Augusztus 22-én minden korábbinál magasabb volt a globális tengerfelszíni hőmérséklet napi átlaga. A Kopernikusz Éghajlatváltozási Szolgálat (C3S) szerint aznap 21,1 Celsius-fokot mértek, ami meghaladja a 2024 márciusában felállított korábbi rekordot, a 21,09 Celsius-fokot. A C3S ERA5 adatbázisa 1979-ig nyúlik vissza, így ehhez az időszakhoz viszonyítva írhatunk rekordról.

A közleményük szerint a napi rekordokat mindig érdemes a hosszabb távú éghajlati folyamatok tükrében értelmezni. A mostani csúcsérték is jól illeszkedik ebbe a képbe: egyrészt folytatódik az óceánok több évtizede tartó felmelegedése, másrészt a Csendes-óceán trópusi térségében egy rendkívül erős El Nino-jelenség van kialakulóban.

Mint írják, különösen figyelemre méltó az időzítés: a globális óceán hőmérséklete jellemzően március-áprilisban, a déli félteke nyara után éri el a legmagasabb értéket, most azonban augusztusban dőlt meg a rekord. Ez az érték egyben a korábbi legmelegebb augusztusi napot is felülmúlja, amelyet 2023-ban mértek 20,98 Celsius-fokkal. Emellett a napi csúcsot több egymást követő havi rekord és majdnem-rekord előzte meg 2026 folyamán a sarkkörön kívüli óceáni területeken, ami jól mutatja, hogy a globális óceán nagy része tartósan melegebb a szokásosnál.

A Csendes-óceán trópusi térségében jelenleg egy erős El Nino alakul ki, amely tovább fűti az amúgy is évtizedek óta melegedő óceánt, ezt a hosszú távú felmelegedést pedig egyértelműen az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás hajtja.

„Ez a rekord is jól mutatja, hogy az óceán egyre nagyobb nyomás alatt van. Az El Nino önmagában is hőt visz a rendszerbe, ez azonban egy már évtizedek óta tartó, emberi eredetű felmelegedésre rakódik rá. Minél tovább emelkedik az óceán hőmérséklete, annál nagyobb kockázatot jelent ez a tengeri ökoszisztémákra és a parti közösségekre nézve. A hatások már most is láthatók: a tengeri hőhullámos napok száma világszerte több mint háromszorosára nőtt az 1990-es évek eleje óta, ami egyre nagyobb terhet ró a tengeri élővilágra és az attól függő közösségekre” – mondta Samantha Burgess, az Európai Középtávú Időjárási Előrejelző Központ klímaügyi stratégiai vezetője.

Az óceánok hosszú távú felmelegedése pedig következményekkel jár. A melegedés hőtágulás révén hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez, ami egyre nagyobb veszélyt jelent a part menti közösségekre és az alacsonyan fekvő szigetországokra. Emellett nő a tengeri hőhullámok esélye és erőssége is, ezek pedig súlyosan károsíthatják a kulcsfontosságú ökoszisztémákat, például a korallzátonyokat és a tengerifű-mezőket. Ez a károsodás továbbgyűrűzik a tengeri táplálékláncokba, és olyan gazdasági ágazatokat is érint, mint a halászat vagy az akvakultúra.

Hangsúlyozták, hogy a magasabb óceáni hőmérséklet a szélsőséges időjárási jelenségek kockázatát is növeli. A melegebb óceán ugyanis több hőt és páratartalmat ad át a légkörnek, ami intenzívebb csapadékot és erősebb viharokat eredményezhet. Egy melegebb óceán ráadásul kevésbé hatékonyan nyeli el a légköri szén-dioxidot, így gyengülhet a bolygó egyik legfontosabb természetes védelmi mechanizmusa az éghajlatváltozással szemben.

(Borítókép: Emberek napoznak a San Diego-i Windansea Beachen a magas hullámzás és az erős áramlatok veszélyére figyelmeztető jelzés idején, 2026. június 20-án. Fotó: Kevin Carter / Getty Images)