A koronakidobódásokat a rendkívül aktív, 4513-as számú napfoltcsoportból származó, erőteljes M6,9-es besorolású napkitörés kísérte augusztus 25-én. Ez a régió az elmúlt 24 órában különösen aktívnak bizonyult, hiszen öt M-osztályú kitörést is produkált. Az M-osztályú napkitörések az ötfokozatú skálán az A, B, C, M és X kategóriák közül a második legerősebb csoportot képviselik, közvetlenül a legintenzívebb X-osztály alatt.

Az M6,9-es kitörés

mérsékelt rádiójel-kiesést okozott a Föld napsütötte oldalán, ami elsősorban Európa, Afrika és az Északi-sarkvidék feletti rövidhullámú rádiókommunikációt érintette.

A péntekre várható becsapódás előtt már csütörtökön, augusztus 27-én eléri a Földet egy koronalyukból kiáramló, gyors napszéláramlat, amelyre a hatóság már korábban kiadott egy gyengébb, G1-es fokozatú geomágnesesvihar-riasztást. A NOAA előrejelzése szerint augusztus 27. és 28. között a gyors napszél és a koronakidobódások együttes hatása miatt G1-es és G2-es erősség közötti geomágneses aktivitás várható.

G2-es geomágneses vihar esetén a sarki fény a szokásosnál lényegesen délebbre, akár az Egyesült Államok északi államaiban vagy Észak-Európában is megfigyelhetővé válik. Ha a CME beérkezése egybeesik a gyors napszéláramlással, a két tényező egymást erősítve fokozhatja a geomágneses aktivitást és a sarki fény intenzitását.

A koronakidobódás tényleges hatása nagyban függ a pontos érkezési időtől és a mágneses tér irányultságától. Amennyiben a Földet elérő plazmafelhő déli irányú mágneses térrel rendelkezik, az jóval hatékonyabban lép kölcsönhatásba a földi magnetoszférával, ami erősebb geomágneses vihart idézhet elő.

A címlapkép mesterséges intelligenciával készült. Forrás: Portfolio

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.