Továbbra se látni, hogy mikor érhet véget az Egyesült Államok és Izrael Irán ellen indított háborúja, sőt egyelőre úgy tűnik, hogy az inkább az eszkalálódás, mintsem a béke irányába halad: annak ellenére, hogy az utóbbi időben valamelyest ritkultak a légitámadások, a felek még továbbra sem tudtak megállapodni egy újabb tűzszünetben vagy végleges békemegállapodásban, és a Donald Trump vezette amerikai adminisztráció újabb gazdasági szankciókat vetett ki Teheránra.

Az amerikai elnök által csak „gazdasági D-napnak” nevezett szankciócsomaggal próbál nyomást helyezni Teheránra, hogy ezzel kényszerítse a teokratikus rezsimet ismét a tárgyalóasztalhoz – valamint a tárgyalások során Washington számára kedvezőbb feltételeket –, de Irán előre jelezte: ha az Egyesült Államok újabb szankciókat vet ki, akkor az eddig is csak szórványosan hajózható Hormuzi-szoroson ismét teljesen leállítja a tankerhajók átengedését.

Már pedig a szoros lezárása komoly gazdasági következménnyel jár a világ minden országa számára, hiszen a már majdnem fél éve tartó háborút megelőzően az olajkereskedelem húsz százaléka haladt át a szoroson nap mint nap, addig a háború során voltak hetek, amikor egy sem. Emiatt a háború előtti időszakhoz képest az olaj világpiaci ára rendkívüli mértékben nőtt – február 28-a óta a Brent típusú olaj hordónkénti ára 64–72 dollárról többször is átlépte a 100 dollárt (a csúcs 120 dollár volt), cikkünk írásának pillanatában pedig 93 dolláron állt.

Az olajár emelkedésére az Európai Unió is reagált: az Európai Bizottság még áprilisban bemutatott energiaügyi csomagjában a tagállamnak egy sor lehetőséget, amivel rövid és hosszú távon is csökkentenék a jelenlegi helyzetnek való kitettségüket, azonban hat tagálam most új javaslattal állt elő:

amiből aztán az állampolgáraikat segíthetnék.

Nem először merült már fel az uniós különadó ötlete

A többek között az Euronews által megszerzett levélben Ausztria, Lengyelország, Németország, Olaszország és Portugália pénzügyminiszterei, valamint a spanyol gazdasági miniszter arra kérte a jelenleg az unió soros elnökségét ellátó ír kollégájukat, Simon Harrist, hogy a tagállamok pénzügyi és gazdasági minisztereinek a jövő hónapra tervezett, Dublinba kihelyezett informális találkozóján tűzze napirendre a témát.

Mint levelükben érvelnek, míg jelenleg az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb kínálati sokkját élik át Európában a szoros lezárása miatt, és folyamatosan növekszik az elégedetlenség a megélhetési költségek drágulása miatt,

Szerintük az eddigi tagállami lépések kudarcot vallottak az emelkedő energiaárak letörésére, ezért egy olyan uniós szintű megoldást sürgetnek, amely szerintük már képes lenne erre. Mint írják:

Szükségünk van egy közös megközelítésre, amely biztosítja, hogy azok, akik hasznot húznak a válságból, megtegyék a magukét a lakosság terheinek enyhítéséért

– fogalmaznak a levél írói, akik azt szeretnék, hogy a pénzügyminiszterek egy olyan keretrendszerről kezdjenek párbeszédet, amelynek a végén megadóztatnák a globális olajipari vállalatokat.

Ugyanakkor figyelembe véve az Oroszország Ukrajna elleni inváziója után ideiglenesen életbe léptetett hasonló lépéseket – azt kötelező szolidaritási hozzájárulásnak nevezték –, azt szeretnék, hogy az olajipari csoportok ne csak a belföldön realizált bevételeket vegyék figyelembe, hanem a külföldi bevételeket is, hiszen az olajipari cégek a nyereségeiket gyakran külföldre menekítik a kedvezőbb adóterhek miatt.

A levelet aláíró országok pénzügyminiszterei emellett azt is szeretnék, ha minél hamarabb nyilvánosságra hoznák a finomítói árrésekről készített vizsgálat eredményeit is, mivel szeretnék megtudni, hogy az olajfinomítók aránytalanul profitálhattak-e a magasabb árakból, és a jelenlegi árazás tükrözi-e a piaci viszonyokat.

Egyhamar nem lesz még uniószintű különadó az olajipari cégekre

A levelet aláíró országok közül néhányan egyébként már korábban is felvetették a nyereségadó lehetséges bevezetését, ugyanakkor erre eddig még nem került sor.

A tagállamok vezetői a márciusi, illetve a júniusi EU-csúcson is tárgyaltak a helyzetről – előbbinél felszólították az Európai Bizottságot egy javaslat kidolgozására, utóbbiban pedig hitet tettek az energiaellátási útvonalak diverzifikációja és a helyzet további monitorozása mellett –, azonban

Az AccelerateEU névre keresztelt csomagban a bizottság az ilyen különadók bevezetését ugyanis teljesen a tagállamokra bízza – amivel többek között Magyarország élt is –, míg a hangsúlyt elsősorban a fosszilis energiahordozóktól való függőség csökkentésére helyezi. Ráadásul utóbbira forrást a magántőke bevonása mellett az épp kifutó helyreállítási alap (RRF) még fel nem használt pénzeire, valamint a következő, 2028-tól esedékes uniós költségvetésből, az ún. többéves pénzügyi keretből (MFF) biztosítana, ami kevés segítséget jelent a jelenben.

A levelet aláíró hat tagállam – Ausztria, Lengyelország, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország – emiatt ismét uniós szintre emelné a témát, és megvizsgálnák az olajipari vállalatokra célzott nyereségadó kivetésének a lehetőségét.

E hat tagállamból Lengyelországot kivéve a többi egyébként már áprilisban is felvetette egy uniós szintű nyereségadó bevezetését, de akkor nem jártak sikerrel. Ráadásul sajtóhírek szerint míg a német pénzügyminiszter, az SPD-s Lars Klingbeil a nyereségadó mellett érvel, addig a CDU-s kancellár, Friedrich Merz ellenzi azt, így tehát még a felvetést támogató egyik ország kormánya is megosztott a kérdésben.

Ahhoz, hogy uniós szinten vezessenek be egy állandó nyereségadót, ahhoz mind a 27 tagállam támogatására szükség lenne, míg a 2022-es orosz invázió után a fosszilis energiahordozókra bevezetett ideiglenes kötelező szolidaritási hozzájáruláshoz hasonló döntésnél elég lenne a minősített többség is.

(Borítókép: Illusztrált képünkön egy alkalmazott a PCK olajfinomítóban Schwedt/Oderben, Németországban 2026. május 11-én. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)