KülföldSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 27. 3 percnyi olvasás
Lezárult a huszadik századi európai történelem egyik legsötétebb, legvéresebb fejezete.
A délszláv háborúk öröksége a mai napig puskaporos hordóként nehezedik a Nyugat-Balkánra. A Reuters hírügynökség belgrádi jelentések alapján megerősítette, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék börtönkórházában, hosszú betegség után meghalt Ratko Mladics. A tábornok, akit áldozatai és a nemzetközi közvélemény csak a „Balkán mészárosaként” ismert, 84 éves volt. Halálával az igazságszolgáltatás fizikai értelemben véget ért, de a politikai és morális viták még évtizedekig velünk maradnak egy olyan régióban, ahol a történelmi sebeket a mai napig nem sikerült behegeszteni.
Ratko Mladics 1943-ban született a mai Bosznia-Hercegovina területén található Bozanovicsi faluban. Fiatalon a katonai pályát választotta, a Jugoszláv Néphadseregben fegyelmezett, kemény és tehetséges tisztként ismerték, aki sokkal jobban érezte magát a harctéren a katonái között, mint a vezérkari irodákban. Jugoszlávia véres szétesése azonban felszínre hozta belőle a legkíméletlenebb etnikai radikalizmust. 1992-ben ő lett az újonnan kikiáltott Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének főparancsnoka, közvetlenül a politikai vezető, Radovan Karadzić szövetségeseként.
Mladics katonai doktrínája nem a klasszikus hadviselésről, hanem a területi etnikai tisztogatásról szólt.
Irányítása alatt zajlott a modern történelem egyik legborzalmasabb ostroma: Szarajevó 44 hónapon át tartó blokádja. A várost körülvevő szerb tüzérség és a háztetőkön elhelyezett mesterlövészek válogatás nélkül lőtték a civil lakosságot, piacokat, kórházakat és iskolákat. A szarajevói terror több mint tízezer ember, köztük rengeteg gyermek életét követelte, és a Nyugat teljes tehetetlenségének szimbólumává vált.
Mladics neve azonban egy másik kelet-boszniai kisváros, Srebrenica kapcsán égett be kitörölhetetlenül az emberiség fekete könyvébe. 1995 júliusában a szerb csapatok lerohanták az ENSZ által védetté nyilvánított enklávét, ahonnan a fegyvertelen és magára hagyott holland békefenntartók gyakorlatilag puskalövés nélkül visszavonultak.
A kamerák rögzítették azt a hátborzongató jelenetet, ahogy a terepszínű gyakorlóruhát viselő Mladics csokoládét osztogat a rémült bosnyák gyerekeknek, és kamerák előtt garantálja a lakosság biztonságát. Miután a tévéstábok távoztak, megkezdődött a módszeresen előre kitervelt pokol:
a nőket és a legkisebb gyermekeket buszokra zsúfolva deportálták, majd Mladics közvetlen parancsára mintegy 8700 bosnyák muszlim férfit és kisfiút gyűjtöttek össze, akiket a következő napokban elhagyatott raktárakban, mezőkön és erdőszéleken szisztematikusan kivégeztek, testüket pedig tömegsírokba dózerolták.
A hágai bíróság ezt a mészárlást később hivatalosan is népirtásnak minősítette.
A háború után Mladics ellen azonnal vádat emeltek Hágában, de a tábornoknak esze ágában sem volt feladnia magát. Slobodan Milosević szerb elnök 2001-es bukásáig Mladics gyakorlatilag nyíltan és zavartalanul élt Belgrádban, katonai testőrök gyűrűjében járt éttermekbe, és a VIP-páholyból szurkolta végig a jugoszláv válogatott futballmérkőzéseit. A szerb katonai elit és a titkosszolgálat mélyállami hálózata védte őt.
Ahogy Szerbiára egyre nagyobb nemzetközi nyomás nehezedett az uniós integráció miatt, Mladicsnak menekülnie kellett. Végül tizenhat évnyi bujkálás után, 2011 májusában fogták el a vajdasági Lázárföldön, ahol egy rokona tanyáján, megtörten, megöregedve, álnéven élt.
A hágai Nemzetközi Törvényszéken zajló, több mint 500 napig tartó perében Mladics semmiféle megbánást nem tanúsított. Védekezése mindvégig arra épült, hogy ő csupán katonaként teljesítette a kötelességét, és a saját népét védte a muszlim fundamentalizmussal szemben. A bíróság végül 2017-ben első fokon, majd 2021-ben jogerősen is életfogytiglani börtönre ítélte.
Az elmúlt években egészségi állapota – agyvérzések és szívbetegségek miatt – drasztikusan leromlott, családja és a szerb kormány humanitárius okokból többször kérte a szabadlábra helyezését, de a bíróság ezt a bűnei súlyára való tekintettel mindannyiszor elutasította.
Ratko Mladics halálával az általa okozott jelenség nem tűnt el a Balkánról. Miközben a szomszédos Boszniában a mai napig az áldozatok ezreit gyászolják, Szerbiában és a boszniai Szerb Köztársaságban a mai napig falakat díszítő graffitik, óriásplakátok hirdetik Mladicsot nemzeti hősként, a politikai elit egy része pedig továbbra is tagadja a srebrenicai népirtás tényét.
Napi