BulvárSzerző: blikk 2026. 08. 26. 3 percnyi olvasás
A cukrot egyetlen dietetikus sem ajánlja különösebben, egyes diétáknál pedig szabályosan maga az ellenség. A cukor csábító, hirtelen energialöketet ad, de végső soron a túlzott fogyasztása elhízáshoz és különböző egészségi problémákhoz vezet. Mégis napi szinten fogyasztjuk. De mi történt azokkal, akik olyan korban nőttek fel, amikor nem igazán volt cukor?
A NationalGeographic egy a ScienceAlert-ben megjelent új tanulmány alapján ír egy érdekes jelenségről. A tanulmány a második világháborúig nyúlik vissza, a helyszín: Nagy-Britannia. A háborús gazdálkodás miatt alig volt cukor, ezért a kereskedelmére, így fogyasztására is megszorításokat vezettek be. Az akkoriban született gyerekek tehát nemigen jutottak cukorhoz. A tanulmány szerint ez évtizedekkel később is éreztethette hatását.
Kiderült, hogy akik életük első két évében korlátozott mennyiségű cukrot fogyasztottak, felnőttként többféle daganatos betegség esetében is alacsonyabb kockázatot mutattak.
Az 1940-ben bevezetett háborús korlátozások, amelyek a cukrot is érintették, jóval a háború utánig, 1953-ig voltak érvényben. Ekkor szüntették meg a jegyrendszert, az addig hiánycikknek számító cukor csábítása pedig azonnal megmutatkozott: a lakossági fogyasztás az addigi duplájára nőtt.
A Kínai Mezőgazdasági Egyetem és a Cambridge-i Egyetem kutatói csaknem 65 ezer, 1951–1956 között született brit egészségügyi információit elemeztek. Összehasonlították a cukorkorlátozás idején és utána születettek egészségi adatait. Az eredmény az lett, hogy akik az életük korai szakaszában kevesebb cukorhoz jutottak, azok között több daganattípus előfordulása is alacsonyabb volt, mint azoknál, akik már a cukorkorlátozás után születtek. A májrák kockázata 69 százalékkal, a prosztataráké 52 százalékkal, a tüdőráké 41 százalékkal, a végbélráké 40 százalékkal, az emlőráké pedig 36 százalékkal volt alacsonyabb náluk – írja a lap.
Ezeknél az embereknél ráadásul kiderült, hogy a kromoszómáik végét védő struktúrák, az úgynevezett telomerek hosszabbak, ez pedig a biológiai öregedéssel van összefüggésben. Biológiailag ők 2,2 évvel fiatalabbak, mint a cukorevő társaik.
A cukorkorlátozás a szokásaikra is hatott, ezek az emberek évtizedekkel később is kevesebb cukrot fogyasztottak, és egyáltalán, mindenféle ételből is összességében kevesebbet ettek, illetve változatosabban étkeztek. Ebből a kutatók azt szűrték le, hogy a cukorral való nagyon korai életkorban történő találkozás mértéke hosszú időre alakíthatja az ízpreferenciákat, vagyis akik kicsiként sok cukrot kaptak, felnőttként is szeretik az édeset.
A lap hozzáteszi: a kutatás megfigyeléses vizsgálat volt, ezért önmagában nem bizonyítja, hogy a cukorfogyasztás csökkentése közvetlenül okozta a későbbi alacsonyabb rákkockázatot. Azonban illeszkedik azon vizsgálatok sorába, amelyek a cukorkorlátozással érintett embereknél alacsonyabb krónikusbetegség-kockázatot, jobb szív- és érrendszeri egészséget, valamint az Alzheimer-kór ritkább előfordulását dokumentálták.
Napi