Cikkünk frissül...

„2026. augusztus 26-án reggel 8 órakor gombosszegi otthonában elhunyt Nádas Péter. A hírt a család kérésére tesszük közzé, és ezúton kérjük az olvasókat és a sajtó munkatársait, további tájékoztatásig tartsák tiszteletben, hogy nem kívánnak nyilatkozni” – jelent meg a világhírű magyar író halálhíre közösségi oldalán.

„Hazánk és Európa egyik legfontosabb írója”

Nádas Pétertől rövid időn belül írók, kulturális intézmények és közéleti szereplők sora búcsúzott a közösségi médiában. Nyáry Krisztián író, könyvkiadó és irodalomtörténész Nádas Péter egyik, a Talált cetli című kötetben megjelent gondolatával emlékezett rá:

A nemzet kultúrája nem lehet senkinek a személyes tulajdona, hanem közös tulajdon. Rontani, rombolni, pusztítani lehet, de építeni csak olyan állam képes, amelynek polgárai szabadon beszélik meg egymás között, hogy mit helyes és mit helytelen gondolniuk és cselekedniök.

A részlet így zárul.

Ahol az én, te, ő, mi, ti, ők rendje egyszerre, de nem egymás ellenében uralkodik.

A Szépművészeti Múzeum „hazánk és Európa egyik legfontosabb írójának”, valamint „az analitikus szépirodalom egyedülálló zsenijének” nevezte Nádas Pétert.

– írták, hozzátéve, hogy hálával emlékeznek azokra az alkalmakra is, amikor Nádas „egyedülállóan bölcs megnyitó beszédekkel” kapcsolódott a múzeum munkájához.

A Magyar Tudományos Akadémia szintén megemlékezett róla, kiemelve, hogy Nádas Péter a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Irodalmi Osztályának tagja volt. A Városmajor 48 Alapítvány is megosztotta halálhírt, és felidézte a család kérését is.

„Az emberi létezést bontotta elemeire”

Lutter Imre költő, előadóművész személyes hangon búcsúzott.

Az egyik legnagyobb kortárs magyar író ment el.

Szerinte Nádas „nem egyszerűen történeteket írt”, hanem „az emberi létezést bontotta elemeire: a testet és az emlékezetet, a szerelmet és a kiszolgáltatottságot, a történelmet és a személyes múlt legmélyebbre temetett rétegeit”.

Mondatai nem engedték a sietséget. Megállítottak, visszafordítottak, olykor megsebeztek.

Lutter világirodalmi rangú alkotónak nevezte Nádast, majd így búcsúzott tőle. „De az írók esetében a halál sohasem egészen végleges. Maradnak a könyvek, a mondatok, a bennük őrzött tekintet – és mindaz, amit általuk önmagunkból megértettünk.”

Török András művelődéstörténész Nádas Péter fotográfusi munkásságára hívta fel a figyelmet. Felidézte, hogy amikor a Fortepan a százezredik képét kereste, Nádas hat fotót is elküldött azzal, hogy válasszanak közülük. Végül egy 1958-ban készült önarcképére esett a választás.

Erre a korai szelfire esett a választásunk – ez a szó persze 1958-ban még fel se volt találva.

Török András arra is emlékeztetett, hogy Nádas jelentős fotográfiai életművet hagyott hátra, köztük a Valamennyi fény című kötetet. A könyv mottója így szól. „Megkülönböztetni a feketét a feketétől.”

Búcsúznak a politikusok is

Magyar Péter miniszterelnök is elbúcsúzott az írótól. „Ma reggel elhunyt Nádas Péter Kossuth-díjas, világhírű író. Isten Önnel, Művész Úr!” – írta közösségi oldalán. 

Karácsony Gergely úgy fogalmazott, ez az ország, ez a város rengeteget köszönhet Nádas Péternek, és „most már örökké bánhatjuk, hogy ezt meghálálni nem leszünk képesek”. A főpolgármester azt írta, Nádas Péter a főváros méltó díszpolgára, nem feltette Budapestet a térképre, hanem megmutatta országnak-világnak, hogy hol is van ez a város Európában.

Az ő Budapestje rémisztő és derűs, félelmetes és otthonos, ismerős és rejtélyes, csúnya és szép, embertelen és szolidáris. Nádas Péter Budapestje olyan, amilyennek szeretjük. És amilyennek szeretjük utálni

– tette hozzá.

A főpolgármester azt írta: „Nádas Péter egyszerre a legmagasabb szintű világirodalom és a legszebb, a legfinomabb, leginkább szívet melengető magyar irodalom”.

Tőle tudjuk, hogy vannak „Párhuzamos történetek és igen, a Rémtörténetek mellett mindig van Valamennyi fény”. Nádas Péter nem egyszerűen történeteket írt, megtanított másképpen látni: hogy a legmélyebb igazságok gyakran a legkisebb részletekben rejtőznek. És Nádas Péter birtokában volt a legmélyebb igazságoknak – emelte ki.

A főpolgármester szerint „megrendítő nagysága talán abban rejlik, ahogyan képes volt mélyen, a legbelsőbb rétegekig belehatolni az olvasójába. És közben arra emlékeztetni bennünket, hogy a világ megértésének első feltétele nem a bizonyosság, hanem a figyelem”.

„A lélek emlékezete nélkül a test nem érthető” – idézett Nádas Péter Saját halál című művéből Karácsony Gergely azzal zárva bejegyzését: „Isten nyugosztalja Nádas Pétert, a legnagyobb írók, a legnagyobb magyar írók, a legnagyobb magyarok közül valót.”

(Borítókép: Nádas Péter Kossuth-díjas író 2017. április 4-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)