Neki köszönhettük A nyolcadik utas: a Halált, a Szárnyas fejvadászt, a Gladiátort, de a Mennyei királyságot is, melyekkel Ridley Scott megérdemelt helyet bérelt magának Hollywood történetének legnagyszerűbb rendezői között. Azonban a díszes társaság névsorából az angol direktorzseni, kollégájához, a Megalopolisszal a közönséget szabályosan lesokkoló Francis Ford Coppolával együttesen szépen lassan kikoptatja saját magát. Köszönhetően annak, hogy lassan két évtizede képtelen valami nézhetővel előállni. Ám, amikor már azt hittük, az Alien: Covenantnél vagy a Gladiátor II-nél már semmi sem lehet rosszabb, akkor lépett a képbe az idei nyár egyik legbűzösebb trágyahalma, a Kutya csillagkép.

Ismét eljött a világvége

A posztapokaliptikus mozikkal konkrétan Dunát lehetne rekeszteni, pláne, hogy dicső folyónk vízállása még mindig távol áll a rekordmagasságtól. Ridley Scott 2026-ban viszont mégis úgy érezte, a világnak szüksége lenne egy újabb rémes jövőt vizionáló műre, ezért leemelte a polcról Peter Heller Kutya csillagkép című regényét, majd az arra leülepedett port a közönség szemébe fújta. Bárcsak ezt tette volna, mert még ez is élvezetesebb lett volna, mint a kész végeredmény.