A Kiválasztottak témája egy kegyetlenül szórakoztató szatíra alapja lehetne. A történet egy exkluzív görögországi jótékonysági rendezvényen indul, ahol a világ megmentése legalább annyira szól a gazdagok és hírességek önreklámjáról, mint magáról a környezetvédelemről. Mike Tyler (Chris Evans) megtépázott hírnevű, beteges filmsztárként érkezik, akinek saját imázsa láthatóan fontosabb a világmegváltó ügyeknél. A film ebben a közegben találja el leginkább a hangját: a saját fontosságukban fürdőző celebek és milliárdosok kifigurázása jól működik.

A Kiválasztottak erőssége a látvány

Párhuzamos szálon ismerjük meg a Joan (Anya Taylor-Joy) vezette radikális csoportot. Joan és testvérei anyjuk kegyetlen tűzhalála után egy baljós, vulkanikus prófécia megszállottjaivá válnak és meggyőződésükké lesz, hogy a világ megmentéséhez meg kell tisztítaniuk a Földet. Hogy ezt a célt elérjék, betörnek a fényűző jótékonysági gálára. Amikor azonban a Joan vezette radikális csoport átveszi az irányítást, és kiderül, hogy a világ megmentéséhez néhány kiválasztottat egy vulkánnak kell feláldozni, a film fokozatosan szétesik. Három túszt ejtenek az áldozati rituáléhoz: Mike Tylert, Ben Brackent (Vincent Cassel), a hidegfejű milliárdost, valamint Katie-t (Ambika Mod), aki rosszkor van rossz helyen. Ahogy az este káoszba fordul, a túszok és elrablóik veszélyes útra kényszerülnek, miközben egyre elmosódik a határ a hit és a szerepjáték, a megváltás és a fanatizmus, az önfeláldozás és a pusztítás között.

A Kiválasztottak legnagyobb problémája, hogy nem tudja eldönteni, pontosan miről akar beszélni. A gazdagok képmutatásáról? A celebkultuszról? A klímaszorongásról? A fanatizmusról? Vallásról, hitről és önfeláldozásról? Mindegyik témába belekap, de egyik mellett sem marad elég sokáig ahhoz, hogy valóban legyen mondanivalója. A szatíra ráadásul meglehetősen könnyű célpontokra lő. Gazdag milliárdosok, önimádó filmsztárok és látványosan környezettudatos hírességek nevetségessé tétele önmagában kevés. Ehhez valóban kegyetlen humor vagy eredeti felismerések kellenének.

A szereplőkről néhány szó. Chris Evans élvezi a lehetőséget, hogy kiforgathatja saját filmsztárimázsát. Mike szerepében egyszerre nevetséges, hiú és kétségbeesetten vágyik arra, hogy ismét fontosnak érezhesse magát. Evans komikus pillanatai működnek, és az alakítása a film biztos pontjai közé tartozik. Anya Taylor-Joy jelenléte szintén elég erős ahhoz, hogy Joan akkor is érdekes maradjon, amikor a forgatókönyv már kevésbé az. A karakter köré épített hit, fanatizmus és világvége-mitológia viszont egyre kuszábbá válik, és az izgalmas kétértelműség helyét fokozatosan átveszi a zavarosság. Különösen fájó a remek mellékszereplők kihasználatlansága. Salma Hayek meglepően kevés lehetőséget kap, Vincent Cassel figurája sem hagy igazán mély nyomot, John Malkovich pedig olyan későn kerül elő, hogy jelenléte inkább hat látványos szereposztási gegnek, mint a történet valóban fontos elemének.