A tévés az utóbbi időben szokatlanul nyíltan és púderezés nélkül beszélt a nyilvánosság előtt a személyes nehézségeiről, a lelkiállapotáról, valamint az alkohollal vívott korábbi harcáról. Számára a tabumentes feltárulkozás nem átgondolt stratégia vagy megfontolt döntés eredménye, hanem az egyetlen vállalható alapállapot.

„Ez az egy kenyerem van, őszinte vagyok. Ha a médiát nézzük, mindig is a másodvonal közepén voltam, életemben talán kétszer-háromszor készült velem komolyabb interjú. Most éppen olyan időszakban találtak meg, amikor mentálisan és anyagilag is a cipőm mellett jártam. Miért ne mondtam volna el? Volt ebben valamennyi önreklám is, hátha kiderül, hogy másfajta munkára is lehet engem használni. Nem jött be, azóta sem csörrent meg emiatt a telefon” – árulta el Gaskó a Nők Lapjának.

Jelenleg sincs a topon

Gaskó Balázs nem rejtette véka alá azt sem, hogy lelkileg jelenleg sincs csúcsformában. Számára a szakmai feladatok és a folyamatos aktivitás jelentenek igazi kapaszkodót, amivel a belső szorongásait és a szomorúságot mederben tudja tartani:

„Szomorkás fiú vagyok. De azt tudom, hogy munkával nagyon sok mindent el lehet nyomni. Talán azt akartam elmondani, ha dolgoztatnak, akkor normális vagyok. Nekem azért kell dolgoznom, mert különben megeszem magam. Biztosan sokan vannak ezzel így, csak nem beszélnek róla.”

Már gyerekként kemény dolgokkal kellett szembenéznie

Miközben a köztudatban évtizedekig a mindig mosolygós, barátságos képernyős képe élt, a valóságban gyermekkorától kezdve jelen volt benne egy harciasabb, önvédelmi reflexekre épülő karaktermag is. A jófiús imázs mögött húzódó kettősség felidézésekor világossá válik, hogy a pesti utcák szocializációja formálta az egyéniségét:

„Egy barátom mondta egyszer, hogy van bennem egy „Motörhead Balázs” is. Ez a kettősség gyerekkorom óta megvan. A Dohány utcában nőttem föl, és pontosan tudtam, hogy ha kilépek a kapun, odakint egy másik Balázsnak kell lennem, mint otthon. A verekedés mindennapos dolog volt – mondjuk, többnyire engem vertek meg –, de ki kellett állnom magamért. Néha másokért is. A kedvesség mellett nálam az őszinteséghez mindig tartozott valamiféle vadság is.”

Elárulta, hogy a szókimondóbb „Motörhead Balázs” már nem mutatkozik meg és a vadság is átalakult benne mára, sokkal inkább az igazságérzete hajtja előre.

„Mostanában inkább közérdek-érvényesítőként. Ha igazságtalanságot látok, odamegyek, szólok. De ez azért mérséklődött. Mégiscsak egy öregedő, kopaszodó, szemüveges, túlsúlyos ember vagyok. Picit talán nő be a fejem lágya” – mondta.

Próbatételekkel kellett szembenéznie

A televíziózás világától való lassú elszakadás hosszú éveken át húzódott, és komoly próbatétel elé állította a szakembert. A folyamatos feladatokhoz szokott tévés számára a bizonytalanság és a tétlenség jelentette a legnagyobb terhet.

„Jóval azelőtt [kezdődött a rossz időszak], hogy 2022-ben eljöttem a Komédiásból. Úgy négy évvel korábban szóltak, hogy nem leszek már képernyőn. Utána még volt vetélkedő, hangalámondás, de egy idő után bent lézengtem a házban, valódi feladat nélkül. Miközben tizennyolc éves koromtól ahhoz szoktam, hogy van feladat, és azt meg kell csinálni. Ha hajnali négyig, akkor addig. Ha vasárnap, akkor vasárnap. A legrosszabb az volt, amikor nem volt mit csinálni. Amikor elküldtek, az legalább végre tiszta helyzet lett” – vallotta be őszintén Gaskó.

A váltást követő időszak rákényszerítette arra, hogy az évtizedes megszokásait felülírja, és a külső felkérésekre való várakozás helyett saját maga alakítsa ki az új alkotói folyamatokat:

„Vártam. Tulajdonképpen mind a mai napig várom a sült galambot. Egész életemben mások adták a feladatot, én pedig megcsináltam. Nagyon jó szakemberekkel dolgozhattam, ezért ritkábban kényszerültem rá, hogy a nulláról én találjak ki valamit. Most éppen ezt kell megtanulnom.”