GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 27. 5 percnyi olvasás
Kiderül mennyire csábitó az európai uniós tagság.
Globalizált világunkban az elszigeteltség nem képes védelmet nyújtani a gazdasági és geopolitikai viszontagságokkal szemben, ezért Izland válaszút előtt áll. A lakosok szombaton egy népszavazás keretén belül mondják ki véleményüket arról, hogy aktuális problémáikra megoldás lehet-e az európai uniós tagság.
A közhangulat feszült, többen attól tartanak, hogy az ország veszítene egy esetleges csatlakozással, mások pedig identitáspolitikai kérdésként kezelik a témát. Amennyiben az izlandiak a belépés mellett döntenek és a csatlakozási folyamat gyors és zökkenőmentes lesz, az a brüsszeli politikára is hatással lehet, továbbá némileg megerősítheti Ursula von der Leyen pozícióját.
A kérdés igen fontos, mivel az utóbbi időben pontosan ezzel a témával kapcsolatban keresik fel sokan Eiríkur Bergmannt, a Bifrösti Egyetem politológusát.
Miért fontolgatja egy ennyire jól teljesítő ország, hogy csatlakozzon az állandó válságokkal küszködő Európai Unióhoz?
− tette fel a kérdést Remo Hess, a Zuger Zeitung brüsszeli tudósítója.
Eiríkur Bergmann szerint a válasz egyértelmű: Donald Trump Grönladdal kapcsolatos tervei Izlandra is fenyegetést jelentenek. Az ország földrajzi adottságai, valamint elhelyezkedése miatt stratégiailag kiemelten fontos.
A világ vezető hatalmai már évek óta számolnak azzal, hogy az éghajlatváltozás miatt tartósan visszahúzódik az északi jégtakaró, ezért a régió hamarosan hajózhatóvá válhat. Ez potenciálisan lerövidítené az Európa és Ázsia közötti kereskedelmi útvonalakat. Becslések szerint 30-40 százalékos csökkenés is elérhető lenne, ami gyorsabb és gazdaságosabb szállítmányozást tenne lehetővé.
Az amerikai elnök korábbi kijelentései, miszerint nem zárja ki, hogy katonai erővel szerezze meg Grönlandot hatalmas port kavart a nemzetközi nyilvánosságban.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az amerikai jelenlét északi sarkkörön belüli megerősítése korántsem új keletű ötlet. Donald Trump már első ciklusa alatt is felvetette Grönland megvásárlásának lehetőségét.
A lépés valóban az Egyesült Államok érdekét szolgálná, azonban az európai országok vezetői nincsenek elragadtatva az ötlettől és valóban komolyan veszik a fenyegetést. Francia és német források szerint a dán kormány már 2025-ben, közvetlenül Donald Trump megválasztása után elkezdett politikai szövetségeseket keresni az amerikai érdekekkel szemben. A cél Grönland megtartása és a helyzet eszkalációjának megelőzése volt.
A helyzet 2026 januárjában vált igazán feszültté, miután az Egyesült Államok venezuelai beavatkozása bebizonyította, hogy Donald Trump valóban komolyan gondolja az America First narratívát. A dán kormány és szövetségesei a lépést követően annyira megrémültek, hogy egy hadgyakorlatnak álcázott éles bevetés keretén belül igyekeztek megerősíteni Grönland védelmét. Bennfentes forrásoktól később kiszivárgott, hogy az európai szövetségesek katonai vezetői jól tudták, hogy esélyük sem lenne egy amerikai támadással szemben, de igyekeztek volna mindent megtenni annak érdekében, hogy lassítsák az esetleges inváziót.
Senki nem gondolta, hogy sokáig ellen tudnánk állni egy amerikai támadásnak, a cél csupán az volt, hogy megnöveljük az Egyesült Államok költségeit
− fogalmazott egy dán katonai vezető. Donald Trump kemény kommunikációja az izlandiakat is annyira megrémítette, hogy a híres izlandi énekesnő Björk feltétlen szolidaritásáról biztosította a szomszédos ország lakosait.
Az amerikai fenyegetés azonban nem kizárólagos oka, sokkal inkább katalizátora a jelenlegi izlandi politikai folyamatoknak. A népszavazásról már Donald Trump beiktatása előtt döntöttek.
A belpolitika a meghatározó − világított rá Eiríkur Bergmann, aki szerint a vita sokkal inkább identitáspolitikai kérdés. A szakértő szerint az izlandiakat a téma nemcsak azóta foglalkoztatja, hogy az ország 1944-ben kivívta függetlenségét Dániától.
Valójában tartanak szuverenitásuk feladásától.
Korábban már volt rá példa, hogy a közhangulat pozitívan viszonyult az európai uniós csatlakozáshoz. A kiváltó ok akkor a 2008-as pénzügyi válságot követő gazdasági összeomlás volt, amely súlyosan megviselte az izlandi bankrendszert is. Reykjavík ekkor benyújtotta csatlakozási kérelmét. A tárgyalások jó ütemben haladtak, azonban 2013-ban az Európai Unióval szemben szkeptikus kormány leállította azokat.
A kérdés a jelenlegi kedvezőtlen gazdasági környezet hatására lett ismét aktuális. Az infláció évek óta magas, augusztusban elérte az 5,6 százalékot. Az élelmiszerek ára megállíthatatlanul emelkedik, az alapkamat pedig nyolc százalék. Az egyik legnagyobb gondot az izlandi korona nagymértékű volatilitása okozza. Sokak számára ezért tűnhet vonzónak csatlakozni az euróövezethez.
Izland gyakorlatilag fél lábbal már bent van az Európai Unióban. Az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjaként élvezheti az egységes piac nyújtotta előnyöket, valamint számos uniós szabályt átvesz, ám ennek ellenére nincs beleszólása a brüsszeli folyamatokba. Ebből a szempontból egy esetleges csatlakozás némileg erősíthetné az ország államközösségen belüli pozícióját, azonban kérdés, hogy egy alacsony lélekszámú kis gazdaság képes lenne-e érvényesíteni nemzeti érdekeit. Az Európai Unió azonban sokat nyerhetne.
Az Európai Unió a brexit után sikertörténetet keres
− mondta Eiríkur Bergmann, aki rámutatott, hogy egy gazdag, demokratikus ország csatlakozása erős és jelképes üzenetet hordozna, mivel több mint harminc éve egyetlen nettó befizető sem lépett be a közösségbe.
Izland csatlakozása nem csupán az Európai Unió, de Ursula von der Leyen megítélésén is sokat javíthatna. A Bizottság már hosszú ideje a bővítési folyamatok átalakítását célzó reformokon dolgozik, mivel a jelenlegi tagjelöltekkel folytatott tárgyalások és a felvételi folyamatok a legtöbb esetben lassan haladnak. Ez alól szinte csak Ukrajna jelent kivétel, amit pedig sokan élesen bírálnak.
Véleményem szerint az ukrán elnök az elmúlt hónapokban gyakran magára vonta a figyelmet azzal, hogy diktálni akarta az európai uniós csatlakozás dátumát
− fogalmazott Claudia Bauer, Ausztria európai ügyekért felelős minisztere újságírói kérdésekre válaszolva.
Mindeközben Montenegró, Moldova, Albánia is aktívan dolgozik az uniós csatlakozási feltételek teljesítésén, de a folyamatok előmozdításához politikai akaratra lenne szükség. Egy a bővítéseket támogató uniós ország diplomatája szerint technikai szinten mindent megtettek, amit lehetett.
A Bizottság várhatóan az október 15-én kezdődő Európai Tanács ülésén terjeszti majd be a bővítési folyamatokkal kapcsolatos reformcsomagját, azonban Ursula von der Leyennek nehéz dolga lesz, mivel mind a 27 tagállam támogatását meg kell szereznie az idő pedig sürgeti. Hiába hangsúlyozta több alkalommal is az Európai Bizottság elnöke, hogy az új tagállamok felvétele geopolitikai szükségszerűség,
hivatali ideje alatt egyre nyúlik az Európai Unió történetének leghosszabb bővítés nélküli időszaka.
A szombati izlandi népszavazás némi lendületet adhat az ügynek, azonban a szavazás kimenetelét nehéz megjósolni, mivel a gazdasági nehézségek és a geopolitikai feszültség ellenére a lakosságot a halászat jövője is foglalkoztatja.
Az ágazat egyszerre gazdasági tényező és nemzeti jelkép. Izland áruexportjának mintegy 40 százalékát tengeri eredetű termékek adják. A felségvizek ellenőrzését a helyiek pártállástól függetlenül nem tekintik alku tárgyának, így a közös uniós halászati politikához történő csatlakozás csak úgy jöhetne szóba, ha az ország kivételeket kapna.
Eiríkur Bergmann szerint amennyiben az Európai Unió valóban az államszövetségen belül kívánja tudni az országot, akkor megoldást kell kínálnia erre a kérdésre. Egy ilyen jellegű megállapodás nélkül nem is lenne értelme megkezdeni a tárgyalásokat.
Az izlandi társadalmon belüli feszültséget jól példázza, hogy a csatlakozással szemben szkeptikus csoportok szerint az uniós halászflották már indulásra készek és hamarosan ráteszik a kezüket az ország halállományára. A közösségi médiában pedig többen attól tartanak, hogy csatlakozás esetén a férfiakat besorozhatják egy uniós hadseregbe.
Az ellenzők mellett természetesen az ügynek támogatói is vannak, azonban a legfrissebb közvélemény-kutatások gyakorlatilag két azonos méretű táborról számoltak be. Ebből kifolyólag a népszavazás kimenetele megjósolhatatlan.
Amennyiben a csatlakozási folyamatok most zöld utat is kapnak, a tárgyalások lezárását követően magáról a tényleges csatlakozásról ismét népszavazást kell majd tartani.
Mindenesetre a szombati nap sorsdöntő lesz Izland és az Európai Unió számára is. Eiríkur Bergmann szerint hazája „talán-országból” „nem-országgá” válhat, abban pedig biztos, hogy a globális nagyhatalmak is aktívan követik az ügy fejleményeit.
Napi