Tompa Enikő és Tárkányi Zsolt az elmúlt hónapokban a Tisza Párt akkumulátoriparral szembeni fellépésének legaktívabb szereplőivé váltak. A Tisza debreceni képviselői munkahelyi rosszullétekről, veszélyesanyag-kezelési szabálytalanságokról és környezeti kockázatokról számoltak be, Tárkányi pedig május végén már azt jelentette ki, hogy a kormány nem támogatja a CATL második és harmadik debreceni ütemének megépítését.

A politikai kommunikációból azonban könnyen az a kép alakulhatott ki, mintha a kormány a beruházás egészét igyekezne megállítani. A hatósági döntések ennél jóval árnyaltabb – és a Tisza képviselőinek támadásai szempontjából kellemetlenebb – valóságot mutatnak.

CATL: megadták az első ütem engedélyét

A Tisza-kormány irányítása alatt működő Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal augusztus 25-én, a szükséges hiánypótlások teljesítése után megadta a CATL akkumulátorcellákat gyártó épületének első ütemére vonatkozó használatbavételi engedélyt. A második eljárásban benyújtott kérelmet valóban elutasították, de nem környezetvédelmi vagy munkavédelmi okból, hanem azért, mert a vázrajzon nem megfelelően ábrázolták a megvalósult épületet.

Ez fontos különbség. A Tisza politikusai úgy beszélnek a CATL-ről, mintha a beruházás megakadályozása lenne a cél, a kormányhivatal döntése azonban lehetővé teszi, hogy az első ütem – a további feltételek teljesülése után – közelebb kerüljön a termeléshez.

A második kérelem elutasítása sem jelenti a CATL tervezett második és harmadik gyáregységének megakadályozását. Két, különálló hatósági eljárásról van szó, az elutasítás pedig egy javítható dokumentációs hiányosságon alapult.

Munkát tiltottak meg, nem a gyár működését

A kormányhivatal ezzel egyidejűleg három üzemi területen valóban megtiltotta a munkavégzést, miután kilenc dolgozó esetében fokozott nikkelterhelést azonosítottak. A helyszíni vizsgálat szerint a vállalat nem minden esetben biztosította megfelelően a szükséges védőeszközöket.

A tilalom a katód- és anódfólia lézervágó, illetve tekercselő területére, valamint a cellaszárító üzemre vonatkozott, és a szabálytalanságok megszüntetéséig marad érvényben. A cellagyárban ugyanakkor még nem kezdődött el az üzemszerű termelés: a gyártóberendezések üzembe helyezése és a tesztgyártás előkészítése zajlott.

A hatósági fellépés tehát valós problémára adott válasz, de nem azonos a CATL bezáratásával vagy a teljes beruházás felfüggesztésével. Miközben Tompa Enikő és Tárkányi Zsolt kemény politikai üzeneteket fogalmaz meg, a Tisza-kormány intézményrendszere a jogszabályok teljesítése után engedélyezi a beruházás folytatását.

Tárkányi mást ígért

Tárkányi Zsolt korábban egyértelműen kijelentette: a kormány nem lesz partner abban, hogy a CATL a meglévő első ütem mellé második és harmadik gyáregységet építsen Debrecenben.

Augusztusban már arról számolt be, hogy szigorították az akkumulátorgyárakra vonatkozó szabályokat. Ezek alapján jogerősen megállapított környezet- vagy természetvédelmi szabálysértés esetén a szennyező állapot megszüntetéséig nem adható ki újabb építési engedély. A politikus ezt a CATL további bővítését akadályozó garanciaként mutatta be.

A szabályozás azonban nem jelent 

• általános építési
•  vagy működési tilalmat. 

Ha a vállalat kijavítja a feltárt szabálytalanságokat, teljesíti a hiánypótlást és megfelel az előírásoknak, a hatóság továbbra is kiadhatja a szükséges engedélyeket. Pontosan ez történt a cellagyár első üteménél.

Politikai felelősségből hatósági felelősség lett

A Tisza képviselői korábban rendszeresen Debrecen önkormányzatát és Papp László polgármestert tették felelőssé az akkumulátoripari beruházásokért. A városvezető viszont már a Semcorp ügyében is arra hívta fel a figyelmet, hogy az ipari üzemek környezetvédelmi, munkavédelmi és működési engedélyeiről nem az önkormányzat, hanem a kormányhivatal dönt.

Kormányra kerülve ezért a Tisza már nem csupán kívülről kritizálja a hatósági rendszert: politikai felelősséget visel annak működéséért is. A CATL első ütemének engedélyezése azt mutatja, hogy a kormányzati döntéshozatalban jóval kevésbé egyszerű a helyzet, mint a közösségi médiában.

Óriási gazdasági tét

A CATL debreceni üzeme Magyarország eddigi legnagyobb ipari beruházása. A 7,34 milliárd eurós, mintegy 3000 milliárd forint értékű projektet évi száz gigawattórás kapacitásúra tervezték, és eredetileg kilencezer új munkahely létrehozását kapcsolták hozzá.

A Világgazdaság korábban arról is beszámolt, hogy a cellagyár műszakilag elkészült, és a vállalat szerint a termelés elindításához már csak a hatósági jóváhagyások hiányoztak. A cég közben újabb toborzási kampányt indított.

Mindez nem teszi jelentéktelenné a munkavédelmi hiányosságokat, és nem mentesíti a CATL-t a szabályok betartása alól. A politikai támadások és a hatósági valóság között azonban világos különbség rajzolódik ki: miközben a Tisza debreceni képviselői továbbra is a beruházás elleni harc szereplőiként jelennek meg, saját kormányuk hivatala – a feltételek teljesítése után – kiadta a gyár működéséhez szükséges egyik legfontosabb engedélyt.