• Fodor Zsóka új önéletrajzi kötete őszintén mesél az élete boldog és nehéz szakaszairól
• A gyerekkori élményeit, a szülei válását és az ehhez kapcsolódó nehézségeket is megosztja
• A szülei válása során a bíróság úgy döntött, az édesapjával kell élnie

A könyvben sosem hallott kulisszatitkok, nagy szerelmek és nehéz döntések tárulnak fel az olvasó előtt. Fodor Zsóka tabuk nélkül mesél például a két, félresikerült házasságáról, de a gyerekkora nehézségeiről is, többek közt arról, hogy a szülei válása után a bíróság nem az édesanyjánál, hanem az édesapjánál helyezte el.

– Édesapám mindig is kikacsintgatott a házasságából, de anyám, mint említettem, nemcsak szellemes, jó humorú asszony volt, hanem okos is. És a fél szemét behunyva tartotta – írja könyvében a színésznő, akinek a szülei 24 évig voltak házasok, ám Zsóka édesapja a számos szerelmi kaland után egyszer szerelembe esett a kolléganőjével.

– Egyszer a bátyámmal mentünk villamoson a Kálvin téren. Anyukám kinézett az ablakon, és meglátta apámat meg Borit bemenni a Vörösmarty moziba. Máig emlékszem a film címére is: A B-ügy. Anyám megfogta a kezünket, lerángatott a villamosról, beviharzottunk hárman a moziba. Az előcsarnokban anyám nekiesett Borinak, akit én, szegényt, jól bokán rúgtam. Soha nem felejtem, milyen döbbenten nézett rám. Majd apám, aki nagyon szép, de gyáva ember volt, bemenekült a férfivécébe. Hogy aztán Bori hova menekült, meg mi lett a vége, azt nem tudom, azt viszont igen, hogy anyám nagyon sírt. Ebből is látszik, anyám milyen temperamentumos asszony volt. Na, sokáig ment a huzavona. Apám ugyan háromszor elköltözött és háromszor vissza, mert a két gyerekét szerette, és azt mondta: „Rózsika, szeretlek téged, de nem tudok Bori nélkül élni”.

A színésznő szülei végül a válás mellett döntöttek. Zsóka és a bátyja, Tamás sorsáról pedig a bíróság döntött.

– Akkoriban a bíróság a fiút természetszerűleg az apának ítélte, a lányt meg az anyának. Ámde anyám sokat betegeskedett, a bátyám pedig ipari tanuló volt, esztergályosnak tanult, és inasként kapott valami picike pénzt. Apám viszont jól keresett mint postaműszaki vezető, főellenőr. Ezért végül engem ítéltek apámnak. Viszont Bori is albérletben lakott, oda nem mehettünk apámmal. Tehát elkezdtük az albérleti életünket. Végül találtunk egy elég nagy lakást, hogy apám is befért, és én is befértem. Aztán vándoroltunk az albérletek között – idézte fel az emlékeit önéletrajzi a könyvében az ország Magdi Anyusa.