Nem volt valódi kérdés. Az Egyesült Államokban 2003. április 12-én született Salim Omar Gergely és nála alig tizennégy hónappal idősebb bátyja, Salim Sharif Gergely eleinte párhuzamosan űzött két sportágat, de amikor eljött az idő, hogy választaniuk kellett a tekvondó és a motokrossz közül, egyértelmű volt, hogy az utóbbit hagyják el. – Kisgyerekkorom óta tekvondózni akartam, hiszen édesapám ebben a sportágban volt olimpiai bajnok. Hallottam a történeteket, és őt követve én is olimpiai bajnok akartam lenni. Állandóan kérdeztem az édesapámat, mikor indulhatok versenyen, de várnom kellett, amíg megszerzem a fekete övemet, nyolcévesen versenyezhettem először – idézi fel lapunknak Salim Omar Gergely, akit testvéreivel együtt az édesapja, Salim Gergely edz.

Mielőtt olvasóink eltöprengenének, miért nem ismerik a magyar olimpiai bajnokok között Salim Gergely nevét: ennek két nagyon jó oka is van. Az egyik, hogy 1992-ben, Barcelonában, amikor ő nyert, a tekvondó bemutató sportágként volt a műsor része. A másik, hogy Salim Gergely, aki édesapja hazájában, Tanzániában született, ekkoriban Dánia zászlaja alatt versenyzett, s világbajnoki érmei közül is csupán az utolsót, az 1995-ös bronzot szerezte édesanyja hazája, Magyarország színeiben.

Salim Gergely és Salim Omar Gergely a tekvondó egyetlen világbajnok apa-fiú párosa

– Nekünk nem bemutatóverseny volt az olimpia, ugyanazokkal küzdöttünk, mint a világbajnokságon – teszi egyértelművé lapunknak Salim Gergely, aki a nemzetiségváltás hátterét is megmagyarázta. – A bátyámmal itthon cselgáncsoztunk, aztán amikor az édesapánk munkája miatt Dániába költöztünk, ott az annyira rossz színvonalú volt, hogy inkább tekvondóra váltottunk. Ez a sportág viszont akkoriban Magyarországon lényegében nem létezett, amikor már lehetett, magyar színekre váltottunk.