Ahogy arról beszámoltunk, Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter történelmi mérföldkőnek nevezte azt, hogy az Országos Mentőszolgálat nyilvánosságra hozta a kiérkezési idejükre vonatkozó statisztikákat. Egy háttérbeszélgetésen Constantinovits Miklós, az OMSZ megbízott főigazgatója értelmezte is az adatokat, kiemelve, hogy a számok első olvasatra nem túl megnyugtatóak, hiszen országosan 26,4 perc a 90. percentilis kiérkezési idő. A cél azonban ennél jóval ambiciózusabb: a P1-es, vagyis legsürgősebb eseteknél ezt 15 percre csökkentenék. Hegedűs Zsolt szerint erre a kilátások nem rosszak, bár céldátumot nem mondott a tárcavezető.

Miről is van szó?

Az Országos Mentőszolgálat új, nyilvánosan elérhető statisztikai felületet indított, amelyen részletes, összehasonlítható formában teszi közzé a mentőegységek kiérkezési idejére és a mentési esetszámokra vonatkozó adatokat. A kezdeményezés célja az átláthatóság növelése, a mentőellátás működésének közérthető bemutatása és a lakosság egészségértésének erősítése. A stat.mentok.hu felületen országos, budapesti és regionális bontásban is megismerhetők a kiérkezési idők, külön-külön vizsgálhatók az egyes sürgősségi kategóriák, valamint nyomonkövethető a mentési feladatok számának és összetételének alakulása.

A honlap az adatok értelmezését is segíti: bemutatja többek között az átlag, a medián és a percentilis jelentését, a mentőhívás folyamatát, valamint azt, hogyan és milyen szempontok alapján történik a betegek sürgősségi besorolása. A közzétett adatok szerint 2026 júliusában a legsürgősebb, P1 prioritású esetek 90 százalékában a segélyhívás megkezdésétől számított 26,4 percen belül érkezett meg a mentőegység a beteghez. A mutató a teljes, a hívó által érzékelt várakozási időt méri, így magában foglalja a 112-es segélyhívóközpont hívásfogadási, valamint a hívás mentésirányítás részére történő átadásának idejét is.

A kiérkezési idő azonban önmagában nem írja le a mentőrendszer működését. A mentésirányítás feladata, hogy a bejelentő protokoll szerinti kikérdezésével felismerje a kritikus állapotokat, meghatározza az eset sürgősségét és a beteg állapotának megfelelő mentőegységet riassza. A legsúlyosabb esetek elsőbbséget élveznek, míg kevésbé sürgős állapotokban hosszabb kiérkezési idő is szakmailag elfogadható lehet. Éppen ez a prioritási rendszer teszi lehetővé, hogy a segítség oda érkezzen meg, ahol valóban szükség van rá.

A bizalom alapja az őszinteség: a mentőszolgálat akkor is vállalja a számait, amikor jók, és akkor is, amikor van még mit javítani, mert a magyar emberek megérdemlik a transzparens és szakmai kommunikációt. Célunk, hogy a nyilvánosság ne pusztán adatokat lásson, hanem azt is megértse, hogyan működik a mentés, mit jelentenek az egyes mutatók, és mi alapján születnek a mentésirányítás döntései

– hangsúlyozta Constantinovits Miklós.

Az Országos Mentőszolgálat a statisztikai felület adatait rendszeresen frissíti, a nyilvánosan hozzáférhető adatok körét pedig a későbbiekben tovább bővíti. A weboldalon a kiérkezési idők mellett a sürgősségi kategóriák szerinti esetszámok, a regionális adatok és a mentőhívás egyes szakaszainak időadatai is megismerhetők, az adatsorok pedig letölthető formában is rendelkezésre állnak. Nézzünk is bele a statisztikákba!

Minden másodperc számít

Az oldalon először is tisztázza az OMSZ, hogy mi a különbség az átlag, a medián és a 90. percentilis kiérkezési idő között. Fontos, hogy utóbbi a legpontosabb – fentebbi, keretes írásunkban elmagyaráztuk, hogy ez miről is szól –, ugyanis az átlag nagyon érzékeny a szélsőértékekre, a medián pedig csak a sorban középen álló időt mutatja, ami szintén torzíthat. Éppen ezért 75., de inkább 90. percentilisben adják meg az adatokat, hogy a lehető legpontosabb képet kapják az emberek a kiérkezési időkről.

Emellett az oldalon a mentőhívás folyamatát is elmagyarázzák a 112-es segélyhívó tárcsázásától kezdve egészen a mentőegység kiérkezéséig, valamint a prioritási fokokra is engednek némi betekintést a P1-es (vagy éppen a kiemelt P1-es, vagyis legsürgősebb) esettől a P5-ig, ahová már nem is biztos, hogy ki kel vonulnia a mentőknek, könnyen lehet, hogy telefonon keresztül a mentésirányító is meg tudja oldani a felmerült problémát. Az OMSZ szempontjából egyértelműen a P1-es esetek a legfontosabbak, így ott számít igazán a kiérkezési idő, ott akár „másodperceken is életek múlhatnak” – ahogy Hegedűs fogalmazott, így ezzel kapcsolatban kevésbé megengedő a rendszer. Ezeknél az eseteknél a 15 perc a cél, viszont jelenleg

A szervezet egyébként tényleg a teljes transzparenciát tűzhette ki célul, hiszen ezek az adatok nem éppen tigrisek, országosan csaknem a céltartomány kétszerese az júliusi eredmény, de Hegedűs Zsolt szerint amilyen állapotban átvették az országot, még ez is istenesnek mondható. Ráadásul az előző hónaphoz képes júliusra mind az országos, mind a budapesti idő romlott pár másodperccel, de ezt sem rejtik véka alá a mentősök.

Érdekesség, hogy országos júliusban 12 123 ilyen eset volt, míg csak a fővárosra szűrve 2408 a végösszeg. Találunk továbbá egy olyan bontást is, amely megmutatja, hogy egy esetnél mely szakaszokban mennyi idő telik el, míg a mentő kiér. A 112-es segélyhívónál 1,4 percet időznek a betelefonálók, a mentésirányítónál valamivel többet, hiszen neki az esetlap megnyitásán túl ki is kell kérdeznie a telefonálót (ez így összesen 1,4 + 2,1 perc), majd a mentőegység riasztása és helyszínre vonulása átlagosan 12,4 perc. 

Ezeket ha összeadjuk, akkor 17,3 perc jön ki, ami átlagban sokkal jobban mutatna, viszont ebből is látszik, hogy a 90. percentilis mennyivel pontosabb képet fest a jelen állásról, hiszen száz esetből 90-nek maximum 26,4 percet kellett várnia a kiérkező egységre, a maradék 10 százaléknak pedig ennél is többet. „Majd rájönnek, hogy a korábbi egészségügyi államtitkár folyamatosan hazudott a magyar egészségügy helyzetéről” – fogalmazott Hegedűs arról, hogy korábban átlagokat közölt az előző kormány.

Tendencia

Az oldalon egyébként nemcsak a P1-es esetek adatai elérhetőek, hanem a P2, a P3 és a P4-es sürgősségű esetek kiérkezési statisztikái is megnézhetőek, mind országosan, mind Budapestre koncentrálva, ráadásul medián, 75. percentilis (P75) és P90-es időpontokkal is. Nyilván ahogy egyre feljebb megyünk a pontossági rátán, annál magasabb számokat kapunk, hiszen míg a P1-nél a medián 15,4 percet, addig a P90 már a fentebb említett 26,4 percet mutatja. 

Ahogy megyünk lejjebb a sürgősségi ranglétrán, úgy nőnek a kiérkezési idők is, hiszen P2-nél országosan már félóra felett van, P3-nál csaknem egy óra, míg P4-nél több mint másfél óra a várakozási idő. Ezek az adatok egyébként 2026 januárig visszanézhetők különböző grafikonokon, amiket le is tölthetnek az érdeklődők. Az OMSZ hangsúlyozza, hogy nem az egyhavi pontokon van a hangsúly, hanem a tendencián,

Találhatunk még egy regionális összevetést is, ahol a hét régiót fűsülték össze a szakemberek és eresztették egymásnak a kiérkezési adatokat sürgősségi kategória és mutató szerint, viszont hangsúlyozták, hogy „a különböző területek által ellátott betegek jellemzői, az útviszonyok és a településszerkezet is eltérő, így az egyes értékek közvetlenül nem vethetők össze egymással”. A táblázatból azt lehet leszűrni, hogy P1-es eseteknél a P90-es kiérkezési időben a Dél-alföldi, P2-s és P34-as eseteknél a Nyugat-dunántúli, P4-eseknél pedig a Dél-dunántúli régió volt a listavezető júliusban.

Végül megmutatta az OMSZ azt is, hogy milyen esetszámokkal dolgoztak az elmúlt másfél évben, hiszen itt nemcsak 2026 januárjától, hanem egy évvel korábbról indulnak a diagramok. Ebből pedig azt olvashatjuk ki, hogy 2025 decemberétől sokkal nagyobb a nyomás a szervezeten, hiszen amíg 2025-ben mindössze decemberben ment 90 ezer fölé az esetszám, úgy 2026-ban az első hét hónapból négynél már igen, ráadásul július az abszolút csúcstartó 94 930 riasztással – és ebben a P5-ös esetek még benne sincsenek. 

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)