A TaxPayers' Alliance adatai szerint a 2026–2027-es adóévben a felső egy százalék a teljes jövedelem 12,8 százalékát keresi meg, miközben a jövedelemadó-bevételek 26,6 százalékát fizeti be. A Sunday Times adólistája alapján a száz legnagyobb brit adófizető összesen 5,8 milliárd font adót teljesített, közülük tizennégyen egyenként legalább 100 millió fontot. Egyetlen ilyen kiemelkedő adózó befizetése nagyjából 13 ezer átlagos adófizető hozzájárulásának felel meg.

A bevételek ilyen fokú koncentrációja miatt már néhány tucat tehetős adófizető távozása is érzékenyen érintheti a költségvetést.

A legfontosabb teendő a kiszámíthatóság megteremtése lenne. 2024 júliusa óta ugyanis számos jelentős változás érintette a vagyonosabb magánszemélyeket, hiszen

• eltörölték a nem honos illetőségű adózókra vonatkozó kedvezményes rendszert (az úgynevezett non-dom státuszt),
• módosították a mezőgazdasági és üzleti vagyontárgyak öröklési adókedvezményeit,
• valamint megváltoztatták a nyugdíjak öröklési adózását is.

Függetlenül attól, hogy ezek a reformok indokoltak voltak-e, a gyakori jogszabályváltozások bizonytalanságot szülnek. A hosszú távú döntéseket hozó befektetők számára a kiszámíthatóság gyakran lényegesebb szempont, mint az adókulcsok közötti kisebb különbségek.

A másik kiemelt feladat az adórendszer egyszerűsítése. Az egyre összetettebb brit adójogszabályok megnehezítik, hogy a befektetők átlássák hosszú távú adópozíciójukat. Érdemi egyszerűsítést jelenthetne az átalányadó bevezetése a nemzetközileg mobilis adózók számára. Svájcban az úgynevezett "forfait" adózás lehetővé teszi, hogy a külföldi illetőségű magánszemélyek ne a globális jövedelmük, hanem az éves megélhetési költségeik alapján adózzanak. Olaszország 2017-ben vezetett be hasonló átalányadó-rendszert, amelynek népszerűsége miatt az eredeti, évi 100 ezer eurós összeget azóta kétszer is megemelték, így az jelenleg 300 ezer euró. Ezzel szemben a brit külföldi jövedelmekre és nyereségekre vonatkozó kedvezményes rendszer (az úgynevezett FIG-státusz) legfeljebb négy évig vehető igénybe, ami inkább rövid távú tartózkodásra ösztönöz a tartós letelepedés helyett.

Komoly akadályt jelent a befektetői vízum hiánya is. A korábbi Tier 1 befektetői vízumprogramot 2022 februárjában állították le a pénzeszközök eredetét övező aggályok és a korrupciós kockázatok miatt. Azóta nem létezik hasonló beutazási kategória, noha az Institute for Public Policy Research (IPPR) által kidolgozott friss javaslat és a kormányzati egyeztetésekről szóló hírek egyaránt egy új befektetői vízumútvonal kialakítását szorgalmazzák. Ez a keretrendszer olyan stratégiai ágazatokhoz kapcsolódna, mint a mesterséges intelligencia, a tiszta energia, a fejlett feldolgozóipar és az élettudományok. Az IPPR elemzése rámutat, hogy az üzleti beruházások a GDP mindössze 11,1 százalát tették ki 2023-ban, amivel az Egyesült Királyság a G7-országok között a legutolsók között szerepel.

A cél nem egy adóparadicsom létrehozása, hanem

egy olyan stabil, nemzetközileg versenyképes környezet megteremtése, amelyben a globálisan mobilis vállalkozók és befektetők szívesen telepednek le tartósan, fektetnek be tőkét, alapítanak vállalkozásokat és fizetnek adót.

Ehhez összehangolt stratégiára van szükség, amely az adópolitikai kiszámíthatóságot, a versenyképes bevándorlási keretrendszert és a produktív beruházásokat ösztönző, célzott kedvezményeket ötvözi.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.