portfolio Gazdaság

Egy európai címke, ami jelentősen megdrágíthatja a magyar szélerőmű-beruházásokat

Szerző: portfolio 2026. 08. 26. 7 percnyi olvasás


Egy európai címke, ami jelentősen megdrágíthatja a magyar szélerőmű-beruházásokat

A magyar gazdaság szempontjából is mérföldkő, hogy nyár végéig kiírásra kerülhet a szélerőműveket célzó új hálózati csatlakozási pályázatok első köre. Az ezzel ellentétes hírekkel szemben a szélerőmű-kapacitás bővítése mellett ellátásbiztonsági, energiafüggetlenedési, klímavédelmi és költségmegfontolások is szólnak, de akad a folyamatnak egy olyan, kevéssé tárgyalt vetülete is, amely szintén alapvetően befolyásolja az európai és benne a magyar ipar kilátásait. Európában ugyanis - nem utolsó sorban a nem-szövetséges harmadik országok gyakorlatát látva - az elmúlt években felerősödött és jogszabályi szinten is megjelent az a törekvés, miszerint a hasonló nagy tisztaenergia-programokat lehetőleg európai gyártók technológiáit alkalmazva kell megvalósítani. A vonatkozó uniós szabályozást a közelgő hazai pályázat során is figyelembe kell venni, akkor is, ha ezáltal a költségek és az időigény kevésbé alakul kedvezően.


Az energiaszektor csúcsvezetői egy helyen: stratégiai válaszok versenyképességről, beruházásokról, szabályozásról és az energetikai jövőjéről.
Információ és jelentkezés

Az új szabályok szerint a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) a miniszter felkérésére évente legalább egy alkalommal kifejezetten a szélerőműveket célzó hálózati csatlakozási (kapacitás-kiosztási) pályázatot kell kiírnia annak érdekében, hogy 2030 végéig összesen 4000 megawattnyi (MW) új szélerőmű kaphasson csatlakozási lehetőséget. Az augusztus 31-éig kiírandó első körben a vártnál (továbbra is) jóval nagyobb beruházói érdeklődés miatt 700 helyett közel 1000 megawattnyi új szélerőmű kaphat hálózati csatlakozási lehetőséget.

A pályázati kiírás tervezetéről a MEKH nyáron iparági konzultációt folytatott le, melynek frissített változata elérhető a Hivatal honlapján. A pályázat tulajdonképpen

kombinált, kétfunkciós hibrid aukció, amelyen lényegében egy lépésben lehet pályázni a fizikai hálózati csatlakozási kapacitásra és a termelt áram értékesítési/támogatási konstrukciójára.

Amint arra tanulmányok alapján számos cikkünkben rámutattunk, a hazai, mintegy 325 MW-os szélerőmű-kapacitás bővítése több lényeges szempontból is Magyarország érdekében áll, ellátásbiztonsági, energiafüggetlenedési, klímavédelmi és költségmegfontolások egyaránt amellett szólnak, hogy bő másfél évtized után új turbinák települhessenek itthon is. Mindemellett a hazai szélerőmű-kapacitás bővítésének van még egy olyan, kiemelt figyelemre méltó vetülete is, amely ugyancsak alapvetően befolyásolja az európai és benne a magyar ipar hosszabb távú kilátásait.

Ez ugyan a MEKH pályázatában nincs szabályozva, de magasabb szintű Európai Uniós rendeletekben és egyéb intézkedésekben igen, amelyeket a közelgő szélenergiás kiírás során is figyelembe kell venni és érvényesíteni kell.

Európában ugyanis az elmúlt években felerősödött az a törekvés, miszerint a hasonló nagy tisztaenergia-programokat lehetőleg európai gyártók technológiáit alkalmazva, azokat Európában legyártva kell megvalósítani.

Ezt a zöldátállásban élenjáró EU azon felismerése motiválta, miszerint az új kulcstechnológiák esetében el kell kerülni, hogy a közösség az orosz vezetékes földgáznak, az amerikai LNG-nek vagy a kínai napelemeknek és akkumulátoroknak való nagymértékű kitettséghez hasonló kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön.

Az európai uniós jogszabályokban is megjelenő célkitűzés mögött gazdaságvédelmi, kiberbiztonsági és ellátásbiztonsági szándékok állnak, és azt követően vált igazán markánssá, hogy Donald Trump agresszív kereskedelmi háborúja és a gyanú szerint tisztességtelen állami támogatásokkal megtolt, erős kiberbiztonsági aggályokkal is övezett kínai exportoffenzíva magasabb szintre lépett. Az európai ipar megerősítésének és függetlenítésének célja azonban már korábban, a koronavírus-járvány ellátási láncokat megzavaró hatása, majd Moszkva Európa orosz gázfüggőségét politikai célokra kihasználó manipulációi idején megfogalmazódott.

A szélturbinagyártó iparág Európa számára kiemelten fontos terület a kulcstechnológiák piacaiért folyó küzdelemben, mivel, bár globális vezető szerepét e téren már elveszítette a kínai gyártókkal szemben, de még mindig kellően erős nemzetközi pozíciókkal rendelkezik - nem úgy, mint például a napelemgyártásban.

A kínai turbinagyártók az utóbbi években már Európában is megvetették lábukat, és egyre aktívabban igyekeznek behúzni helyi projekteket, vagyis hazai pályán is meg akarják verni az itteni gyártókat. Egyes kínai vállalatok már európai gyárak létesítésével szállítanak alapanyagokat és alkatrészeket a helyi projektekhez, ha nem is minden ország fogadja örömmel az ilyen terveket.

A kínaiak sikerességét elősegíti, hogy jóval olcsóbban és gyorsabban képesek leszállítani a berendezéseket, mint európai riválisaik, amit nagyobb méretgazdaságosságuk és alacsonyabb termelési költségeik mellett a jelentős állami támogatások tesznek lehetővé, miközben minőségben már lényegében utolérték itteni versenytársaikat.

A kínai gyártók 30-40%-kal alacsonyabb árat kérnek a turbinákért, ráadásul gyorsabb leszállítási időt is ígérnek.

Azonban erős a gyanú, hogy a kínai dömpinget jelentős részben tisztességtelen támogatások teszik lehetővé, emellett nemzetközi emberi jogi szervezetek és kutatások szerint a kínai szélturbina-gyártás is érintett az ujgur kényszermunkában, ráadásul termékeik európai telepítése kapcsán erős kiberbiztonsági aggályok is megfogalmazódtak.

Többek között német és brit katonai szakértők elemzései szerint az Európában telepített kínai turbinák lehetőséget adnak Pekingnek szenzitív adatok gyűjtésére, (különösen a NATO-vizek közelében fekvő tengeri szélparkok közvetlen elérést biztosíthatnak a kínai hírszerzésnek a tengeri radar- és térfigyelő rendszerekhez) de a projektek szabotálására és akár a turbinák távoli leállítására is.

Bár jelenleg nincs nyilvános bizonyíték arra, hogy kínai szereplők Európába telepített kínai szélturbinán vagy annak szoftverén keresztül aktív kibertámadást vagy szabotázst hajtottak volna végre (nem úgy, mint az oroszokkal kapcsolatban), az azonosított beágyazott képességek alapján több európai ország és az EU is válaszlépéseket tett, szigorítva a vonatkozó szabályozást. Ugyanis, ha a kínai szélturbinákról nem is derült ki hasonló, a kínai gyártmányú napelem-inverterekről és akkumulátorokról, illetve villanyautókról már bebizonyosodott, hogy olyan, részben titkos kommunikációs eszközöket rejthetnek, amelyek lehetőséget adnak a kínaiaknak érzékeny adatok begyűjtésére, lehallgatásra vagy biztonságos területek megfigyelésére.

Ahogy Wopke Hoekstra, a Európai Bizottság klímapolitikáért, nettó nulla kibocsátáscsökkentési célért és tiszta növekedésért felelős biztosa fogalmazott májusban, a kínai gyárépítési terveket blokkoló brit eljárást példaként állítva az EU elé:

Túlságosan hosszú ideig voltunk túlságosan naívak a nap- és szélenergia területén jelentkező kínai veszéllyel szemben.

Litvánia volt az első olyan EU-tagállam, amely 2024 tavaszán törvényileg megtiltotta Kínának a távoli hozzáférést a megújuló energiaeszközökhöz, és kitiltotta a kínai alkatrészeket a kritikus infrastruktúrákból, majd a cseh kiberbiztonsági ügynökség is hivatalos biztonsági figyelmeztetést adott ki a kínai energetikai komponensek ellen.

Az Európai Bizottság és az európai gyártók szorgalmazzák, hogy a nem-nyugati beszállítókat automatikusan magas kockázatú beszállítónak minősítsék, így a pályázatok elbírálásakor a kiber- és adatbiztonsági szempontok felülírhatnák az alacsony árak jelentette kínai előnyt.

Az EU már konkrét gazdaságvédelmi, kiberbiztonsági és ellátásbiztonsági szabályokat is alkotott, amelyek célja kiszorítani a nem-szövetséges gyártókat az energia-infrastruktúrából.

Ilyen az EU nettó zéró kibocsátású iparról szóló rendelete (Net-Zero Industry Act - NZIA), amely kötelező keretet ad a tagállamoknak az alkalmazható nem-árjellegű fenntarthatósági és reziliencia-kritériumokról, illetve a piaci részesedés korlátozásáról. Ez előírja egyebek mellett, hogy a tisztatechnológia-közbeszerzések és aukciók során kötelező figyelembe venni az ellátási lánc biztonságát, továbbá azt is, hogy ha egy bizonyos technológia több mint 65%-a egyetlen harmadik országból származik, akkor a tagállamoknak kötelező pontlevonással vagy kizárással büntetniük az onnan érkező ajánlatokat a diverzifikáció jegyében.

Az Európai Bizottság a közelmúltban szigorú korlátozásokat vezetett be az energetikai hálózatok agyának számító digitális eszközökre is. A Bizottság uniós pénzügyi intézmények és alapok számára május elején kibocsátott belső kötelező érvényű iránymutatása és szabályzata a kritikus biztonsági és kiberkockázatok miatt teljesen megtiltja a kínai gyártású inverterek alkalmazását az uniós intézmények által finanszírozott projekteknél.

A Bizottság a Külföldi szubvenciók elleni uniós rendelet (FSR) alapján 2024-ben hivatalos vizsgálatokat is indított a kínai szélturbina-gyártók ellen. Az előzetes vizsgálat szerint megalapozott a gyanú, hogy a kínai állam közvetlen támogatásokkal, vissza nem térítendő forrásokkal, adókedvezményekkel és rendkívül olcsó állami banki hitelekkel segítette a Goldwindet, a világ egyik legnagyobb kínai szélturbina-gyártóját, ezért a Bizottság 2026 elején hivatalosan is elrendelte a részletes, mélyreható vizsgálat megindítását is.

A vizsgálatok már most komoly geopolitikai feszültséget okoznak az EU és Kína között, de ha bebizonyosodik, hogy a kínai állam tiltott támogatásokkal szorítja le a kínai turbinák árait az európai gyártókkal szemben,

akkor az EU piacvédelmi vámokat vethet ki rájuk a versenyfeltételek kiegyenlítése érdekében, ami borítékolhatóan válaszlépésekre fogja sarkallni a tisztatechnológiák gyártását a teljes ellátási láncok mentén uraló ázsiai óriást.

Erre utal az is, hogy a teljes turbinagyártó iparághoz hasonlóan a kínai kommunista párt szoros kontrollja alatt álló pekingi kereskedelmi minisztérium és az uniós kínai kereskedelmi kamara élesen elítélte a lépést.

Az Európai Bizottság által tavasszal bemutatott átfogó uniós iparpolitikai és versenyképességi javaslat, az Industrial Accelerator Act (IAA) célja szintén az európai tisztatechnológia-ipar védelme, az uniós gyártású termékek keresletének növelése és az unión kívüli beszállítók korlátozása. A rendelet kötelező kiberbiztonsági szűrést, a szélenergia-aukciókon alkalmazandó „Made in EU” feltételeket, a kínai technológiák büntetését, valamint a külföldi befektetések szigorúbb ellenőrzését irányozza elő.

Mindemellett Európa egyéb változatos eszközökkel is igyekszik megakadályozni, hogy turbinagyártó ágazata a napelemgyártás sorsára jusson, például a Japánnal való együttműködés elmélyítésével vagy éppen vállalati összeolvadásokkal.

A kiberbiztonsági és nemzetbiztonsági szempontból kockázatos beszállítóknak a magyar jogszabályok is igyekeznek gátat szabni. Ezek alapján a hálózati társaságoknak a csatlakozási szerződés megkötése előtt jogukban áll, és a kiberbiztonsági törvények (NIS2) alapján kötelességük is elutasítani olyan berendezések hálózatra engedését, amelyek távoli eléréssel sebezhetők vagy nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek.

A következő években - köszönhetően a magyarországi fejleményeknek is - jelentősen felgyorsulhat az európai szélerőmű-kapacitás bővítése, a tengeri (offshore) turbinák telepítése területén pedig az öreg kontinens még Kínát is megelőzheti. Szakértők ugyanakkor figyelmeztetnek:

az olcsóbb kínai gyártók kiszorítása azzal a kockázattal is járhat, hogy a szegényebb országok megújulóenergia-termelő erőmű telepítései lelassulhatnak, amely dilemma Magyarországot is érinti.

Címlapkép forrása: Wodicka/ullstein bild via Getty Images

ad

További tartalom Önnek