GazdaságSzerző: vg 2026. 08. 27. 5 percnyi olvasás
A cseh mezőgazdasági minisztérium az egész ország területére katasztrófahelyzetnek minősítette az aszály miatti tömegtakarmány-kiesést.
Már nemcsak a következő évi termés, hanem az állatállomány megőrzése is veszélybe került a rendkívüli aszály miatt Csehországban. A takarmánynövények hozama több térségben olyan mértékben visszaesett, hogy egyes gazdaságok nem tudják biztosítani a szarvasmarha állományok téli ellátását. Az állattartók ezért borjakat adnak el, előre hozzák a bikák levágását, és a kevésbé termelékeny egyedek selejtezésére kényszerülnek.
A Reuters által bemutatott Agropodnik Košetice gazdaságban mintegy 2900 szarvasmarhát tartanak, köztük ezer tejelő tehenet és hatszáz bikát. A gazdaságnak évente körülbelül 11 ezer tonna szenázsra lenne szüksége, az idei betakarítás azonban csak a szükséges mennyiség felét biztosította. A tavaly megmaradt háromezer tonnás készlettel együtt is mintegy 1500 tonna hiánnyal számolnak.
A takarmány megvásárlása a többszörösére emelkedett árak mellett már nem gazdaságos. A korábban körülbelül 500 cseh koronáért értékesített szénabála ára elérte a kétezer koronát. A gazdaság ezért a törzsállomány és a tejelő tehenek ellátását próbálja biztosítani, miközben a bikákat idő előtt vágóhídra küldi, a borjak egy részét pedig értékesíti.
A cseh ágazat főbb termékeinél az idei bevételkiesés elérheti a 20 milliárd koronát (több mint 301 milliárd forint).
Nem egyedi esetről van szó. Egy másik cseh gazdaság 2700 állatából hatszázat készül eladni, mert két kaszálás után is csupán a szükséges szálastakarmány felét tudta betakarítani. Más tenyésztők a tejelő tehenek takarmányából már a szénát is kihagyják, és szalmával próbálják átvészelni a kritikus időszakot.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a cseh mezőgazdasági minisztérium
az egész ország területére katasztrófahelyzetnek minősítette az aszály miatti tömegtakarmány-kiesést.
Az ökológiai gazdaságok ezért egyedi engedéllyel nem bioeredetű takarmányt is vásárolhatnak. Korábban azt is lehetővé tették, hogy a takarmányhiány miatt állatokat eladó gazdák akkor se veszítsék el egyes támogatásaikat, ha már nem teljesítik az előírt minimális állatsűrűséget.
Magyarországon egyelőre nincs adat arra, hogy a csehországihoz hasonló, széles körű kényszervágás kezdődött volna. A kockázat azonban valós, mert ugyanaz a három tényező – a tömegtakarmányok kiesése, a beszerzési költségek emelkedése és az állattartók romló jövedelmezősége – itthon is egyszerre jelentkezik.
A HungaroMet augusztus 24-i értékelése szerint az elmúlt hetek csapadéka csak kisebb körzetekben enyhítette az aszályt, a kukorica és a napraforgó pedig addigra az ország jelentős részén elszáradt. Az Alföldön harminc nap alatt sokfelé még tíz milliméter eső sem hullott, a kilencvennapos csapadékhiány pedig jellemzően 70–160 milliméter volt.
Ez nemcsak a szemeskukorica mennyiségét csökkenti. A tehenészetek és húsmarhatartók számára legalább ekkora gond
gyenge hozama. Ezeket nem lehet egyszerűen, egyik napról a másikra import abrakkal kiváltani: a szarvasmarhák takarmányozásában megfelelő mennyiségű rostos és erjesztett tömegtakarmányra is szükség van.
A Világgazdaság már júliusban beszámolt róla, hogy miközben az agrártárca szerint országos hiány még nem alakult ki, több térségben rendkívül szűkössé vált a kínálat. A korábban 8–10 ezer forintért elérhető bálákért helyenként ennek két-háromszorosát kérték, a lucernabálák ára pedig a hirdetésekben elérte a 20–30 ezer forintot. A nagy távolságról történő beszerzéshez ráadásul jelentős fuvar- és útdíj társul. Később a kormány is belátta: az aszály miatt több térségben 30–50 százalékkal csökkent a szálastakarmány hozama, miközben a széna és a szalma ára is jelentősen emelkedett. Emiatt útdíjkedvezménnyel, külföldi készletek feltérképezésével és támogatási előlegekkel igyekezett enyhíteni az állattartók egyre súlyosabb szálastakarmány ellátási gondjait.
A kényszerű állománycsökkentés veszélye elsősorban a tejhasznú szarvasmarháknál jelentkezhet. A tejpiaci árzuhanás már a szarvasmarha-állományban is nyomot hagyhat: az AKI adatai szerint 2026 első négy hónapjában jelentősen nőtt a tehenek és üszők vágása. Vagyis ezen a területen a takarmányhiány éppen akkor sújtja a gazdaságokat, amikor a nyerstej felvásárlási ára újabb mélypontra süllyedt.
Az AKI PÁIR friss adatai szerint a nyerstej országos termelői átlagára 126,45 forint volt kilogrammonként 2026 júliusában. Ez júniushoz képest 2,1 százalékos, az előző év azonos hónapjához viszonyítva pedig 36,3 százalékos visszaesést jelentett. Az árcsökkenésben a nyerstej zsírtartalmának 0,06 százalékpontos, fehérjetartalmának 0,02 százalékpontos romlása, valamint az alapár 2 százalékos mérséklődése is szerepet játszott.
A friss számok alapján már nemcsak az ár, hanem a felvásárolt mennyiség is csökkent. A hazai nyerstej-felvásárlás júliusban az előző havitól 0,1 százalékkal, a 2025. júliusi mennyiségtől pedig 2,6 százalékkal maradt el. Ez önmagában még nem bizonyítja az állomány leépülését, de már arra utal, hogy a korábbi tejtöbblet mellett a magyarországi kínálat mérséklődni kezdett. Ebben a hőség miatti tejhozamcsökkenés, a beltartalmi értékek romlása és a gazdaságok veszteséges működése egyaránt szerepet játszhat.
A Világgazdaság korábbi elemzése szerint az olcsó régiós import, az erős forint, a beszűkült exportlehetőségek és az aszály együttesen szorították válságba a magyar tejtermelőket. A helyzetet súlyosbítja, hogy a bevételek gyorsabban csökkennek, mint a takarmányozási, energia- és munkaerőköltségek.
A júliusi adatok ugyanakkor egy kedvezőbb folyamatot is jeleznek. A nyerstej kiviteli ára 135,15 forint volt kilogrammonként, 27,7 százalékkal meghaladta a júniusi értéket. Az exportár így 6,9 százalékkal volt magasabb a magyar termelői átlagárnál, noha az egy évvel korábbi szinttől még mindig 34,9 százalékkal elmaradt.
A magasabb kiviteli ár az export mennyiségét is növelte. Az AKI PÁIR szerint a nyerstej kiszállítása júliusban havi összevetésben 4,4 százalékkal, éves alapon pedig 17,7 százalékkal bővült. A külpiac tehát átmeneti értékesítési lehetőséget biztosíthat a hazai termelőknek, és részben mérsékelheti a belföldi árzuhanás hatását.
Az export élénkülése azonban nem oldja meg a gazdaságok alapvető problémáját. Bár a kiviteli ár meghaladta a hazai átlagot, éves összevetésben továbbra is több mint harmadával alacsonyabb volt. Ráadásul a nyerstej-kiszállítás növekedése és a hazai felvásárlás csökkenése együtt tovább szűkítheti a magyar feldolgozók számára rendelkezésre álló alapanyag mennyiségét.
Ha a tejből származó bevétel már a normál takarmányozási költségeket sem fedezi, a többszörös áron beszerezhető széna vagy lucerna megvásárlása tovább növeli a veszteséget. Ilyen helyzetben a gazdaságok először a gyengébb tejtermelésű, idősebb vagy nehezebben vemhesülő teheneket selejtezik, majd elhalaszthatják az üszők tenyésztésbe állítását is. Ez kezdetben nem feltétlenül jelenik meg látványos állományzuhanásként, néhány hónap elteltével azonban már csökkenti a tejtermelést és a következő évek utánpótlását.
A kiinduló állományadatok még nem mutatnak általános leépülést: a KSH szerint 2025 decemberében 873 ezer szarvasmarhát tartottak Magyarországon, 1,4 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ez azonban még az idei aszály, a takarmánydrágulás és a tejár mélyrepülése előtti állapotot tükrözi.
Magyarországon tehát jelenleg inkább a kényszerű állománycsökkentés előszobájáról lehet beszélni. Országos takarmányhiányt továbbra sem jelentettek, a nagyobb, saját földterülettel és korábbi készletekkel rendelkező gazdaságok pedig jobb helyzetből indulnak. A kisebb állattartók, a bérelt területre vagy vásárolt takarmányra támaszkodó gazdaságok, valamint a veszteséges tejtermelők azonban különösen sérülékenyek.
A döntő kérdés az lesz, hogy a gazdaságok mennyi szilázst, szenázst és szénát tudnak ténylegesen betárolni télre, illetve milyen áron tudják pótolni a hiányzó mennyiséget. Amennyiben a készletek felmérése után jelentős rés marad, először a borjak, a hízóbikák és a kevésbé termelékeny tehenek száma csökkenhet.
A cseh példa azért különösen komoly figyelmeztetés, mert az állomány leépítése gyors, újjáépítése azonban több évig tart. A levágott tehén nem pótolható a következő termésből: kiesik a tejtermelésből, elmaradnak a borjak, és szűkül a feldolgozók hazai alapanyagellátása.
A Világgazdaság tejpiaci elemzése szerint ezért a jelenlegi túlkínálatot akár váratlan és gyors drágulás is követheti. A júliusi AKI-adatok alapján ennek első jelei már láthatók: csökkent a hazai felvásárlás, miközben a magasabb exportár hatására erőteljesen nőtt a kivitel. Ha ehhez ősszel takarmányhiány és állománycsökkentés társul, a mostani tejárzuhanás rövid időn belül hazai alapanyaghiányba fordulhat.
Napi