Szeptember 9-én utcára kerülhet a Budapest XIII. kerületében élő Bodnár család. A hatóságok aznap kilakoltatják őket abból az ingatlanból, ahol 13 éve élnek, a gyermekvédelem pedig már figyelmeztetett: ha nem találnak új lakhatást, elszakítják tőlük a gyerekeket.

A családfő, Géza nem vágyik nagy dolgokra. Csupán azért küzd nap mint nap, hogy biztosítani tudja a családja számára azt a nyugalmat, amire mindennél jobban vágynak.

– Az ember már úgy érzi magát ebben a helyzetben, mintha a pokolban lenne – mondta a Blikknek elcsukló hangon a férfi. – Nem tudjuk, mi lesz velünk. De a legrosszabb ez a fenyegetettség. Ha nem sikerül lakáshoz jutnunk, elveszik a gyerekeket. Mi nagyon ragaszkodunk hozzájuk, nem akarjuk őket elveszíteni. Az nekünk nemcsak egy hatalmas érvágás lenne, hanem egy örök trauma.

Egy alapítványi segítségből lett jogi labirintus

A család kálváriája 13 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány segítségével beköltözhettek az ingatlanba. A családfő elmondása szerint az alapítvány munkatársai mindössze néhányszor látogatták meg őket az évek során. Gézáék úgy tudták, az alapítvány intézi a közüzemi számlák fizetését, ők maguk pedig szorgalmasan félre is tettek erre a célra külön pénzt. Mivel azonban az alapítványtól hosszú ideig senki sem ment el a felhalmozott összegért, a család végül kénytelen volt hozzányúlni a tartalékokhoz.

A háttérben zajló folyamatokról mit sem tudtak: az alapítvány idővel eladta a lakást egy ügyvédnek, aki továbbadta azt egy másik tulajdonosnak. Az új tulajdonos végül bíróságra vitte az ügyet. Gézáék elmondása szerint őket meg sem hívták a tárgyalásokra, egyszerűen csak megérkezett a bírósági döntés: menniük kell. A kilakoltatás mellett ráadásul most egy 6 millió forintos követeléssel is szembesülniük kell az elmaradt közüzemi számlák miatt.

A lakásban a gázórát – ami nem a család, hanem az alapítvány nevén volt – már korábban leszerelték. A villanyszámlát azóta is fizetik, a vizet pedig elektromos rezsón melegítik a tisztálkodáshoz. Két éve élnek ebben a bizonytalanságban, miközben Géza megállás nélkül igyekezett kiutat találni.

– Mindent megpróbáltam. Beadtam a lakáspályázatokat a fővárosnál, a XIII. kerületben, elmentünk minden szociális osztályra, de érdemi segítséget vagy cserelakást sehonnan sem kaptunk. A pályázatokra lassan egy éve várunk hiába, miközben a kilakoltatási határidőnk napokon belül lejár – tért ki a kilátástalan küzdelemre az édesapa.

Ez is érdekelheti

Rákbetegség, fogyatékosság és az iskolakezdés terhe

A helyzetet tovább nehezíti a család súlyos egészségügyi állapota. Az édesanya, Éva harmadik stádiumú daganatos betegséggel küzd, és folyamatos orvosi kezelésekre szorul. A gyerekek közül a 17 éves Szabina középsúlyos értelmi fogyatékossággal él, ő egy speciális iskolába jár, a 15 éves Joci most kezdte az építőipari szakközépiskolát, a 10 éves Lacika pedig a kerületi általános iskola negyedik osztályos tanulója. (A negyedik, legidősebb gyermekük már elköltözött).

Géza az egyetlen kereső a családban: gipszkartonozóként kőkemény fizikai munkával igyekszik előteremteni a betevőt, de egyetlen fizetésből, a gyógyszerek és a három gyermek eltartása mellett képtelen előteremteni azt a több százezer forintos kauciót, amit az albérleti piacon elkérnek.

Szomszédok, akik nem fordítják el a fejüket

Ebben a reménytelen helyzetben a szomszédban élő Sándor Elemérné Andrea és egy másik lakó jelenti az egyetlen támaszt.

– Évek óta ismerjük őket, a gyerekeink együtt játszanak. Nem tudjuk nézni a szenvedésüket – mesélte a segítő. – Nálunk tudnak meleg vízben fürödni, és ahol csak tudunk, segítünk nekik az ügyintézésben, vagy a mindennapi teendőkben. Amíg szükséges, mellettük állunk, de a lakhatási problémát egyedül mi sem tudjuk megoldani. Nincsenek nagy igényeik, a legnagyobb segítség most az lenne, ha találnának egy olyan albérletet vagy lakhatási lehetőséget, ahová biztonságban beköltözhetnének.

Lapunk megkereste a Dévai Szent Ferenc Alapítványt

Az ügy tisztázása érdekében lapunk kérdéseket küldött a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kuratóriumi elnökének. Többek között arról érdeklődtünk:

• Milyen okok vezettek a családot fenyegető kilakoltatáshoz, és miért került sor a gázóra korábbi leszerelésére?
• Van-e lehetőség a végrehajtási eljárás felfüggesztésére vagy a határidő meghosszabbítására a beteg édesanya és a kiskorú gyermekek helyzetére való tekintettel?
• Tud-e az alapítvány bármilyen méltányossági alapon átmeneti vagy alternatív megoldást nyújtani a család lakhatásának biztosítására?

Amint az alapítvány válaszol, a cikkünket frissítjük.

Egyetlen esély maradt: a civil összefogás

Szeptember 9. egyre közelebb van, az iskolapadba ülő gyerekek és a beteg édesanya feje fölül pedig napokon belül eltűnhet a tető. A család számára jelenleg az egyetlen reményt a civil összefogás jelentheti, hogy összegyűljön az újrakezdéshez szükséges összeg.