Hivatalosan egyetlen európai ország sem vesz részt az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni műveleteiben, korábban arról volt szó, hogy néhány haditengerészet segít a Hormuzi-szoros körüli veszélyek ártalmatlanításában, esetlegesen az újrainduló kereskedelmi forgalom biztonságát garantálnák. Közvetetten a kontinens több országa is teret ad az amerikai hadseregnek, ami épp elegendő a teheráni katonai döntéshozóknak, hogy a potenciális célpontok közé sorolják az érintett bázisokat. Ez a megközelítés ismerős lehet a háború első napjaiból, amikor az iszlamista hatalom lényegében mindent lőtt a Perzsa-öböl tágabb térségében, amit valamilyen módon Washingtonhoz kötött. Ezt a logikát vette elő Ali Abdollahi, újonnan kinevezett iráni vezérkari főnök, amikor kijelentette, hogy

„bűnrészességként” fogják értelmezni az aktív együttműködést az Egyesült Államok fegyveres erőivel.

Geopolitikai sokk, piaci hullámok: árfolyamok Hormuz árnyékában

A Hormuzi-szoros lezárása és az amerikai–iráni háború komoly piaci kockázatokat hoz. Mit jelent mindez az energiaárakra, a forintra és a befektetésekre? Augusztus 27-én szakértőkkel elemezzük a várható piaci hatásokat.

Információ és jelentkezés

Korábban, az Indiai-óceánon található Diego Garcia támaszpont célba vételével Teherán már egyértelművé tette, hogy rendelkezik olyan ballisztikus rakétákkal, amelyek képesek akár 4000 kilométert is megtenni. Az arzenálja döntő többsége azonban nem ilyen, körülbelül 2000 kilométeres távolságban jelentenek veszélyt a fegyverek. A szakértők kiemelik, hogy amennyiben a rezsim valóban európai célpontokat támad, akkor főként a délkeleti térség országai lehetnek veszélyben:

• A legnagyobb fenyegetés egyértelműen Ciprust érheti, földrajzi fekvését tekintve is a sziget fekszik a legközelebb Iránhoz, valamint jelentős brit támaszpontok helyezkednek el. A háború egy korai szakaszában dróntámadást is regisztráltak a területen.
• Bulgária a Bezmer légibázison az amerikai katonai légi utántöltő gépek egyik központját hozta létre.
• Görögországban és Romániában is kulcsfontosságú támaszpontokat érhetne rakétacsapás.

Iránban ugyanakkor fontolóra kell venni, hogy egy ilyen támadás kiválthatja a NATO 5. cikkelyének aktiválását, ami rendkívül súlyos következményekkel járhat rá nézve, ezt a rezsim vezetése is elismeri. A konfliktus kezdeti napjaiban Törökországban elfogott ballisztikus rakéták egyszerre két dolgot bizonyítottak:

Teherán hajlandó a vörös vonalakon átlépni, a katonai szövetségnek pedig megvannak a képességei semlegesíteni a legsúlyosabb fenyegetéseket.

Éppen ezért a rezsim elsősorban a NATO-n kívüli országokat veheti először figyelembe, ilyen lehet például Ciprus.

Az elemzés ugyanakkor kiemeli, hogy egyáltalán nem pusztán közvetett katonai fenyegetésre kell gondolni. A hibrid háborús módszerek között a radikális iszlamizmus felerősítése, kibertámadások, valamint kiemelt személyek – például politikusok, újságírók, aktivisták – elleni merényletek is a repertoárban lehetnek. Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy az Európát fenyegető veszély kifejezetten korlátozott, ugyanakkor egyáltalán nem elhanyagolható. A képességbeli hiányok miatt a „rakétazápor” valószínűsége minimális, de a belső destabilizálásra törekedő megközelítésre a NATO hatalmak hírszerzéseinek kiemelt figyelmet kell fordítania.

Címlapkép forrása: Contributor/Getty Images