A felnőtt emberi agy mintegy 100 milliárd idegsejtjének túlnyomó többsége még a születés előtt kialakul, ám van egy különleges terület, ahol a neurogenezis – azaz az új idegsejtek képződése – felnőttkorban is folytatódik, kivéve néhányakat. A Columbia Egyetem kutatói friss tanulmányukban most rávilágítottak arra, hogy a súlyos depresszióban szenvedőknél ez a folyamat teljesen leáll a hippokampuszban, ez pedig gyökeresen megváltoztatja a betegségről alkotott eddigi elképzeléseinket – írja a ScienceDaily.

Sokáig úgy vélték, hogy a depresszió az agyi ingerületátvivő anyagok – főként a szerotonin – hiányából fakad. Maura Dupont professzor és csapata azonban bizonyította, hogy a betegség sokkal inkább az idegsejtek alkalmazkodóképességének elvesztésével függ össze. Ha az agy nem tud új idegsejteket létrehozni, elveszíti azt a rugalmasságot, amely a stressz és a változó környezeti hatások kezeléséhez szükséges.

Miért csúsznak össze a negatív emlékek?

A hippokampusz a kutatók szerint kulcsszerepet játszik az érzelmi reakciókban és az úgynevezett „mintaelválasztásban”. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy megkülönböztessük egymástól a hasonló, de eltérő élményeket, és elválasszuk a jelen eseményeit a múltbeli emlékek érzelmi töltetétől. Az újonnan keletkező idegsejtek rendkívül érzékenyek az új élményekre, így könnyen beépülnek az új memóriaáramkörökbe, ám ha a neurogenezis leáll, a mintaelválasztás sérül, a különálló élmények pedig összemosódnak.

Ezért fordulhat elő például az, hogy ha egy depressziós beteg találkozik egy barátjával, aki történetesen fáradt és keveset beszél, az agya a hiányzó új idegsejtek miatt nem tudja ezt egyedi eseményként feldolgozni, ehelyett a helyzet nála egybefolyik korábbi, elutasításhoz kapcsolódó emlékekkel, és automatikusan arra a következtetésre jut, hogy haragszanak rá.