EgyébSzerző: magyarnemzet 2026. 08. 26. 16 percnyi olvasás
Összegző gondolatok a Kulturális és Innovációs Minisztérium célkitűzéseiről és eredményeiről.
Ma gyakran hallani, hogy az előző kormányzat lábbal tiporta az autonómiát, politikai kinevezettek irányították az egyetemeket és minden rossz irányba ment. A tisztánlátás érdekében érdemes néhány kérdést feltenni.
Először is azt, hogy mi az autonómia? Egy közösség azon joga és képessége, hogy a saját belső ügyeit külső beavatkozás nélkül, saját szabályai szerint intézi. Ez rendben van, ha csak magára hat és maga teremti elő a forrásait. De (1) az egyetemek és kutatási intézmények feladata túlmutat saját közösségének érdekein és (2) komoly külső forrásokra is szüksége van. Ezeket a forrásokat jellemzően állami finanszírozás biztosítja, illetve tevékenységük a társadalom és gazdaság szinergizáló formálásában játszik fontos szerepet. Emiatt lehetnek elvárásai a kormányzatnak és adhat „megrendelést” is, azonban az elvárások és teljesítések harmóniája csak partnerséggel valósítható meg.

Az egyetemek alapítványi (KEKVA) modelljével az volt a szándékunk, hogy az állami fenntartás koordinált és évről évre költségvetési megszorításokkal terhelt formája helyett egy rugalmas, teljesítményhez kötött, hosszú távú finanszírozási forma alakuljon ki. Ahol a kormányzat a fenntartó alapítvánnyal és egyetemmel közös teljesítménycélokat határoz meg az ösztöndíjasok számának és finanszírozásának meghatározásakor, illetve a kutatás-innováció területén. Ezek legyenek nyomon követhetőek és ellenőrizhetőek. Fontos a saját vagyonnal való rendelkezés felelőssége, az alapítványok kuratóriuma pedig az egyetem szolgáltatói szempontjait helyezze előtérbe.
Az autonómia kiteljesítésével a mostanra elkárhoztatott KEKVA-modell igazi rendszerváltoztatást hozott az egyetemi világban. A fenti elveknek köszönhetően egyetemeink az egyre élesedő nemzetközi versenyben léptek előre (az uniós konfliktus ellenére). Szempont lett a teljesítmény, több helyen indultak egyetemistákat támogató szolgáltatások és elindult a verseny a diákokért, az oktatókért és a kutatókért is!
A szükséges finomhangolás az egyetemi visszajelzések alapján történt meg. A következő hatéves finanszírozási ciklusra pedig számos, az egyetemekkel már egyeztetett javaslat lépett volna életbe. Az elmúlt néhány év alatt 280 ezerről 350 ezerre nőtt az egyetemisták száma, 2022-höz képest a műszaki területen 64%-kal, informatikai területen 22%-kal emelkedett a felvettek száma, a megújítás előtt hat egyetemünk volt a világ legjobb 5%-ában, ez a szám mára megduplázódott, sőt ma már 3 a világ legjobb 2%-án, a Semmelweis pedig a legjobb 1%-án belül van, képzési területén a világ legjobb 100 egyeteme között van az Állatorvostudományi Egyetem (59) és a MATE (97), a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskolából egyetem lett, három egyetemistából kettő olyan egyetemre jár, amelyik a világ legjobb 5%-ában van, minden második felvett diák vidéki egyetemen tanul, többen érkeztek hátrányos helyzetű településekről, négy közül három diák állami ösztöndíjat kap, négy év alatt 400 mrdFt fejlesztés valósult meg, közel háromszorosra növekedett a finanszírozás (pedig teljesítményhez kötött), elindult az egyetemek és a gazdaság összekapcsolása, megduplázódtak a K+F+I bevételek.
Sajnos 2027. szeptembertől sokféle működési modell lehetséges, de az alapítványi modell nem, mert erről már döntött a 2/3-os parlamenti többség. Pedig azt a jó irányt szükséges lenne megőrizni, ami a modell kulcsa volt: (1) államháztartáson kívüli működés, (2) teljesítménytől függő hosszútávú finanszírozás, (3) egyetemi vagyon biztosítása és (4) olyan irányítótestület, amely a nemzet részére a gazdasági-társadalmi szolgáltatás nyújtását erősíti. Mindannyiunk érdeke lenne, hogy ez az irány megmaradjon, és 2030-ra legyen magyar egyetem a világ legjobb 100 egyeteme között! Ez ma (még) reális célkitűzés.
A kutatással és innovációval kapcsolatban is gyakran hallani, hogy az előző kormány szabta meg, hogy mit szabad kutatni és mit nem, és hogy megszüntettük a kutatás autonómiáját is. Az előző fejezetben már leírtam, hogy nem jelenti az autonómia csorbítását, ha egy kormány a társadalmi, gazdasági érdekek szerint biztosít forrásokat pl. a kutatás-innováció területére. Feltéve, hogy az ezzel kapcsolatos döntésekre az érintett intézetek, testületek bevonásával kerül sor. Tudománypolitikai szempontból pedig fontos kérdés, hogy milyen legyen az alap- és az alkalmazott kutatás viszonya, illetve el lehet-e választani egymástól a kutatást és az innovációt? Azok az országok lépnek jelentősen előre a kutatás-fejlesztés-innováció és a gazdaság fejlesztése terén, ahol „hatásvezérelt” kutatás folyik, azaz kiemelt társadalmi, gazdasági érdekek mentén szerveződik a kutatás-innováció, és ahol a forrásokat mérhető eredményekhez kapcsolják.
A tudományos és innovációs stratégiát 2023 nyarán fogadta el az Országgyűlés. A program 9 fő intézkedésével nemzetközi pályára állítottuk a magyar kutatásokat és piacra segítettük az innovációs ötleteket. Az egészséges élet, a zöld átállás, a digitális átállás és a biztonság köré fókuszáltuk innovációs befektetéseinket. Kiszámítható életpályát biztosítottunk a magyar kutatók számára, kedvezményt adtunk a hazai vállalkozások és feltalálók számára, és ösztönöztük az innovációs tevékenységeket. Segítettük a kutatási eredmények hasznosítására létrejött vállalkozások forrásbevonását, az egyetemek és a gazdaság együttműködésének elősegítésére döntöttünk Tudományos és Innovációs Parkok létrehozásáról, és kiterjesztettük az innováció támogatását az egész Kárpát-medencére.

A stratégia minden pontja olyan irányt jelölt ki, amely egy tudásalapú társadalom és gazdaság számára elengedhetetlen. A megújításba olyan külföldön nagy tapasztalatot szerzett szakembereket vontunk be, akik a kiemelkedő tudásban és teljesítményben hittek. Ebben a szellemiségben újult meg a Magyar Kutatási Hálózat, amellyel hatéves, 523 milliárd forintos teljesítményfinanszírozási szerződést kötöttünk. Ebben a szellemiségben duplázódott meg, közel 50 milliárd forintra a kutatási kiválósági program. És így indult el Krausz Ferenc Nobel-díjas professzorunk és további Nobel-díjasok vezetésével az Élvonal Alapítvány, amelynek hat évre – szintén teljesítmény alapon – 261 milliárd támogatási lehetőséget biztosítottunk. Ma a high-tech gyártásban a világ 7., exportban a 9., a kutatási tehetségek terén pedig a 10. helyén állunk. Mindannyiunk érdeke lenne, hogy ez így épüljön tovább.
A magyar tudomány és innováció területén a megújult struktúrák és a jelentős forrásbevonás, a kutatóhelyek és a gazdasági szereplők közötti kapcsolatok építése, külföldi kutatók hazahívása, a kutatói életpályamodell elindítása, együttesen teremtette meg annak az alapját, hogy Magyarország 2030-ra Európa tíz leginnovatívabb országának egyike legyen:
A választások után a Magyar Kutatási Hálózat átalakítása az eredményorientáltságot, az innováció irányába való elköteleződést veszélyezteti. Az Élvonal Alapítvány beszántása a kiváló kutatók hazahívását, illetve a kutatási versenyhelyzet kialakítását gátolja. Sajnos az az uniós szemlélet erősödhet, amely nem a társadalmi, gazdasági hatás eredményéből és az innovációs elvárásokból indul ki. E miatt szakadt le az USA-tól és a keleti országoktól az EU. Ezért a Neumann János Programban rögzített irányt kellene tovább vinni, hiszen ezzel biztosítható, hogy Magyarország ne az uniós zsákutcába, hanem a sikeres innovátor nemzetek irányába haladjon tovább.
Az elmúlt évek során a szakképzést leválasztottuk a közneveléstől. Ezzel párhuzamosan elértük, hogy a szakképző iskolában való továbbtanulás büszkeségre jogosító szakmát és egyben hivatást adó választást jelentsen. Az európai versenyeken kiemelkedő eredményeket elérő fiatal magyar diákok büszkék nemzetükre. Büszkék arra, hogy szakmájukban nemzetük legjobbjaként Európa élvonalában vannak. Büszkék arra, hogy szakmát tanulnak, és ezt készek a jövőben hivatásként is megélni.
A magyar szakképzésben a fordulatot az hozta, hogy a gazdasági szereplőkkel közösen – köszönhetően a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának is – egy komoly oktatásfejlesztési folyamat indult meg. Ez az oktatás szemléletét és tartalmát is átformálta. Az elmélet mellett egyre nagyobb szerepe lett a gyakorlatnak, a projekt alapú megközelítésnek. Tény, hogy német-osztrák minta alapján újítottuk meg a szakképzést. Külföldi cégek vezetői ismerték el, hogy a kedvező gazdasági környezet mellett a szakképzési rendszerünk miatt érdemes magyarországi beruházásokban és fejlesztésekben gondolkozniuk.

A megújulásnak köszönhetően ma az európai szakmák versenyében Magyarország az Unió harmadik legjobbja. Olyan szakmákban vagyunk élen, mint a szoftverfejlesztés, a rendszerüzemeltetés, a webfejlesztés. Ez az ipar 4.0, azaz minden, ami a modern technológiákhoz kapcsolódik. A high-tech gyártásban a világ 7. helyén vagyunk, azaz Magyarország ma már messze nem összeszerelő üzem. Az OECD rangsorban is bronzérmesek vagyunk a munkaerőpiaci megfelelőséget értékelve.
A megújult szakképzés egyszerre ad lehetőséget a műhelyiskola és dobbantó programján keresztül a felzárkóztatásra, 3 éves képzési formájával segíti a hagyományos szakmákat választókat és 5 éves technikusi képzésével nyújt továbblépési lehetőséget az egyetemekre. Ebben jelentett új minőséget a „három az egyben” modell szerint indult képzés, ami szakképző intézmény és egyetem együttműködésében hét év alatt biztosít érettségit, szakmát és diplomát.
Ma már
A szakképzésben – ahogy minden más területen – szintén leváltják az eddigi vezetőket. Új vezetőket és új vezetési struktúrát akarnak, pedig a kritikusok által is elismert magyar szakképzési modell az intézményvezetők, az oktatók és a kormányzat közös sikere. A megismert tervek szerint a szakképzés közneveléshez való közelítése a korábbi irány visszahozatalát jelentené. Mindannyiunk érdeke, hogy a megújult szakképzés fejlődésének iránya ne törjék meg, és 2030-ra a magyar szakképzés Európa legjobbja legyen.
A családi közösség formálja talán legjobban egy nemzet tudatát, és az jelenti legfőbb erejét. Ezért volt a magyar családpolitika a globális világ uralkodói hálózatának a leginkább fájó pontja. Az a családpolitika, amely kiállt a teremtett világ rendje szerinti családokért, a gyermekek védelmét helyezte első helyre az ultraliberális ideológiákkal szemben és a multik hasznából terelt át forrásokat a családok számára.
A családok melletti kiállás és a családszemléletű politika nagyon fontos védőernyő. Ennek ellenére az Európai Unió ezzel nem foglalkozik a jelentőségének megfelelően. Jellemző, hogy az Unióban nincs sem családügyi biztos, sem bizottság.
A magyar családpolitikát legtöbbször demográfiai bázisról támadják mondván, hogy az elmúlt években visszaesett a gyermekvállalás. Az nem kérdés, hogy a születések száma összefüggésben van a szülőképes korú nők számával. Ne feledjük, a 31 éve bevezetett Bokros-csomag oly mértékben vetette vissza a gyermekvállalást, hogy ennek következtében 344 ezer szülőképes korú nő hiányzik napjainkban. Sőt, ha a gyermekvállalási arányszám a 2010-es szinten maradt volna, 200 ezerrel kevesebb gyermek született volna Magyarországon. A gyermekvállalási arányszám 1,21-ről történt emelkedése jelentett fordulatot, bár nem tudta elérni az ideális kettő feletti értéket, sőt az elmúlt években újra csökkenésnek indult, részben a Covid-pandémia, részben az orosz-ukrán háború következményeként. Ezzel együtt, az Unió őshonos anyáinak – azaz a migrációmenteseknek – a születési arányszámai szerint 2024-ben az EU ötödik helyén álltunk.

A kormány az elmúlt években több mint olyan 30 intézkedést hozott, amelyek a családok szinte minden élethelyzetében kiállnak mellettük. Ezek felsorolása helyett néhány elvi szempontot érdemes rögzíteni. A családtámogatási rendszerünk ötvözi a házasság, a gyermekvállalás és a munkavállalás hármas egységét. A forrásokat nem odaadjuk, hanem ott tartjuk a családoknál, azaz nem támogatást, hanem jelentős adókedvezményeket biztosítunk. Ez a rendszer az édesanya kiemelt szerepére épít. Élete végéig biztosított az szja-mentessége, ami 2026 januárjától félmillió, 2029 januárjától pedig egymillió édesanyát és családot érint. Fenntartja azt a szabad választást is, amely támogatásokkal segíti azon édesanyákat, akik a gyermekükkel otthon szeretnének maradni (CSED, GYED, GYES), de a bölcsődei fejlesztésekkel és munkavállalás mellett a CSED 70%-ának, a GYED biztosításának rendszerével ösztönzi a munkába való visszatérést is. Az önálló otthon biztosításáról pedig mindent elmond, hogy minden második gyermeket vállaló család új otthonához, minden harmadik gyermeket vállaló család esetében pedig a felújításhoz járult hozzá valamely célzott kormányzati támogatás. Magyarország Európa legcsaládbarátabb nemzete.
A magyar családtámogatási rendszernek köszönhetően:
A választás óta viszont a teremtett világ rendje szerinti családokkal szembeni nyomás, valamint az ultraliberális ideológiák egyre erősebbek. Ezt segítette az Európai Bíróság, amely kivárta az áprilisi választást, és csak utána hozta nyilvánosságra azt a – már tavaly (!) – meghozott ítéletét, mely szerint
Látható már, hogy ezek nyomán indult a Szivárvány tv, és arról beszélnek, hogy a gyermekeket védő könyvfóliázásnak is vége. Ezt egészíti ki az Európai Bizottság országjelentése, amely szerint az otthontámogatási programokat felül kell vizsgálni, a kamatstop intézményéhez hasonlóan. És a multikat terhelő adók sem maradhatnak sokáig. Azaz minden ellen, ami a magyar családpolitika lényegét jelentette, támadás indult!
A magyar családpolitika nemzetközi elismertségét annak köszönhette, hogy a patrióta politika elkötelezettjei az egyedüli jövőt az adott nemzet családjainak megerősítésében látják. Ennek eszköztárát alakította ki a volt kormány, és hogy legyen magyar jövőnk, ennek kellene tovább épülnie. És nem leépülnie.
A magyar kultúra határokon átívelően köt össze minden magyart. Magyarország kultúrájában – és főképpen nyelvében – sziget-nemzet: szomszédos országaival nyelvileg semmilyen, összkulturálisan sajátosan kevert, politikai hagyományaiban inkább feszült, terhelt viszonya volt. A magyar kultúra megvédése egyben a nemzeti szuverenitásunk megvédését is jelenti.
Annak a kultúrharcnak, amely a világon a globalista és szuverenista erők között feszül, egy olyan nemzet esetében, amely sziget-nemzet és nemzeti határai messze túlnyúlnak az ország határain, kiemelt jelentősége van. Az elmúlt évek, másfél évtized során az Alaptörvényben elfogadott elvi irányoknak megfelelően, ezért is szükségszerű volt a hagyományainkon alapuló keresztény kulturális örökségünk kiemelt támogatása.

Magyarország az uniós átlag kétszeresét fordítja a kultúra támogatására. A magyar kultúra egyszerre jelenti a magas kultúra kiváló programjait, valamint az olyan programokat is, amelyek a teljes Kárpát-medencét elérik. Magyarországon a kommunizmus alatt megszűnt a kulturális mecenatúra rendszere, ami azóta sem épült vissza. Magyarország kulturális intézményrendszere hagyományosan széles és a mindenkori állam bőkezűen támogatja. Egyetemi, könyvtári, kőszínházi, közművelődési rendszere nagyon sűrű és gazdag, az állam hagyományosan szinte teljes egészében finanszírozza a működésüket. Lakosságarányosan az európai átlagot meghaladja a klasszikus zenekarok száma, és ugyanez mondható el a színházakról is. Az elmúlt években a magyar kultúra terén számos fejlesztés valósult meg, a kultúrához való hozzáférés a COVID időszakát követően újra jelentősen erősödött:
2010-hez képest 3,5-szeresére nőtt a kultúra finanszírozása, az elmúlt 4 év során 2500 Mrd Ft-ot fordítottunk a magyar kultúrára,
az elmúlt évtizedben 117 kulturális beruházásról született döntés, 650 milliárd forintnyi kulturális fejlesztés valósult meg (pl. Néprajzi Múzeum, Budapest Music Center, Várkert Bazár, Magyar Zene Háza; az Opera, a kaposvári, szolnoki és debreceni színház felújítása). Európa legnagyobb kulturális fejlesztése (a Városliget), Magyarországon valósult és valósul meg,
2010 óta 143-ról, 243-ra nőtt a színházak száma, a férőhelyek száma megháromszorozódott, elérve így a 113 ezret,
A választásokat követően azonban egy ultraliberális előadásokat támogató előadóművészeti kör telepedett rá a magyar kultúrpolitikára és a kultúra irányítására. És ahogy az ultraliberalizmusnál megszokott: a sajátjuktól eltérő értékrendet nem tűrik el. Sőt most szintet léptek, mert nemcsak, hogy nem tűrik el, hanem ez a kör – politikai támogatással – azokat, akik a kultúra irányításában részt vettek, meghatározó intézményvezetők voltak fenyegeti, megfélemlíti, egyeseket börtönnel fenyeget, vagy már börtönbe is zárt. Mindennek az egyik oka az, hogy ezen ultraliberális kulturális kör saját magának kívánja a kulturális finanszírozást, de ezzel egyben a patrióta közösség egyik tartóoszlopát is kiütik, ami a nemzeti, keresztény hagyományokon alapuló kultúránk. Mindeközben az uniós törekvések Európa római jogon, görög filozófián, zsidó-keresztény gyökerein alapuló kultúrája helyett a kulturális sokszínűség finanszírozását tekintik céljuknak, és a jövőben erre szándékoznak még jelentősebb forrásokat biztosítani. Ezzel az egyes nemzetek identitásának határait is el akarják mosni. Ez utóbbinak eszköztárát alakította ki a volt kormány, és hogy legyen magyar jövőnk, ennek kellene tovább épülnie.
Az ifjúságügy kérdése politikailag különösen érdekes, hiszen a Fidesz-KDNP elutasítottsága a 2026-os választásokon a fiatalok körében volt a legerőteljesebb. Pedig a kormány fiatalokat támogató döntései számos programmal bővültek az elmúlt évek során. Nem a fiatalokat támogató intézkedések hiánya, hanem sokkal inkább a fiatalokkal való megfelelő kommunikáció, sőt a korosztályos akadályok és a reszponzív kapcsolat hiánya, illetve a megszokottal szembeni mindenkori fiatalkori lázadás és a tizenhat év előtti időszakokról személyes ismeretekkel nem rendelkező új választói generációk gondolkodása is meghatározó volt.
Az ifjúság és a fiatalok ügyének menedzselése kapcsán fontos döntés volt 2024-től ezek szociális területről a családügy keretei közé helyezése. 2024 nyarától az ifjúságügy azonban nemcsak a családügy keretei között működött, hanem a felsőoktatás és szakképzés területével is szorosabb együttműködés alakult ki.
A fiatalokat az elmúlt évek során nem kevesebb, mint 257 féle támogatás segítette, szerte a Kárpát-medencében. Ezekről a tájékoztatók még most is elérhetőek az ifistart.hu honlapon. 10-ből 8 fiatal állami ösztöndíjjal kezdheti meg az egyetemi tanulmányait, a szakképzésben fontos az ösztöndíjtámogatás, komoly lehetőséget nyitott a munkáshitel program. A megye-, vagy országbérletek is jelentős támogatást adnak a fiataloknak, nem is beszélve a 25 év alattiak SZJA kedvezményéről.

Az elmúlt évekből érdemes még kiemelni az otthonstart, vagy más néven a fix 3 százalékos otthontámogatási programot. Ez volt az első, amely az otthonteremtési támogatást nem kötötte házasságkötéshez, gyermekvállaláshoz. A támogatás későbbiekben kombinálható volt a CSOKplusszal is, de a kormány megértette, hogy a fiataloknak előbb biztos otthonra van szükségük és csak utána jön a családalapítás.
A fiatalokat segítő 257 támogatás felsorolása helyett csupán néhányat lehet kiemelni:
Az elmúlt években elindított támogatások vitathatatlanul segítették a fiatalok ügyét. Ezek továbbvitele, megerősítése a már elindított kollégiumfejlesztések, ösztöndíjemelések, nemzetközi ösztöndíj programok és számos egyéb területen elért sikerekre támaszkodva folytatandóak, azzal a szemlélettel, hogy akkor van jövője nemzetünknek, ha fiataljaink nemzetünkhöz való erős kötődéssel és jövőnk iránti elköteleződéssel rendelkeznek. Velük és általuk lehet versenyképes és sikeres a magyar nemzet. Ennek eszköztárát alakította ki a volt kormány, és hogy legyen magyar jövőnk, ennek kellene tovább épülnie.