Idén először fordult elő, hogy az a kellemes idő, amit igazi nyárként ismerünk – amikor tényleg jó naphosszat a vízparton vagy teraszon lenni – igazából most a hosszú hétvégén jött csak el, egy eddig ismeretlen hőkupola-évszaknak véget vetve, ami alatt már olyan elviselhetetlen hőség volt, hogy sokan már strandolni és nyaralni sem akartak. Csak túlélni valahogy. Most augusztus 20. után érezhettük először idén úgy magunkat a Balatonnál, amit igazi nyaralásként ismertünk meg gyerekkorunktól.

Legkésőbb idén eljött hát az ideje, hogy az augusztus 20. utáni megrögzött szokásként múltba ragadt kínos nyárbúcsúztatóknak végleg búcsút intsünk, mert ezt a műfajt ma már augusztus végén semmi nem indokolja. Bő egy évtized tapasztalatai mutatják, hogy a szeptember lényegében nyári hónap lett, igazi strandidővel. Voltak évek, amikor szebb időt hozott, mint augusztus.

Lássuk be, a globális felmelegedés következtében jópár éve elég kínos ötletté vált a nyárbúcsúztatás augusztusban, ha még jó egy hónapig velünk marad utána is. Idén azonban ehhez járult még egy új fejlemény, ami felteszi az i-re a pontot: mert eddig legalább volt búcsúztatásra alkalmas nyár júliusban és augusztusban, de idén a hőkupolák miatt ez az igazinak ismert nyár gyakorlatilag elmaradt. Helyette egy eddig ismeretlen hőséggel fojtogató fura évszak tört ránk, ami sajátos klímadepresszióra cserélte le a nyárra jellemző felszabadultságot és önfeledtséget. Tehát nemcsak a nyárra eddig jellemző időjárás maradt el, hanem mindaz, amit ez érzelmileg és hangulatilag jelent az embereknek. Lehetne mindezen siránkozni, de a hatékonyabb túlélés érdekében jobb alkalmazkodni a megváltozott időhöz.

Nyárszüret válthatja az idejétmúlt nyárbúcsúztatókat

Mivel a korábban őszinek vélt szüret időközben előre jött ugyanazoknál a klimatikus okoknál fogva, a most beköszöntő újfajta nyár lényegében összecsúszik a szürettel, ami hagyományosan a nyár gyümölcseinek nagy ünnepe volt, így önként adódik a megoldás, hogy nevezzük át a nyárbúcsúztatókat: legyen inkább nyárszüret!

Tulajdonképpen a szüret új helyét is jobban meg lehetne ezzel találni kulturálisan és turisztikailag is. A mára eluralkodó bortrendek egyértelműen nyárias borokat követelnek: a pezsgők és száraz fehérek tarolnak, fajtaként pedig a leginkább nyárinak mondható és a Balatoni Borrégió zászlóshajójává vált olaszrizling viszi a prímet – ami először jut eszünkbe, ha azt kérdezik, milyen borból készítsék a fröccsöt. Vagy annyira evidens, hogy már meg sem kell kérdezni. A borpiacon uralkodó fő trendekben tehát már eldőlt, hogy nyárszüret lett mára a szüretből – miközben a klímaváltozás is áttolta az őszből a nyárba a szüretek időpontját. Az egybeesés aligha csupán a véletlen műve.

A korábban nyárzárónak vélt iskolakezdés tabui is megdőlnek

Az üdülési trendek változásával a korábban nyárzárónak vélt iskolakezdés tabui is sorra megdőlnek. A szállodák közül nem véletlenül hirdeti magát egyre több gyerekmentesként. Ma már a szülők is nyíltabban mondják ki, milyen megkönnyebbülés legalább egy-egy hétvégét párban együtt tölteni, gyerekmentesen.

Sőt a legszebb nyári időt hozza. Érdekes, hogy a közbeszéd és a társadalmi szokások milyen lassan és nehézkesen követik az egyébként nyilvánvaló változásokat. Miközben a legtalmibb marketingtrendekre is tömegek vetik rá magukat azonnal, hogy átvegyék, az ennél sokkal alapvetőbb és valósabb klímaváltozással, illetve nem kevésbé evidens következményeivel szemben mintha makacs ellenállást próbálna kifejteni a társadalom – annak leghalványabb esélye nélkül, hogy tényleg eredményes lehetne ez a fajta ellenállás. Legfeljebb magunkkal szúrunk ki, ha nem igazítjuk mielőbb szokásainkat észszerűen a megváltozott időhöz.

Már nem elég a sziesztát bevezetni

A nyár emberemlékezet óta az az évszak, amelyet a legszívesebben kint a szabadban töltünk és ott zajlik az élet, nem a belső terekben. Most ez megfordult, és tömegesen menekültek az emberek a belső, hűtött terekbe a kint elviselhetetlenné vált idő elől. Márpedig a nyaralásként számon tartott programok így eleve nem működnek, mert azoknak pont a kimozdulás és a szabadban töltött idő a lényegük. Odáig fajult a helyzet, hogy több ismerősöm bevallotta, inkább otthon dolgozott a hőkupolás hetekben – nyaralás helyett. Különösen veszélyes a gyerekekre nézve, hogy így már a nyári időszakot sem töltik a természetben és közösségi programokkal, hanem a klímás beltérbe szorulva leginkább kütyüznek, aminek beláthatatlan generációs következményei lehetnek.

Már korábbi években felvetették a hazai sajtóban is páran, hogy időszerű lenne bevezetni a mediterrán sziesztát, hogy a déli verőn inkább pihenni lehessen valami hűs, árnyas helyen. Van azonban egy bökkenő: a hőkupola nem érte be azzal, hogy déltől 3–4 órán át tegye pokollá az életünket, hanem sokszor reggeltől napszálltáig indokoltnak tűnt a szieszta, ami pedig egyáltalán nem az olasz verzió, hanem inkább az egyiptomi gyakorlatra emlékeztet, ahol nappal jóformán ki se mennek az utcára, hanem este kezdődik az élet.

Igen, ez is új fejlemény, mert pont úgy éreztük magunkat sokszor 38 fokon hevülve, mint aki lázas betegen szédeleg vagy lábadozik.

Egészen biztosan változtatni kellene a korábbi nyári időjárásra szabott szabadságolási gyakorlaton. Ha a strandidő még szeptember első felében is tart, sőt ma már jobb és élhetőbb nyaraló időt tartogat ez a két-három hét, mint az augusztus, akkor például két héttel később illene kezdeni az iskolát. Bár nem tartozom azok közé, akik aggódnak, hogy így kevesebb dologgal lehetne túlterhelni a nebulókat és netán gyerekkoruk is lehetne vagy kamaszkoruk – ha mégis kitör emiatt a közéleti pánik, akkor egy füst alatt még egy tabut meg lehetne törni és akár a nyár közepén lehetne pótolni a szeptemberi két hetet, hogy ne essenek ki annyira a gyerekek a tanulásból és ne kelljen nulláról újra kezdeni mindent szeptemberben. Több előnye is lehetne annak, hogy két részben adják ki a nyári szünetet az iskolákban.

Egy Klíma Parlament dönthetne a szükséges változásokról minden területre kiterjedően

A vendéglátásban és a fesztiválokon, illetve a városi vagy üdülő övezeti programokban is érdemes lenne jobban igazodni a megváltozott időjáráshoz, az eltolódó évszakokhoz és változó funkciójú napszakokhoz. Ideje lenne mindezek alapos tisztázására és demokratikus eldöntésére összehívni egy Klíma Parlamentet, ha már az új kormány zászlajára tűzte a rendszerváltást. Kellően komplexen az élet számos területét átfogva kellene ugyanis kezelni a klímaválság nyomán kialakult problémákat és azok megoldási lehetőségeit. Hiszen a víz- és energia válság összefügg az élelmezési problémákkal – egy fenntarthatóbb életmód érdekében gyakorlatilag eddigi összes szokásunkat alaposan felül kellene vizsgálni a munkában éppúgy, mint a szórakozási és pihenési szokásainkat illetően vagy a sportolásban, sőt a nyári étrendünket is radikálisan megváltoztatja az egyre tartósabb hőség. A kivágott fák helyett divatba jött napvitorlákról pedig mára kiderült, hogy nem pótolják a nagy fák lombjainak árnyékát sem a strandokon, sem teraszokon, mert a kettő közti 5-10 fokos hőérzet különbség életbevágó lett.

Egy olyan példával zárnám, amely elég konkrétan illusztrálja, mennyire másként kell kezelnünk olyasmiket is, ami a leginkább evidensnek tűnt eddigi életmódunkban. Korábban egészség-tudatosságnak számított minden nap sportolni, de a hőkupolákban sokan kórházba kerültek, sőt halálesetek is voltak azok közt, akik olyan fittnek tartották magukat, hogy az extrém hőségben sem akartak változtatni szokásaikon, és le akarták futni a szokott távot. Senki sem lehet kivétel, a változó időben az alkalmazkodás már a túlélésünk elemi feltétele.

A szerző a Balatoni Kör alapítója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)