A július legvégén a mozikba került új Marvel-filmben, a Pókember: Vadonatúj napban a főhőst senki sem ismeri. A történet szerint az előző rész varázslata után a világ egyszerűen elfelejtette, hogy Peter Parker létezik. Ő maga kérte így, mert úgy gondolta, biztonságosabb, ha nincs múltja, mert akkor nincs, akit rajta keresztül bántani lehetne. Kap érte egy tiszta lapot, és kap egy üres, hideg lakást. A kritikák egybehangzóan a széria legkomorabb darabjának nevezik – nincs benne multiverzum, nincs benne kameóparádé, csak New York, az eső és a magány.

Nagyjából ezt a pókemberi ajánlatot tette a Magyar Televízió a nézőinek idén július 7-én délután négykor. Akkor a Híradó helyén egy fekete képernyő közölte: a közmédia nem hazudhat, elnézést kérnek, amiért hosszú éveken át mégis ezt tették, a hírszolgáltatás pedig átmenetileg szünetel. Ezzel a bocsánatkéréssel kér tiszta lapot múltjának elfeledéséhez az M1 Híradója. Negyvennégy nap telt el ezután, majd augusztus 20-án reggel hat órakor a Híradó visszatért, hogy megkezdje a maga vadonatúj napját.

Az új Pókember ugyanakkor nem az amnéziáról szól, hanem a felnövésről. Peter Parker itt már nem a kamasz, akit egy idősebb mentor terelget. Az előző részekben mindig érkezett valaki – Tony Stark, Ben bácsi, May néni –, aki megmondta neki, mit tegyen. Ebben a filmben nem érkezik senki. Neki magának kell felnőttként viselkednie és épp ettől lesz a széria eddigi legkomorabb darabja: a felnőttséggel ugyanis nem jár jutalom. Senki nem tapsol azért, mert elvégezted, amit el kell végezni, kritikát viszont kapsz, ha nem teljesítesz úgy, ahogy kell. Ez pedig nem egy kellemes helyzet és ezzel a helyzettel az újrainduló köztévének is szembe kell néznie, ugyanis mindenki figyelni fogja, ha hibáznak – ahogy már az első napokon is figyelték –, de nem számíthat különösebb dicséretre, ha valóban felnő a Magyar Péter által emlegetett BBC-sztenderdekhez.

Két baki, egy helyreigazítás

Egy tizenhat éves intézményi múltat azonban nem lehet filmes varázslattal eltörölni, a régi reflexek óhatatlanul beszivárognak az új keretek közé, legalábbis a Momentum szerint mindenképpen. Az első adásnap esti kiadásában a hírolvasó bemondta – és a képernyőn is ugyanez a felirat futott –, hogy augusztus 20-a alkalmából a pártok nem rendeztek külön ünnepségeket, csupán a közösségi oldalukon emlékeztek meg az államalapításról, egyedül a Tisza Szigetek tartottak találkozót a Margitszigeten.

A mondat második fele igaz volt. Csakhogy a Momentum is egész délutános rendezvényt tartott a Petőfi téren kenyérsütéssel és gyerekprogramokkal, amiről posztok és élő videók tucatjai keringtek. (Ez utóbbi azért erős túlzás, de a lényeg, hogy voltak ilyen felvételek és képek az interneten és a közösségi oldalakon.) A párt helyreigazítást kért, megjegyezve, hogy hiába újult meg szóban a Híradó, a reflexek a régiek.

És ekkor történt valami, ami az elmúlt másfél évtizedben elképzelhetetlen lett volna: másnap este, a fél nyolcas adásban a közmédia elismerte a tévedést, és adásban kért elnézést. (Hozzátették ugyan, hogy az anyagukból logikusan következett, hogy parlamenti pártokra gondoltak – a Momentumnak ugyanis valóban nincs frakciója –, de elismerték a felirat pontatlanságát, ami már haladás, mondhatnánk úgyis, hogy a felnőtté válás egy állomása.)

Sokan kifigurázták, hogy a köztévé újraindulását követően negyvennyolc órán belül, főműsoridőben kellett, hogy bocsánatot kérjen. Azonban fontos elfogadnunk, hogy mindenki hibázik. A BBC évente több száz ilyen korrekciót közöl, és részben pont ettől hiteles közszolgálati adó. Épp attól látható a köztévé érettsége, hogy képes volt – egy pici kommentárral ugyan – elfogadni és bevallani, hogy hibázott.

Volt persze egy másik, kínosabb hiba is a nyitónapon: a köztársasági elnök beszéde helyett a Híradó véletlenül egy kenyérszentelésre kapcsolt. Ezért viszont nem kért elnézést senki – igaz, ezt egyetlen párt sem kérte számon rajtuk.

A hajnal, ami nem újult meg

Nem lett volna fair azonban egyetlen ünnepi nap alapján konklúziót levonni, ezért megvártuk az új köztévé első hétköznapját, augusztus 24-ét. A csomagolás változott ugyan, a tartalom azonban a hírblokkokon kívül még mindig a júliusi ürességet idézi. Hétfőn éjjel a Frakk ment 00:45-kor, a Pom-Pom meséi 00:55-kor, a Trombi és a Tűzmanó 01:00-kor. Aztán délután 12:35, 12:45, 12:50: újra Frakk, Pom-Pom, Trombi. Ugyanaz a három rajzfilm, ugyanabban a sorrendben, tizenkét óra különbséggel. A Most a Buday! (nem az én műsorom, én sima i-vel írom a Budait) két része délelőtt, majd délután ismét. A hirado.hu nyitólapján pedig negyvenkilenc napja pontosan ugyanaz a mondat fogadja a látogatót: átfogó vizsgálatot tartanak, megértő türelmünket kérik.

De a türelemre nem csak az online térben és a két Híradó közötti űrben van szükség, mert akadnak azért még gyermekbetegségei az új Híradónak is. Amikor hétfő délben a köztévé riportere, Tálas László a lezuhant Gripen miatt a szolnoki laktanya kapuja elől jelentkezett be, így tájékoztatta a nézőket:

Viszonylag keveset lehet tudni, sajnos majdnem azt mondhatom, hogy teljes a hírzárlat.

Emellett elmondta, hogy éppen most érkezett meg a honvédség havárialaborja, „jelentsen ez bármit is”, a bázisra viszont nem engedik be őket. A stúdióba visszaadva a szót ennyivel zárta mondandóját:

Kedves nézőink, tehát pillanatnyilag ennyit tudunk, ez nem sok.

Ebben mondjuk igaza volt, ez nem túl sok.

Az esti Híradó a balesetről végül a „Szolnok hangja” nevű Facebook-oldalra beküldött nézői felvételekből vágott be képeket.

Ugyanakkor elkezdték azt, ami egy hírműsor alapfeladata lenne: megkeresni az érintetteket. A hétfői két adásban összesen négy külön helyen hangzott el, hogy a Híradó kérdezett valakitől. A Miniszterelnökségtől, Havasi Bertalantól, Rétvári Bencétől és a Tisza Párttól. És amikor nem érkezett válasz, azt is bemondták.

A rendszer logikája azonban helyenként még abszurd. A Tisza Pártot például arról faggatták, mi az álláspontjuk Navracsics Tibor új, Polgári Demokraták nevű kezdeményezéséről. Magát Navracsicsot, a kezdeményezés elindítóját viszont a tévé stábja nem kereste meg – őt csupán a Kossuth Rádióból átvett hanganyagban hallhattuk. (Nyilván az is a közmédia része, de ha már a Tisza Párt úgyse válaszolt nekik, akkor igazán nem került volna semmibe egy plusz mondatot elmondatni Navracsiccsal.)

Ki beszél, és ki tematizál?

Ha a megszólalókat nézzük, a képlet elsőre felemás. Augusztus 20-án egyetlen ellenzéki politikus hangja sem hallatszott. Hétfő este aztán Novák Előd a saját hangján bírálhatta a Vagyonvisszaszerzési Hivatal vezetőjének kiválasztását. Fideszes politikus viszont egyik adásban sem szólalt meg saját hangon (csak írásban vagy közösségi médiás posztok formájában reagáltak). Aki pedig nem áll kamera elé, azt persze nehéz tévében mutatni.

Ha szigorúan azt nézzük, kié az utolsó szó, a mérleg látszólag kiegyensúlyozott. A miniszterelnök washingtoni útjáról szóló anyag azzal zárul, hogy Havasi Bertalan szerint a tárgyalások rendkívül sikeresek voltak. A Navracsics-anyag meg azzal, hogy a Tisza nem válaszolt.

Az utolsó szó joga azonban másodlagos kérdés ahhoz képest, hogy egyáltalán mi indítja el a hírt.

Vegyük sorra, miből lett riport hétfőn: Magyar Péter Facebook-posztja Paksról. Ruszin-Szendi Romulusz videója a lezuhant Gripenről. Vitézy Dávid bejelentése a Gubacsi hídról. Kátai-Németh Vilmos figyelmeztetése a mustgázról. Magyar Péter posztja az iskolakezdési támogatás utalásáról.

A Fidesz és a Mi Hazánk ezzel szemben mindig valaki más hírén belül, reaktív szereplőként jelent meg: a Vagyonvisszaszerzési Hivatalról, az iskolakezdési támogatásról és a washingtoni útról szóló anyagokban. Egyetlen kivétel akadt. A nap egyetlen olyan hírét, amely nem kormányzati bejelentésből indult, Navracsics Tibor Polgári Demokraták nevű kezdeményezése adta – az ő hangját mindkét adásban hallhattuk, kétszer is. Ez azonban nem kifejezetten köthető a Fideszhez vagy a KDNP-hez, inkább csak áttételesen, és a Fidesz ebben a blokkban is csak reagálhatott: Havasi Bertalan írásban közölte, hogy a kezdeményezés nem érinti a párt működését, és kizárt a pártszakadás. 

Az, hogy miként jelennek meg az ellenzéki reakciók, azért fontos, mert Mérték Médiaelemző Műhely a régi köztévéről szóló elemzésében pontosan ezt a mechanizmust írta le, mint az akkori köztévé legnagyobb fegyvere. Akkor az analízis kimutatta, hogy az ellenzéki megszólalásokat rendszerint egy kormánypárti cáfolatot vagy keretezést tartalmazó hírbe csomagolták, amitől azok súlytalanná váltak. A napirend logikája tehát ezen a téren nem változott, csak a szereposztás cserélődött ki. Nyilván nehéz is lenne az ellenzéki akciókból hírt csinálni, ha nincsen kifejezett erős, tematizáló lépése a Fidesznek vagy a Mi Hazánknak, így mondjuk, hogy ebben a tekintetben még kamaszodik a közmédia és akkor nem mondtunk súlyos ítéletet.

Szakértő és gyermekbetegségek

Történtek azért szimbolikus minőségcserék. Az a csatorna, amely éveken át a Nézőpontot és az Alapjogokért Központot tolta be a stúdióba, a Gripen-balesetnél már egy repüléses bloggert (Varga G. Gábort, az Egek Ura alapítóját) kapcsolt Zoomon, aki szakszerűen elmondta, amit a gépről tudni kell.

Az is egyértelmű, hogy ami a korábbi rendszerben tabu volt, az most főhír. A washingtoni út 260 milliós számlájáról szóló anyagnál simán beolvasták, hogy a sajtóbeszámolók szerint a Megafon, a Mandiner, az Alapjogokért Központ, valamint az M5 csatorna dolgozói is ott voltak a miniszterelnök gépén. Vagyis a Híradó leadta, hogy a saját testvércsatornájának munkatársai a hírek szerint közpénzen utaztak Orbán Viktorral Washingtonba.

A köztévé javára írható az is, hogy a hírfolyam követte a valóságot. A Gripen-ügy délben még a honvédelmi miniszter megnyugtató videójával ment, estére viszont a Híradó saját orvosinterjúja hozta ki, hogy a pilóta gerince sérült, a gép megsemmisült, a kiképzéseket pedig felfüggesztették. Szintén feltűnő volt, hogy hétfőre teljesen eltűnt a saját hírnek álcázott műsorreklám, ami a 20-i ünnepi adás egyik legzavaróbb reflexe volt.

Ugyanakkor szép lassan kirajzolódnak az új M1 saját gyermekbetegségei is. A köztévé hirtelen kiválóan emlékszik az előző kormány ügyeire. A saját jelenére és közelmúltjára viszont sokkal kevésbé.

A Híradó aznap este egyetlen száraz mondatban közölte: a Fidesz Siklósi Beatrixot, a Kossuth Rádió volt csatornaigazgatóját jelöli a Független Közmédia Testületbe. Siklósi épp július 7-én, a hírszolgáltatás leállításának napján távozott a posztjáról, ugyanazon a napon, amikor Császár Attila politikai riportert két biztonsági őr kísérte ki a székházból. Az ellenzékbe szorult Fidesz tehát pontosan azt az embert jelöli a köztévé felett tulajdonosi jogokat gyakorló testületbe, akit a köztévé új vezetése hét hete elküldött. Ez a Híradóban nem hangzott el.

Ahogy arról sem esett szó, hogy a közmédia több mint 201 millió forintot fizetett ki a választás és az augusztus 2. között távozó vezetőknek (ebből nettó 28,1 milliót Papp Dánielnek), és arról sem, hogy augusztus elején a Híradó élére kiszemelt főszerkesztő kinevezését huszonnégy órán belül visszavonták, miután Magyar Péter egy kritikát kommentelt („nem hinném...”) a bejelentés alá.

A maga okozta kiskorúság

Immanuel Kant szerint a felvilágosodás nem más, mint az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. A szó, amit a filozófus használ – Unmündigkeit –, jogi értelemben is kiskorúságot jelent. Nem butaságot. A kiskorú ugyanis nem azért nem gondolkodik, mert ostoba, hanem mert kényelmesebb, ha van, aki helyette megteszi. Ott vannak a gyámok, akik jóságosan magukra vállalták a felügyeletet, és gondosan elhitetik a rájuk bízottakkal, hogy a saját lábra állás mennyire veszélyes.

A Magyar Televízió szerkesztői, riporterei tizenhat éven át nem azért nem tettek fel valódi kérdéseket, mert nem tudtak kérdezni. Egyszerűen volt, aki helyettük gondolkodott. Ez most úgy néz ki, változott.

Hétfőn feltettek néhány kérdést a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt – és higgadtan bemondták, hogy nem kaptak választ. Ez egy negyvennégy napos bénultság és egy ünnepi kiadás után nem is olyan kevés.

Ám az a hírműsor, amelynek a napi szerkesztőségi napirendjét kritika és önálló kutatómunka nélkül, pusztán a mindenkori kormánypárt Facebook-oldala és a miniszterelnök posztjai állítják össze, intézményi szinten továbbra is kiskorú marad. Még akkor is, ha az a kormányzat – és az a miniszterelnök – éppen rokonszenvesebb az előzőnél a többség számára. Amíg ez a kényelmi reflex nem törik meg, a tiszta lap illúzió marad.

A hirado.hu-t viszont közben nem ártana visszakapcsolni.

(Borítókép: Az MTVA épülete. Fotó: Papajcsik Péter / Index)