Norvégia energiaügyi minisztere képmutatással vádolta az Európai Bizottságot, amiért az uniós intézmény az északi-sarkvidéki olaj- és gázfúrások visszaszorítását szorgalmazza, miközben több tagállam éppen Norvégiával köt hosszú távú energetikai megállapodásokat. Terje Aasland szerint Európa energiapolitikája egyre nehezebben egyeztethető össze a kontinens tényleges energiaigényével – írja a Politico. 

Széttagolt energiapiac és túlszabályozottság – elfordulnak a beruházók Európától

Az Európai Bizottság már 2021 óta szorgalmazza az új sarkvidéki olaj- és gázfúrások globális tilalmát, ám Norvégia időközben az Európai Unió legnagyobb földgázszállítójává és második legnagyobb olajbeszállítójává vált, miután az uniós országok jelentősen visszafogták az Oroszországgal folytatott energia-kereskedelmet az orosz-ukrán háború kitörése után.

Aasland a Stavangerben rendezett Offshore Northern Seas konferencián ennek kapcsán arról beszélt, hogy az uniós álláspont és a tagállamok gyakorlata között komoly ellentmondás alakult ki. 

Példaként a lengyel állami Orlen norvég tengeri olajmezőkbe történt beruházását, valamint a német állami energiacég, az Uniper és az Equinor között létrejött 15 éves gázvásárlási megállapodást említette.

Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy Európának 27 különálló energiapiaca van, melyek eltérő stratégiák mentén működnek. Aasland ennek kapcsán kiemeli: az uniós dokumentumokban megfogalmazott hosszú távú célok és az energiaellátás gyakorlati követelményei között egyre nagyobb a távolság.

A norvég miniszter közben arra is figyelmeztetett, hogy a beruházások egyre inkább az Egyesült Államok és Ázsia felé áramlanak. „Mi támogatja Európát? Semmi” – utalt a norvég tárcavezető arra, hogy a magas bérköltségek és a túlszabályozottság után a magas energiaárak is visszafogják az EU 27-ek gazdasági teljesíményét.

Norvégia sem tudja a végtelenségig növelni a kitermelést

Norvégia ugyan szeretné fejleszteni tengeri olaj- és gázkitermelését, ám a termelés hosszabb távú csökkenése már előre látható, mert az új lelőhelyek feltárása egyre nagyobb szerepet kap az ellátás fenntartásában.

A jelenlegi, 2026-ra várt mintegy 230 millió standard köbméter olajegyenértékről 2050-re körülbelül 150 millióra csökkenhet a kitermelés,  de a legrosszabb forgatókönyv szerint ez akár mindössze 30 millió standard köbméterre is zuhanhat.

A norvég álláspont egyértelmű: a kontinens energiaellátásának biztonsága továbbra is jelentős mennyiségű kőolajat és földgázt igényel. Aasland szerint a zöldpolitikával szembeni egyre erősödő társadalmi ellenállás pedig idővel növelheti az igényt az energiabiztonságot és a munkahelyeket támogató beruházásokra.