„Jézus isten!” – csúszott ki a nyolcvanéves alapi férfi száján, amikor megtudta, hogy a 444-re készítünk riportot a televíziózási-rádiózási szokásokról. Sok jót nem hallhatott rólunk azokon a csatornákon, amelyeket fogyaszt. Pontosabban fogyasztott: a napi rutinját ugyanis alaposan felborította a közmédia június elején kezdett átalakítása.

Mivel éjszakánként nehezen alszik el, eddig a 107,8 MHz-en hallgatta a Kossuth Rádiót. Egy ideje azonban a frekvencián már nem a hírek szólnak, hanem a Bartók Rádió komolyzenei összeállítása. Így – mint mondta – kénytelen a Mária Rádiót vagy valami más „hülyeséget” befogni. A tévét ilyenkor nem kapcsolja be, mert az „a család rovására menne”. A szintén elnémított M1 helyett még találna másik csatornát, a rádióban viszont – szerinte – máshol nem adnak híreket.

A változásba azonban nem nyugszik bele.

„Most akartam feljelentést tenni: nekem jár a Kossuth Rádió, és nincs!”

– kérte ki magának mint cserben hagyott fogyasztó.

Amikor kedden délután odaléptünk a kis piros Nissanjához, hogy megszólítsuk, azt mondta, az otthoni PC-jén már előkészítette a Médiatanácsnak szánt feljelentést. „Ki másnak küldeném el, Orbán Viktornak?” – kérdezett vissza. Az alternatíváról – akinek a nevét nem mondta ki – hallani sem akart. Mire a levelét feladja, kérése részben már teljesült: július 11-től a Bartók hírei már a Kossuth frekvenciáján is hallhatók. Csak azt a Kossuthot nem kapja vissza, amit megszokott.

Július 14-én, egy héttel azután, hogy az MTVA új, ideiglenes vezetése felfüggesztette az M1 és a Kossuth Rádió előző rendszer által megszállt hírszolgáltatását, végigjártunk néhány települést, ahol korábban sokan a közmédiából tájékozódtak, hogy megnézzük, miként fogadták a változást. Mivel nem léteznek nyilvános regionális nézettségi adatok – egy általunk megkérdezett médiajogász szerint az MTVA soha nem tett közzé ilyeneket, a Nielsen pedig csak országosakat mér –, a Republikon Intézet 2021-es médiafogyasztási kutatásából indultunk ki. A felmérés szerint a közmédia hírműsorainak közönségét elsősorban a Fidesz–KDNP-szavazók, a 60 év felettiek, a kistelepüléseken élők és a legfeljebb nyolc általánost végzettek adják. Ezért olyan településeket kerestünk fel, ahol ebből a társadalmi csoportból sokan élnek.

Így esett a választásunk a Sárbogárd központú Fejér 5. választókerületre. Ez annak a kevés választókerületeknek az egyike, amelyek az április 12-ei országgyűlési választás után sem borultak kékbe.