Augusztus 18-án felmentették a vezérigazgatói posztjáról az MKIK Tőkealap-kezelőjénél. Mi állt az írásos felmondásában indoklásként?

Két külön jogviszonyról beszélünk. Az MKIK Tőkealap-kezelő vezérigazgatója és igazgatósági tagja voltam. Az igazgatósági tagságomból visszahívott az MKIK elnöke, szerintem nem teljesen jogszerű módon gyakorolva az alapítói jogokat. A munkaviszonyomat pedig azonnali hatállyal megszüntették, minden további munkavégzés alól felmentettek. Aznap megszűnt a hozzáférésem a levelezésemhez, majd természetesen a céges eszközökről is törölték ezeket. Ezzel önmagában nincs problémám, egy távozó vezetőnél ez teljesen természetes.

Mi volt a felmentés indoklása?

Nem volt indoklás. Nagy Elek álláspontja szerint neki ezt nem kell indokolnia. Konzultáltam munkajogásszal, aki ezt nem így látja.

Informálisan sem mondta el az MKIK elnöke, miért küldi el?

Informálisan igen. Azt jelezte, hogy

nem teljesítettem az ő kívánságait olyan mértékben és olyan módon, ahogy azt elvárta.

Az egyik konkrét konfliktus az új igazgatósági elnökhöz kapcsolódott. Miután körülbelül egy hónappal korábban Balog Ádám távozott az igazgatóság éléről, Nagy Elek új elnököt nevezett ki. Már a kinevezés előtt jeleztem, hogy szakmailag nem tartom alkalmasnak erre a feladatra, és ezt az álláspontomat a kinevezés után is fenntartottam.

Erre konkrét példát említenék: jelenleg 145 olyan befektetés van, amely a szükséges forrás rendelkezésre állása esetén továbbmehet. A később elnökké kinevezett igazgatósági tag ezeknek korábban mindössze körülbelül a harmadát támogatta. A többinél nemmel szavazott, tartózkodott vagy nem vett részt a szavazásban, annak ellenére, hogy a szavazások  online zajlottak így pontosan visszakövethető, hogy az egyes ügyekben ki hogyan szavazott, illetve részt vett-e egyáltalán a döntésben.           

Nagy Elek azt is mondta, hogy engem továbbra is Balog Ádám emberének tart. Azt közölte, sokat gondolkodott ezen, de nem tudja megbocsátani Balog Ádámnak, hogy szerinte elárulta őt.

Ezt csak szóban mondta el?

Írásban semmilyen indokot nem kaptam.

A felmentésekor a kamara bejelentette, hogy belső vizsgálatot indít a Tőkealap-kezelőnél.

Erről én nem tudok. Ha ilyen történt, akkor ez számomra új információ. Amit én ismerek, az egy másik folyamat. Az MFB Invest több alap, köztük a mi alapunk működésének átvilágítását rendelte meg. A vizsgálatot a Boston Consulting Group végzi. A kérés beérkezését követően két napon belül minden szükséges információt átadtunk a tanácsadó cégnek. Részünkről tehát minden adott volt ahhoz, hogy az alap működését teljes körűen át lehessen tekinteni.

Érdekesség, hogy Nagy Eleket erről a felmentésem előtt tájékoztattam. Azt is jeleztem neki, hogy az MFB részéről elhangzott egy kérés: amennyiben lehet, az átvilágítás alatt ne történjen személyi változás a felügyelőbizottságban és az igazgatóságban. Két perccel később megkaptam a felmentésemről szóló dokumentumokat.

A korábbi, közvetlenül a kormányváltás után indult MFB-átvilágítás milyen megállapításokat tett, volt olyan, amely nem szerződésekre, hanem az alapkezelő működésére vonatkozott?

A Demján Sándor Tőkeprogram az előző kormány egyik programja volt. Még a választás előtt jóváhagyást kaptunk arra, hogy az eredeti 100 milliárd forintos keretet 150 milliárdra emeljék.

Az eredeti 100 milliárdból azonban 50 milliárd forintnyi forrás állt ténylegesen rendelkezésre, miközben már ennél nagyobb összegben voltak befektetési döntéseink.

A kormányváltás után teljesen természetesnek tartom, hogy az új kormány és az új MFB-vezetés azt mondta:

mielőtt újabb nagy összegű állami pénzt biztosítanak, meg akarják nézni, valóban olyan vállalkozások kapnának-e támogatást, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar gazdaságot és a kkv-szektort fejlesszék.

Ennek megfelelően végignézték az összes érintett céget. Az alapkezelő részéről én vezettem ezt a folyamatot.

Mi lett az átvilágítás eredménye? Kértek működési változtatásokat?

Bizonyos részletekről üzleti titok miatt nem beszélhetek, de a végeredményt szerintem lehet értékelni.

A folyamat elején az MFB oldaláról az látszott, hogy az érintett cégek jelentős részénél gazdasági vagy pénzügyi okokból kérdéses lehet a továbblépés. Ehhez képest sikerült meggyőznünk őket arról, hogy ezek a vállalkozások valóban érdemesek a finanszírozásra.

Az érintett 50 milliárd forintból nagyjából 10 százalékos forrásvesztéssel jöttünk ki. Vagyis a döntések döntő többségét megerősítették.

Ez egyben azt is bizonyította, hogy az elmúlt másfél évben az alapkezelőnél a döntések nem politikai, hanem gazdasági, üzleti és szakmai alapon születtek. Ezt nagy sikernek tartom.

A program eredetileg 100 milliárdos volt, most azt mondta, ebből csak 50 milliárd forint állt rendelkezésre. Ezt követően az előző kormány döntésével ezt 150 milliárdra emelték. Miért?

Azért, mert nagyon komoly érdeklődés alakult ki, egyértelművé vált: a program beindult.

Az ilyen konstrukcióknak van egy természetes íve. Eleinte a vállalkozások még óvatosak, nem ismerik a terméket, később viszont, amikor látják, hogy valóban működik, és azt is érzik, hogy a keret kezd telítődni, hirtelen nagyon megnő az érdeklődés.

Nálunk is ez történt. Februárban, márciusban, áprilisban nagyon komoly aktivitást láttunk, ezt a program gazdái is érzékelték, ezért emelték meg a keretet.

Februárig körülbelül 3500 vállalkozás jelentkezett. Utána új pályázatot kellett beadniuk, vagy ebből a már beadetott pályázói körből választottak?

Volt egy online felület, ahol bárki jelentkezhetett. A vállalkozás megadta a szükséges adatokat, röviden leírta, milyen beruházást vagy befektetést szeretne megvalósítani és mekkora összegben.

A rendszer a megadott cég- és pénzügyi adatok alapján azonnal jelezte, ha a vállalkozás nem felelt meg a KO-kritériumoknak.

Legalább két főt kellett foglalkoztatnia, az előző két lezárt üzleti év átlagában legalább 300 millió forintos éves árbevétellel kellett rendelkeznie, és kft. vagy zrt. formában kellett működnie.

A rendszer össze volt kötve egy céginformációs adatbázissal. Ha valamelyik feltétel nem teljesült, a jelentkező automatikusan elutasítást kapott és azt is látta, hogy melyik alapfeltételnek nem felelt meg.

Mi történt azokkal a cégekkel, akik ezeknek megfeleltek?

Ezután egy összetett értékelési folyamat következett: a vállalkozások bekerültek egy objektív, többlépcsős scoring-rendszerbe, amelyben hatékonysági, jövedelmezőségi és likviditási mutatókat néztünk. Ezekhez az adatokat szintén egy céginformációs rendszerből kaptuk.

A területi kamarákat is aktívan bevontuk: 30 százalékos súllyal ők is pontozták a vállalkozásokat, részben szubjektív szempontok alapján. Emellett az alapkezelő üzleti oldala is értékelte az üzleti tervet, szintén 30 százalékos súllyal. Ebből a három elemből állt össze a pontszám

Ehhez természetesen pénzügyi adatokat és üzleti tervet is be kellett nyújtani, amiben a program indulásakor sok vállalkozásnak segítettünk , később sokan már tanácsadóval készítették el a pályázatukat.

A jelentkezők jelentős része egyébként ezen a ponton kiesett, mert nem tudta megfelelően összeállítani a szükséges anyagot.

Ki hozta meg végül a szerződéskötésekről a döntést?

Először a Befektetési Bizottság tárgyalta az ügyletet. Ez egy kilenctagú testület, amelyből öt tagot a kamara delegált. Ha a Befektetési Bizottság támogatta a befektetést, akkor mehetett tovább az Igazgatóságra. Utóbbi volt a végső döntéshozó, és csak olyan befektetést tárgyalhatott, amelyet a Befektetési Bizottság előzetesen támogatott.

Emellett minden ügylethez  külön kockázati vélemény is készült, ha a cég pénzügyi helyzete ezt indokolta. Ezekben az esetekben  további  fedezetet is előírtunk – például készfizető kezességet, tárgyi vagy ingatlan fedezetet.

A banki logikához hasonló rendszerben működtünk. Nem az volt a célunk, hogy a rendelkezésre álló forrásokat minél gyorsabban kihelyezzük, hanem hogy azok megfelelően hasznosuljanak és a finanszírozott összegek vissza is térüljenek. Ez különösen fontos szempont volt, hiszen állami forrást kezeltünk.

Milyen konstrukcióban kapták meg a pénzt a vállalkozások?

Az alap először jellemzően 1 százalékos tulajdonrészt szerzett a vállalkozásban, legfeljebb kétmillió forint értékben. Ezután megtörtént a cégbírósági bejegyzés, majd a finanszírozás fennmaradó, jellemzően 99 százalékos része tulajdonosi hitelként,  tagi kölcsönként került a vállalkozáshoz.

Szerintem ez egy rendkívül jól kidolgozott és egyszerű konstrukció. Az alapot indulás előtt egy már működő struktúrával vettük át, és ezt tudtuk továbbépíteni.

Az éves kamat 5 százalék, a konstrukció maximum hatéves.

A vállalkozásnak végig bent kellett tartania a pénzt hat évig?

Nem, és ez az egyik legnagyobb előnye. Bármikor visszafizethető minden további költség nélkül.

Mi csendes pénzügyi befektetőként voltunk jelen. Alapvető védelmi jogokat kértünk csak. Ezek azt szolgálták, hogy ne lehessen a fejünk fölött eladni a céget és elvinni a pénzt, illetve osztalékfizetéssel ne veszélyeztessék a befektetett összeg visszafizetését. Ez egy türelmes finanszírozási forma. A beruházásnak van ideje elkezdeni termelni.

Azt gondolom, bizonyos helyzetekben kedvezőbb is lehet, mint más támogatott hitelkonstrukciók, mert nincsenek mögötte  banki díjak, jutalékok, számlavezetési költségek.

Volt olyan jelentkező, aki csak később jött rá, hogy ez nem ingyenpénz, és ezért kihátrált?

Olyan előfordult, aki már a jelentkezés előtt félreértette a konstrukciót. Volt, aki úgy gondolta, hogy felveszi a finanszírozást, az alap megszerzi az 1 százalékos tulajdonrészt, azt majd valahogy visszaadja, a tulajdonosi hitelt pedig megtartja. De ez természetesen nem így működik. A kettő együtt jár.

A rendszer így elmondva meglehetősen nehezen manipulálhatónak tűnik. Hogyan lehetett mégis kívülről beavatkozni – mint arra a távozása után utalásokat tett, miszerint kívülről, Nagy Elek felől komoly nyomás nehezedett önökre?

Magába az értékelési rendszerbe kívülről nem lehetett beavatkozni.

Ezt az új MFB-vezetés is megismerte: bemutattuk nekik a teljes eljárásrendet, és minden befektetési döntéshez átadtuk az előterjesztéseket, a kockázati véleményeket és a kapcsolódó dokumentumokat. Így ők is látták, hogy egy kompakt, szabályozott rendszer működött, amely logikájában nagyon hasonló ahhoz, ahogy egy bank egy kkv-hitelről dönt.

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a befektetések döntő részét megerősítették.

Azoknál a vállalkozásoknál, amelyek végül kiestek, milyen problémát találtak?

Többféle ok lehetett. Például koncentrációs kockázat. Ha egy tulajdonosi körhöz kapcsolódóan négy-öt különböző cég is finanszírozásért jelentkezik, az alapkezelő szempontjából az már komoly kockázat. Ha az egész cégcsoporttal baj történik, egyszerre több befektetés kerülhet veszélybe. Az is látszott, hogy a program elején jobb minőségű vállalkozások érkeztek, később, ahogy híre ment a konstrukciónak, egyre vegyesebb lett a mezőny.

A program második részében már az ügyletek jelentős részénél kellett valamilyen fedezeti elemet kérnünk. Sokszor készfizető kezességet kértünk. Ha egy tulajdonos erre azt mondta, hogy ő személyesen nem vállal kezességet maxiumum a befektetésünk erejéig a kapott forrásért, az bennünk is felvetett kérdéseket.

A Befektetési Bizottságig egyébként a jelentkezőknek már csak kis része jutott el. Addigra a többség kiesett.

Hogyan jelent meg ebben a rendszerben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elenöke, Nagy Elek úgynevezett „konzultációs tanácsadóként”, amelyre az eltávolítása után Ön komoly problémaként hivatkozott?

Nagy Elek az MKIK elnökeként alapítói jogokat gyakorolt. Egy ponton a jogászával kialakítottak egy úgynevezett konzultációs tanácsadói konstrukciót. Ennek keretében a konzultációs tanácsadó minden igazgatósági ülésen részt vehetett, megkapott minden előterjesztést és kapcsolódó anyagot, továbbá a társaság működésével kapcsolatban bármilyen dokumentumot és információt bekérhetett.

Kötelesek voltunk őt meghívni minden ülésre és vele egyeztetni, de szavazati joga nem volt. A konzultációs szerepkör Befektetési Bizottságra nem terjedt ki, az Igazgatóságra viszont igen.

Ez azért lényeges, mert a befektetésről a végső döntést az Igazgatóság hozta.

Ez de facto vétójogot jelentett?

A konzultációs tanácsadói szerep már önmagában is erős de facto befolyást biztosított.

Ha ezen keresztül nem lehetett érvényesíteni azt, amit Nagy Elek szeretett volna, akkor született egy alapítói határozat, ami viszont már jogilag kötelező döntést jelentett. Vagyis a konzultációs tanácsadói szerep de facto erős befolyást, az alapítói jogkör pedig de jure, formális döntési lehetőséget biztosított.

Nagy Elek egyedül jelent meg ebben a szerepben?

Nem. Körülbelül egy hónappal a választások után Hajós Andrea is hasonló szerepkörben került be az alapkezelőhöz. Korábban többek között a BDPST Zrt. és a TV2 környezetében dolgozott. Ezt természetesen, nem én kezdeményeztem. A tulajdonosi oldal döntött úgy, hogy neki helyet kell biztosítani az alapkezelő működésében.

Ahogy tehát mondtam, Nagy Elek már az év elején ebben a konzultációs tanácsadó szerepben jelent meg nálunk

Milyen befolyást próbáltak így gyakorolni? Konstruktív szakmai észrevételekről beszélünk, vagy másról?

Én ezt nem tartottam konstruktívnak. Meggyőződésem szerint Nagy Elek és társai saját érdekek mentén próbálták befolyásolni az alapkezelő működését. Ha ez egy magáncég lenne, ahol  a tulajdonos a saját pénzét kockáztatja, érthető lenne, hogy ilyen közvetlen módon kíván beleszólni a működésbe. Itt azonban egy köztestületről beszélünk. Nagy Elek MKIK-elnökként, mint alapítói képviselő, egyszemélyben kinevezheti az igazgatóságot, a felügyelőbizottságot, a Befektetési Bizottságot, majd saját magát is delegálja konzultációs tanácsadóként, illetve további általa preferált személyeket is.

Ezzel az az alapvető problémám, hogy miközben nagyon erős befolyást gyakorolhat, a szakmai és jogi felelősség továbbra is az igazgatóságé és a menedzsmenté.

Tud mondani konkrét példát arra, hogyan akadályozta a működést?

Volt olyan, hogy közölte: egy adott napirendi pontot nem tart alkalmasnak arra, hogy az igazgatóság megszavazza, ezért azt vegyük le, és majd egy másik ülésre hozzuk  vissza. Előfordult, hogy egy szabályzat vagy üzleti terv nem tetszett neki, de azt nem mondta meg világosan, szakmailag mi a problémája.

Például egy szabályzatot azért nem fogadtak el, mert ő nem értette a folyamatot. Egy másik hasonló eset egy jogszabályváltozáshoz kapcsolódott: mivel a konstrukciónk keretében tulajdonosi hitelt is nyújtunk, az alapkezelőnek egy új tevékenységet kellett felvennie az engedélyezett tevékenységei közé. Ehhez MNB-engedélyezési eljárásra és megfelelő üzleti tervre volt szükség.

Mi ezt időben elkezdtük. Nagy Elek viszont azt várta el, hogy kérjünk  másfél hónap türelmi időt az MNB-től, új üzleti tervet szeretne, és amíg ezt nem hagyja jóvá, addig ne szerezzük meg a tevékenység bővítési engedélyt. Végül – szerencsére megkésve – alapítói határozatot is hozott ebben a témában.

Ennek komoly gyakorlati jelentősége volt: ha az engedélyt nem kapjuk meg, le kellett volna állítanunk a tagi kölcsönök folyósítását, azaz a vállalkozások finanszírozását.  

Én ezt egyértelmű obstrukciónak tartottam.

Miért akart más üzleti tervet látni?

Az volt az érzésem, hogy egy sokkal szorosabban fogott, forprofit szemléletű üzleti tervre hivatkozva lassítani akarta a gazdaságélénkítő folyamatokat.

Én viszont azt gondolom, hogy egy MKIK-tulajdonú alapkezelőnek nem az a legfontosabb feladata, hogy állami pénzből hatalmas profitot termeljen az anyaszervezet számára.

Az a feladata, hogy az állami forrást biztonságosan és szakmailag megalapozott módon helyezze ki, gondoskodjon azok megtérüléséről  miközben a vállalkozások finanszírozási lehetőségeit javítja. Ennek természetesen vannak működési költségei. Ezeket ő sokallta.

Közben az MKIK és más a Kamara leánycégeinek bevételi struktúrájában is változások voltak, és szerintem kereste azokat az új bevételi lehetőségeket, amelyekkel ezek pótolhatóak.

Ezeket az elvárásokat Nagy Elek írásban is közölte?

Voltak szóbeli egyeztetések, igazgatósági helyzetek és írásos kommunikációk is. Ha valamelyik elvárás az igazgatóságon keresztül nem ment át, akkor jöhetett alapítói határozat.

Az MFB az átvilágítás során vizsgálta ezt a konzultációs tanácsadói rendszert is?

Nem. Ők a vállalkozásokat és az eljárásrendet nézték: hogyan születtek a befektetési döntések, milyen pénzügyi és kockázati szempontokat alkalmaztunk.

Ráadásul a legsúlyosabb konfliktusok egy része már az átvilágítás után erősödött fel, amikor kiderült, hogy bizonyos, Nagy Elek által favorizált vállalkozások nem feltétlenül támogathatók. Mit jelent, hogy „favorizált vállalkozások”? Hogyan próbált belenyúlni az egyes befektetésekbe?

Volt néhány konkrét eset. Az egyik egy kesztyűgyártással foglalkozó vállalkozás. Ez szakmai szempontból nem egy határeset volt. A befektetési csapat és a kockázatkezelő is egyértelműen azt javasolta, hogy ne fektessünk be a cégbe. Több súlyos kockázatot azonosítottak, az egyik legfontosabb a  koncentrációs kockázat volt.

A vállalkozás árbevételének közel 90 százaléka egyetlen üzleti kapcsolathoz kötődött. Az árbevétel pedig döntően állami megrendelésekből származott. A cég lényegében ezekből a megrendelésekből élt. Ráadásul ekkor már túl voltunk a választáson ezért joggal lehetett feltételezni, hogy ez az árbevételi forrás a következő években jelentősen csökkenni fog. Mi hatéves befektetési időtávon gondolkodtunk, így egy ennyire koncentrált és az állami megrendelésektől függő bevételi szerkezetet nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

Alacsony pontszámot kapott az értékelésen is?

Relatíve alacsonyat, bár ez több elemből állt, és például a kamarai pontozás, ami az összérték közel harmadát adja, javított rajta. Ettől függetlenül a külön kockázati vélemény egyértelműen azt mondta, hogy nem javasolt a befektetés.  

Ezen a ponton vált igazán problémássá a történet. A Befektetési Bizottság az ügyletet első alkalommal elutasította. Ezt követően Nagy Elek jogásza – aki egyben a Befektetési Bizottság tagja is volt – kezdeményezte a befektetés ismételt megtárgyalását. Az Alapkezelő szakmai csapata jelezte szakmai kifogásait, ennek ellenére az ügylet ismét a Befektetési Bizottság elé került.

Az újabb Befektetési Bizottsági ülésen a befektetési vezetésért felelős kollégám jelezte , milyen súlyos üzleti és reputációs kockázatokat lát. Ennek ellenére a kamara által delegált tagok felé Nagy Elektől egyértelmű elvárás fogalmazódott meg, hogy támogassák a befektetést. Szombati András, a Befektetési Bizottság elnöke és egyben az Igazgatóság tagja, is jelezte a fenntartásait, valamint a  Befektetési Bizottság Alapkezelő által delegált tagja szintén ellenezte a tranzakciót. Az ülést követő napon Nagy Elek jelezte, hogy szeretné, ha mindketten távoznának.

Szombati ezt követően lemondott, így  amikor az ügylet később az Igazgatóság elé került, már nem tudott igazgatósági tagként szavazni róla.

Az igazgatóság végül megszavazta?

Egy tag kivételével igen.

Ki volt az egyetlen, aki nemmel szavazott?

Én.

Később viszont érkezett egy olyan külső iránymutatás, amely alapján a cég végül nem került a támogatandó körbe.

A választás előtt is volt példa politikai beavatkozási kísérletre, vagy ez csak utána kezdődött?

Volt. Egy másik vállalkozásnál politikai és vallási szempontok alapján jelent meg az az álláspont, hogy a cég ne kapjon befektetést. Egy oktatással foglalkozó intézményről van szó, amely középiskolásokat segít abban, hogy meghatározó külföldi egyetemekre jussanak be. Mi ezt szakmailag egy kifejezetten értékes vállalkozásnak tartottuk.

Nem értettem egyet azzal, hogy egy szakmailag támogatható vállalkozást ilyen szempontok alapján zárjunk ki a programból. A választások előtt néhány héttel ezért személyesen is felvettem velük a kapcsolatot, és azt kértem, nézzük meg újra az ügyletet, ezúttal kizárólag szakmai szempontok alapján, majd Nagy Eleket nem megkérdezve, visszavittük a Befektetési Bizottság és az igazgatóság elé. Végül pozitív döntést kapott.

Ez a vállalkozás most vár a pénzére?

Igen, ez a cég pozitív döntéssel rendelkezik. A kesztyűgyártó vállalkozás viszont végül nem került a finanszírozható körbe.

Ez utóbbi cégről még annyit fontosnak tartok elmondani, hogy bár a gyártáshoz szükséges gépek rendelkezésre álltak, mi azt láttuk, hogy ezek nem termeltek. Ehelyett Kínából olcsóbban beszerzett kesztyűket hoztak be, majd azokat itthon jelentős árréssel értékesítették.

Vagyis miközben a vállalkozás hazai gyártóként jelent meg, az általunk látott tényleges üzleti működés ettől lényegesen eltért.

Ez volt az egyik olyan vállalkozás, amelyik Nagy Elek támogatását élvezte.

Azért kérdezem ezt, mert a választás után pozitív döntést kapott cégek jelentős része most hónapok óta vár a pénzére. Az MFB felelős ezért, mert az átvilágítás idején nem fizetett, vagy a kamarai viszonyok?

Én ezt nem felelősségi kérdésként fogalmaznám meg.  Kormányváltás – erősebben fogalmazva rendszerváltás – történt áprilisban. Egy új kormányzatnak és az általa kinevezett MFB-vezetésnek teljes joga van ahhoz, hogy az előző vezetés által vállalt több tízmilliárdos kötelezettségeket átvilágítsa. Nekünk és a vállalkozásoknak ez nyilván lassú volt. Az MFB oldaláról viszont lehet, hogy kifejezetten gyors folyamatnak számított.

A végeredmény szerintem pozitív:

a kötelezettségvállalásaink 90 százalékát megerősítették. A fennmaradó kör esetében is az alapkezelő mérlegelésére bízták a döntést, egy erős szakmai iránymutatás mellett.

Van átfedés azok között a cégek között, amelyeknél korábban politikai vagy konzultációs tanácsadói nyomást érzékelt, és azok között, amelyeket az MFB végül problémásnak látott?

Igen, van.

Akkor az MFB felülvizsgálata tulajdonképpen „kitisztította” ezt a kört?

Ezt majd a jövő megmutatja. Elképzelhető, hogy az utánam következő döntéshozók bizonyos MFB-s iránymutatásokat másként értelmeznek és ennek nyomán olyan vállalkozások is újra napirendre kerülhetnek, amelyek korábban kiestek a finanszírozható körből.

Ha már a választások előtt is volt nyomásgyakorlás, ezt jelezte valamilyen külső fórum felé, például az MFB-nek vagy a felügyeletnek?

Amit tudtam, azt házon belül jeleztem és megakadályoztam. Ha szakmailag nem értettem egyet, nemmel szavaztam, igazgatósági üléseken pedig egyértelműen elmondtam az álláspontom, és ezek jegyzőkönyvbe is kerültek. Szakmai vezetőként nem gondoltam úgy, hogy az a dolgom, hogy kifelé beszéljek arról a cégről, amelyet vezetek.

Az volt a dolgom, hogy a szervezeten belül jelezzem a problémákat, és a rendelkezésemre álló eszközökkel megpróbáljam megakadályozni a szakmailag kifogásolható döntéseket.

De ez nem egyszerű „kibeszélés”. Állami forrásról van szó. Nem lett volna kötelessége egy külső felügyeleti fórumhoz fordulni.

Amíg ezeket a beavatkozási kísérleteket meg tudtam akadályozni, addig úgy ítéltem meg, hogy nem veszélyeztették az állami program szakmai működését.

Ha valaki azt mondja egy cégről, hogy támogatni kell, de a cég szakmailag jó és minden feltételnek maradéktalanul megfelelt, akkor én is támogattam. Ha viszont  nem felelt meg, akkor nem támogattam, függetlenül attól, hogy kinek a támogatását élvezte.

Az én döntésem nem személyhez vagy politikai oldalhoz kötődött.

Tehát azt állítja, hogy a külső nyomásgyakorlás ellenére a program végül jogszerűen működött?

Teljes mértékben. Egy-két vállalkozás esetében volt nyomásgyakorlási kísérlet, de ezt annak a fényében kell néznünk, hogy  a program egészében 365-370 vállalkozásról beszélünk. Ilyen típusú nyomás bankoknál vagy más finanszírozási programoknál is előfordulhat. A különbség az volt, hogy Balog Ádám lemondatásáig az ő segítségével, később pedig már nélküle, vezérigazgatóként ki tudtam mozogni, meg tudtam ezt akadályozni.

Ezért állítom, hogy ezek a beavatkozási kísérletek a program egészének szakmai működését nem tudták felülírni: a befektetési döntéseket végül kizárólag szakmai szempontok alapján hoztuk meg.

Érezte, hogy egy időzített bombán ül?

Lehet, hogy éreznem kellett volna.

De én a kkv-k finanszírozását szakmai küldetésemnek tekintetem. Ha már adtam az arcomat ehhez a programhoz, akkor végig akartam csinálni. Az volt a tervem, hogy a következő négy hónapot, a befektetési időszak végéig még végigviszem, majd utána eldöntöm, van-e számomra szakmai létjogosultsága annak, hogy ilyen környezetben folytassam.

Nem olyan ember vagyok, aki csak ül és egy alap portfólióját kezeli. Azt keresem, hol lehet valódi gazdasági értéket teremteni, különösen a vállalkozások számára. Szakmai küldetésemnek érzem, hogy a magyar kkv-k a bankhitel mellett a tőkefinanszírozást is valós finanszírozási alternatívaként ismerjék meg.

Szerintem ebből a szempontból a Demján Sándor Tőkeprogram egyértelmű sikertörténet

Amikor Balog Ádám távozott, nem érezte úgy, hogy már az MFB-nek is jeleznie kellene: egyre szűkül a szakmai mozgástér?

Nagyon rövid idő telt el Balog Ádám távozása és az én felmentésem között, körülbelül három hét.

Első körben az igazgatóságon jeleztem a problémákat, majd Nagy Eleknek és az ő jogászának is. Ezeket több fórumon, írásban is jeleztem, tehát ennek dokumentált nyoma van.

Én addig nem gondoltam, hogy az a dolgom, hogy szervezeten kívülre vigyem ezeket a problémákat Most szakmai álláspontként mondom, hogy megítélésem szerint az alapkezelő jelenleg nem működik jogszerűen.

Miért állítja, hogy jelenleg nem működhet jogszerűen?

A jelenlegi Kbftv.- és ABAK-szabályozás alapján az alapkezelőnek rendelkeznie kell megfelelő, az MNB  által engedélyezett vezetővel, aki a befektetési tevékenységért felel.

Átmenetileg nevezték ki az Igazgatóság új elnökét az alapkezelő élére arra az időszakra, amíg az új vezető megérkezik, de tudomásom szerint ügyvezetőként nincs az MNB-nél bejelentve és engedélyezve - jelenleg csak igazgatósági tagként rendelkezik engedéllyel.

Vagyis úgy mentettek fel, hogy nem volt meg az a személy, aki a szükséges felügyeleti feltételek teljesítése mellett átvehette volna a befektetési tevékenység irányítását. Ezért mondom azt, hogy szakmai megítélésem szerint az alapkezelő ebben a helyzetben a befektetési és portfóliókezelési tevékenységét nem folytathatja jogszerűen.

A háromtagú felügyelőbizottság két tagja is megkeresett a felmentésem után, mindketten szakmai emberek jelentős alapkezelői vezetői tapasztalattal. Az ő értelmezésük ugyanez: ebben a helyzetben az alapkezelő jelenleg sem befektetési, sem portfóliókezelési tevékenységet nem folytathat.Azt is jelezték, hogy a vezérigazgató-váltásról előzetesen nem kaptak tájékoztatást, felmentésemről pedig a sajtóból értesültek.

Ez természetesen az én és az ő általuk nekem jelzett szakmai álláspont. A végső döntést ebben a kérdésben a felügyeletnek kell meghoznia.

Az alapító nyilván nem így látja.

Biztosan nem.

Én azt látom, hogy Nagy Eleket most leginkább az érdekli, hogy az akarata érvényesüljön az MKIK-n belül, és hogy az általa fontosnak tartott embereknek teret biztosítson. Szerintem egyre szűkül körülötte a politikai és intézményi mozgástér, és ezért még erősebben gyakorolja a megmaradt hatalmát.

Az MKIK közölte, hogy az MFB tájékoztatása szerint augusztus 28-án rendelkezésre állhat a hitelkeret, szeptember 1-jén pedig indulhatnak a szerződéskötések és a folyósítások. Erről ön már korábban tudott?

Természetesen. Ezt a folyamatot még én tárgyaltam végig az MFB-vel, és ugyanez igaz a kezelési szabályzat módosítására és a 145 vállalkozás jóváhagyására is.

Jelenleg ezek a cégek vannak abban a körben, amely továbbmehet és finanszírozható, további 13 vállalkozás pedig feltételes döntéssel rendelkezik. Ha a 145-ből valaki kiesik, a pontszám és a sorrend alapján ezek közül kerülhet be másik cég.

Valószínűleg lesz lemorzsolódás. Vannak vállalkozások, amelyek négy-öt, akár hat hónapja várnak. Lehet, hogy közben más forrásból már megvalósították a beruházást, megváltozott a helyzetük, vagy már nincs szükségük a pénzre.

Ezért a folyósítás előtt természetesen újra ellenőrizni kell, hogy az adott vállalkozás pénzügyi helyzete továbbra is megfelel-e a feltételeknek.

Ha az MFB augusztus 28-án átadja a pénzt, ön szerint az alapkezelő képes lesz folyósítani?

Ha az MFB úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi vezetési és engedélyezési helyzet mellett az alapkezelő jogszerűen működik, akkor a pénz folyósítása megtörténhet. Én azonban a jelenlegi személyi helyzet miatt továbbra is komoly jogi kockázatot látok az alapkezelő működésében. Így véleményem szerint, Nagy Elek szakmai hibái miatt ez nem fog megtörténni.

Az érintett vállalkozások, akik a pénzükre várnak már érdekképviseleti fórumot is létrehoztak. Többük arra panaszkodik, hogy a pozitív elbírálás és szerződés után megkezdték az eszközbeszerzéseket, beruházásokat, viszont nem kapják meg a pénzüket. Kapcsolatban van velük?

Felder Frigyesék kezdeményezéséről van szó, ha jól gondolom. A felmentésem után vettem fel vele először a kapcsolatot. Korábban vezérigazgatóként nem gondoltam azt, hogy helyes lenne, ha külön egyeztetnék egy érdekképviselettel.

Ő természetesen a vállalkozásokat képviseli. Ebben ugyanaz az érdekünk: én is azt szeretném, hogy a források minél hamarabb eljussanak a kkv-khoz.

Jogi úton megtámadja a felmentését?

Igen, már egy munkajogásszal is felvettem a kapcsolatot. Az elbocsátásom körülményeit egyértelműen támadhatónak tartom. Ráadásul nem csak velem szemben merül fel probléma.

Ahogy említettem, a tulajdonosi joggyakorló nem mérlegelte megfelelően, hogy az én azonnali eltávolításom milyen kárt vagy működési kockázatot okozhat az alapkezelőnek és ezen keresztül az MKIK-nak. Én azt látom, hogy ebben a döntésben az ego és a saját hatalmának gyakorlása sokkal erősebben jelent meg, mint a racionalitás.

De a legsúlyosabb az, hogy eközben a vállalkozások érdeke teljesen a háttérbe szorult.

Nagyon erősen kritizálja Nagy Elek kamarai szerepét.

A kamarai elnöknek mindenkor jó viszonyban kell lennie az aktuális kormánnyal. Ez a feladata és ez a kamara és a kkv-k érdeke is.

Azzal viszont már alapvető problémám van, ha a kamarai érdekképviselet összemosódik a pártpolitikával, és a kamara elnöke egy politikai oldal aktív szereplőjeként kezd működni.

Ugyanígy elfogadhatatlannak tartom, ha a pozícióját arra használja, hogy saját érdekei mentén próbáljon gazdasági döntéseket befolyásolni, vagy általa preferált vállalkozásokat hozzon helyzetbe.

Egy kamarai elnök nem lehet a hatalom kiszolgálója. Nem vihet pártpolitikát a kamarába, és nem használhatja a szervezet súlyát arra, hogy egy kormánypárt, egy politikai vezető vagy a saját érdekeit szolgálja. Abban a pillanatban, hogy ezt teszi, már nem a vállalkozói közösség egészét képviseli, hanem politikai vagy saját érdekeket. A politikai szerepvállalás önmagában legitim, de ezt nem szabad egy köztestület működésébe bevinni.

A mi pályázati rendszerünkben nem volt olyan mező, hogy valaki melyik párthoz tartozik, milyen politikai vagy vallási kapcsolata van. Szerencsére. Ezért zavart minden olyan kísérlet, amely politikai vagy vallási szempontokat próbált beemelni a döntéshozatalba

Ezzel azt is állítja, hogy a Demján Sándor Tőkeprogramot is megpróbálták politikailag befolyásolni?

Voltak ilyen törekvések, de amíg én vezettem az alapkezelőt, ezeknek ellenálltunk. Azt, hogy utánam mi történik, már nem tudom megítélni.

A konfliktusuk más területeken is megjelent az Demján Sándor Tőkeprogramon kívül?

A marketingkommunikációs csapatunk szakmai oldalról folyamatosan azt próbálta elérni, hogy ott hirdessük a programot, ahol valóban elérjük a potenciális vállalkozásokat. Ehhez képest kívülről meghatározták, milyen médiában és milyen keretek között költhetünk.

Az volt a szakmai problémánk, hogy hiába költünk jelentős összegeket, ha olyan felületeken jelenünk meg, ahonnan érdemi érdeklődő nem érkezett a programra.

Ezért a Demján Sándor Tőkeprogram saját működési keretéből költöttünk el többmillió forintot olyan kampányokra, amelyek tényleges érdeklődőket, pályázókat hoztak.      

Miközben a New Land által meghatározott felületeken nagyságrendekkel nagyobb médiaköltések futottak, a saját adataink alapján ezekből alig tudtunk kimutatható látogatottságot vagy érdemi eredményt mérni.

Az MKIK más ügyeivel – például a székházvásárlással vagy a New Land-szerződéssel – kapcsolatban is súlyos kritikák jelentek meg a sajtóban. Ezekről saját információi vannak?

Nem. Ezekről én is nagyrészt a sajtóból értesültem. Olvastam a székházügyről és arról is, hogy a választások előtt közel félmilliárd forintos kommunikációs szerződés született.

Ezeket az ügyeket én is csak a sajtóból ismerem, ezért a részleteikről nem szeretnék állításokat tenni. Általánosságban azt gondolom, hogy minden jelentős közpénzt vagy közvagyont érintő döntésnél fontos az átláthatóság és az utólagos ellenőrizhetőség.

Ha létrejön egy olyan új állami intézmény, amelynek feladata a korábbi vagyongazdálkodási ügyek vizsgálata, szerintem ezek is olyan ügyek lehetnek, amelyeket érdemes áttekinteni.

Nem tart attól, hogy Nagy Elek jogi útra tereli az ön ügyét a mostani állításai miatt?

Nem gondolom, hogy olyat állítottam volna, amiről tudom, hogy valótlan.

Az alapkezelő működéséről saját tapasztalatból beszélek. A többi kamarai ügynél pedig világosan jelzem, ha valamit csak a sajtóból ismerek.

Az MKIK-val kapcsolatban gyakori kritika, hogy a vállalkozások kötelező kamarai hozzájárulást fizetnek, miközben sokan nem érzik, mit kapnak érte. Ön hogyan látja ezt?

Szerintem ez valódi probléma, mert ha egy vállalkozás évente befizeti az 5000 forintos kamarai hozzájárulást, akkor meg kell tudni mondani neki, hogy ezért pontosan milyen szolgáltatást, tudást vagy lehetőséget kap.

Nem elég azt mondani, hogy létezik a kamara, és ezért fizetni kell. A vállalkozónak azt kell éreznie, hogy ebből van számára kézzelfogható előny.

Mit kellene ezért nyújtania a kamarának?

Lényegesen többet, mint ma, szerintem tudásalapú kamarára van szükség. Sokkal erősebben kellene foglalkozni digitalizációval, vállalkozásfejlesztéssel, képzéssel, finanszírozási ismeretekkel és nemzetközi kapcsolatokkal. Segíteni kellene a cégeknek új piacokra lépni, finanszírozást találni, fejlődni, hatékonyabbá válni.

Én egy előremutató kamarai rendszert tartanék elfogadhatónak, ahol a szervezetnek feladata nemcsak a weboldalán megfogalmazott misszió szintjén az, hogy a vállalkozások jobb helyzetbe kerüljenek, hanem ez a tényleges működését is meghatározza.

A Demján Sándor Tőkeprogramot ennek egy példájának tartja?

Abszolút. A magyar vállalkozások finanszírozási oldalról alapvetően a bankhitelt ismerik, illetve valamennyire a garanciaintézményeket.

Korábban Magyarországon főleg startupoknál jelent meg ilyen típusú finanszírozás, vegyes eredményekkel. Mi ezekből a tapasztalatokból is próbáltunk tanulni, és úgy felépíteni a rendszert, hogy a hagyományos kkv-k számára is működjön.

Nem állítom, hogy egy több száz céges portfólióban soha nem lesz bedőlés. Biztosan lesz. De azt gondolom, hogy az államtól ránk bízott vagyon döntő részét vissza lehet fizetni, miközben több száz magyar vállalkozás fejlődését lehet segíteni.

Ezért tartom ennyire fontosnak, hogy a program szakmai alapon működjön tovább, és ne személyes vagy politikai érdekek határozzák meg a döntéseket.

Címlapkép forrása: Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.