Április 9-én ünnepli hetvenedik születésnapját Gáspár Sándor, a kortárs magyar színjátszás egyik legmeghatározóbb alakja. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész pályafutása Szentesről indulva a legfontosabb színházi műhelyeken át vezetett a mai napig tartó töretlen sikerig. Legyen szó az Üvegtigris című film Rókájáról vagy Arthur Miller Willy Lomanjáról, Gáspár Sándor játéka mindig a szakmai alázat és a rendkívüli belső dinamika kettősségéből építkezik.

Az 1956. április 9-én született művész számára a biztos alapot a szülői ház „erős értékrendje” és a szentesi gimnázium szellemisége jelentette. Tizenhat évesen már szerepet kapott színdarabokban, és prózát, verset mondott különböző szavalóversenyeken. 1979-es diplomázása után a Vígszínházban kezdte pályáját. Karrierjének korai szakaszát meghatározta öccsével, Gáspár Tiborral való rendkívüli hasonlósága, amit a filmvásznon is kamatoztattak.

1982-ben részt vett a Katona József Színház megalapításában. Itt 1987-ig volt tag, ezután szabadfoglalkozású művészként folytatta pályafutását. Olyan mesterek keze alatt formálódott játéka, mint Horvai István vagy Kapás Dezső, de később is mindig kereste az új kihívásokat: a Művész Színház, a Thália, az Új Színház, majd a Nemzeti Színház társulatát is erősítette. 

A Stílusgyakorlatoktól a kultuszfilmekig

Kevesen mondhatják el magukról, hogy részesei voltak minden idők leghosszabb magyar színpadi sikersorozatának. Gáspár Sándor, Bán János és Dörner György hármasa a Stílusgyakorlatokkal több mint harminc éven át ejtette ámulatba a közönséget. A „teremtő feszültség”, amely játékát jellemzi, nemcsak a színpadon, hanem a filmvásznon is elementáris erővel hat.

Míg a szélesebb közönség az Üvegtigris dörzsölt, de szerethető Rókájaként zárta szívébe, szakmai mélységét olyan művekben bizonyította, mint a Woyzeck, a Roncsfilm vagy A hídember. Legutóbb a Hadik című történelmi moziban és A renitens című sorozatban láthattuk. Külföldi filmekben többször szinkronizálta Alistair Petrie-t, Don Johnsont, Kevin Kline-t, Patrick Swayze-t.

Gáspár Sándor sosem titkolta: hálás a sorsnak és a szakmának a bizalomért. Ahogy nemrégiben nyilatkozott: 

Ezt a szeretetet és elismerést számtalan díj – köztük a 1986-ban kapott Jászai Mari-díj és a 2009-ben kapott Kossuth-díj –, no meg a közönség szűnni nem akaró tapsa igazolja vissza.