, teljesen érthető, hogy az árvaszúnyogok tömeges rajzása komoly kellemetlenséget okoz a Balaton partján élőknek, nyaralóknak és a vendéglátóhelyeknek. Hozzáteszik: fontos azonban különbséget tenni a csípőszúnyogok és az árvaszúnyogok között. A Balatonnál tömegesen megjelenő árvaszúnyogok – elsősorban a nagy testű, zöldes színű Chironomus balatonicus – nem csípnek, nem szívnak vért, és az emberre nézve alapvetően ártalmatlanok.
Az árvaszúnyogok életük nagy részét nem repülő rovarként, hanem lárvaként a Balaton üledékében töltik. Ott algákból és más szerves eredetű anyagokból táplálkoznak. Ezért a nagy árvaszúnyograjzás valójában egy korábban, a tóban lezajlott folyamat következménye. Ha a Balatonban megnő az algák mennyisége, több táplálék áll az árvaszúnyog-lárvák rendelkezésére. Nagyobb számban tudnak fejlődni az üledékben, majd amikor elérkezik a megfelelő időjárási és vízhőmérsékleti helyzet, ezek az állatok tömegesen kirepülnek. Ezért a sok árvaszúnyogot nem elsősorban úgy érdemes szemlélni, mint a tó problémájának okát. Sokkal inkább egy korábban kialakult magasabb algatermelés következménye és egyben jelzője.
Az ÉKFM állásfoglalása szerint a vegyszeres irtás nem megoldás, ugyanis egy nagy területű kezelés más rovarcsoportokat és közvetve az azokat fogyasztó állatokat is érinthetné. Ráadásul az árvaszúnyogok elpusztításával magát a kiváltó okot nem szüntetnénk meg.
Ha a Balatonban továbbra is rendelkezésre áll az algák és az árvaszúnyog-lárvák tömeges fejlődéséhez szükséges tápanyagmennyiség, akkor a kedvező körülmények között újabb generációk jelenhetnek meg. Vagyis az árvaszúnyogok vegyszeres kezelése legfeljebb a tünetet próbálná kezelni, miközben a tóban zajló folyamat változatlan maradna.
A valódi kérdés ezért nem az, hogyan irtsuk ki az árvaszúnyogot,
a hosszú távú megoldás a Balaton tápanyagterhelésének további csökkentése. Különösen fontos a foszfor mennyiségének mérséklése, mert ez az algatermelés egyik meghatározó tápanyaga.
A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet vizsgálatai szerint a klímaváltozás és a tó felmelegedése mellett már olyan tápanyagterhelés esetén is kialakulhat jelentős algaprodukció, amely korábban kevésbé okozott problémát. Ezért
a tóba kívülről érkező tápanyagterhelést tovább kell mérsékelni, és közben egyre fontosabb megérteni az üledékben korábban felhalmozódott tápanyagok visszakerülését is a vízbe.
A jelenség tehát egy összefüggő folyamat része: tápanyag → algatermelés → árvaszúnyog-lárvák fejlődése → tömeges rajzás → halak, madarak és más fogyasztók → szerves anyag és tápanyag részleges kikerülése a tóból. Ha ebből a rendszerből csak az árvaszúnyogot próbálnánk eltávolítani, a kiváltó okot nem oldanánk meg, viszont a Balaton természetes táplálékhálózatának és anyagforgalmának egy fontos elemét károsítanánk.
Lapunk munkatársai sok olyan helyivel beszélgettek a téma kapcsán, akik már évtizedek óta a Balatonnál élnek. Elmondásuk szerint néhány évtizedenként előfordul olyan rajzási hullám, mint tavaly vagy idén nyáron, de az idei még nekik is példátlannak számít.
Sokan úgy nyilatkoztak, hogy egészen addig nem volt probléma, amíg az előző kormány le nem állította az annak idején évente végrehajtott mederkotrást, ma már azonban csak Keszthely térségében végeznek ilyet. A balatoni „őslakosok” – állításuk szerint – számtalanszor figyelmeztették az illetékes szerveket, hogy a mederkotrás hiánya óriási problémával párosul majd, de senki nem figyelt vagy hallgatott rájuk.
Egyelőre tehát hiába várnak bármiféle segítséget az étterem- és szállodatulajdonosok, illetve a fizető vendégek és a nyaralótulajdonosok – nyerésre állnak ellenük az árvaszúnyogok.
Napi