Évtizedeken át természetesnek tűnt, hogy az európai béke legfőbb garanciája az a hatalmas katonai erő, amelyet az Egyesült Államok állomásoztat a kontinensen. Ennek a korszaknak azonban most viharos gyorsasággal vége szakadhat. A Pentagonban június óta zajló, féléves belső felülvizsgálat nem finomkodik: a cél az Amerikára háruló anyagi és katonai terhek radikális lefaragása.

A kiszivárgott dokumentumokban sűrűn ismételgetett kifejezés, az „Allies in the lead” (Szövetségesek az élen) valójában egy elegáns diplomáciai megfogalmazás arra, hogy

Washington a jövőben csak mint korlátozott háttértámogató kíván jelen lenni a térségben. A hadsereg vezetése által kidolgozott négy opció között a jelenlegi bázisok fenntartásától kezdve a szinte teljes, átfogó kivonulásig minden szerepel a skálán – a végső döntés pedig egyértelműen politikai lesz.

Kérdőívekkel mérik fel a NATO-s szövetségeseket

A folyamat mögött álló kulcsfigura Elbridge Colby, a Pentagon politikai osztályának vezetője. Colby a tervek szerint szeptember 18-án tart majd döntő fontosságú stratégiai tájékoztatót az Egyesült Államok legmagasabb rangú európai tábornokával. Addigra azonban a NATO-tagállamoknak már válaszolniuk kell arra a kőkemény kérdőívre, amelyet a napokban kaptak kézhez Washingtonból.

Az amerikai adminisztráció két fő szempont alapján osztályozza a szövetségeseit:

1. A védelmi költések valósága: Nem elég papíron teljesíteni a NATO által elvárt GDP-arányos védelmi büdzsét. Washington azt vizsgálja, hogy az európai államok képesek-e önállóan betölteni azt az óriási űrt a válságreagáló erőkben, ami az amerikai katonák távozása után keletkezik.
2. A katonai mozgásszabadság: Amerika megelégelte, hogy egyes európai bürokratikus szabályok vagy politikai döntések korlátozzák a csapatai mozgását. Külön górcső alá veszik a légtérhasználati, átrepülési és bázishasználati jogokat. Aki akadályozza vagy lassítja az amerikai hadigépezetet, az a saját területén állomásozó egységek azonnali elvesztésével számolhat.