A hatalomra került ember könnyen belebetegedhet frissen szerzett státusába. (Hát még, ha már a rajtvonalhoz is sérülten érkezett.) Jó példa erre Kiss János, a Tisza országgyűlési képviselője, aki a minap gyakorlatilag bűncselekménnyel vádolta meg a pétervásárai templomban szentmisét tartó atyát, amiért az kritikával illette Magyar Péter pártját. Sőt állítólag magát Kiss Jánost is pellengérre állította.

Kiss honatya ezek után a település polgármesterébe is beleállt, mondván, sokan lennének kíváncsiak: vajon élvezettel hallgatta-e a szentmisét?

A feldúlt képviselő közösségi oldalán büntetőjogi felelősségről és a pap eltiltásáról beszélt, sőt kijelentette, ezentúl elő kell írni, mi hangozhat el egy szentmisén. Homíliáját azzal zárta, pártja mindent meg fog tenni, hogy hasonló eset a jövőben ne fordulhasson elő.

Bizony mondom néktek, Kiss ember nem érzi, hogy nagy rá a mellény. Nem tudja, hogy már az alaptörvény is kimondja: az állam nem lehet bíró hitbéli kérdésekben. Ellenkezőleg: semlegesnek kell maradnia, a korrekció helye az ordinárius, nem a frakció. A papot a püspök igazítja, a képviselőt a választó (tiszás kólásdobozok esetében Magyar Péter).

Emberünk alighanem egyfajta kilövési engedélyként értelmezte főnökének két évvel ezelőtti putnoki „templomjelenetét”. Emlékezetes: a hatalomba igyekvő messiás trágár szózattal illette – hordó híján egy kisteherautó platójáról – a szentmiséről kijövő híveket. A penetráns jelenet lázba hozta az egybegyűlt tiszásokat. (Legjobban magát az előadót.)   

Ha majd újra feláll az Állami Egyházügyi Hivatal, Kiss János jó eséllyel aspirálhat az elöljárói posztra.