Magyar Péter szerint Gulyás Gergely azt javasolta, hogy minden fideszes képviselő hagyja el a Parlamentet. De jó ötlet lenne?

Aligha túlzás azt állítani, hogy a magyar Országgyűlésben egyre nehezebb lépést tartani az eseményekkel. Töltsön csak néhány napot távol a hírektől – talán egy jól megérdemelt nyári vakáción –, és megbocsátható, ha úgy érzi, mintha lemaradt volna egy politikai dráma teljes évadáról, ami a cím alatt sugárzott.Abszolút mozi.

A hétfői epizódban a Tisza-pártiak parlamenti többsége elfogadta Magyarország alaptörvényének rendkívül vitatott módosítását. A változtatások nemcsak Sulyok Tamás köztársasági elnököt távolítják el tisztségéből egy szokatlanul rövid alkotmányos betoldással, hanem egy olyan rendelkezést is bevezetnek, amely megtiltja, hogy akit már háromszor választottak meg az Országgyűlésnek, nem indulhat újra. Egyik intézkedésnek sincs sok nyilvánvaló párhuzama a kialakult alkotmányos demokráciákban.

Küzd a fideszes gépezet

Van azonban egy észrevehető gyengeség a forgatókönyvben. A jelek szerint az ellenzék kifogyott az ötletekből, látszólag bizonytalanok, hogyan reagáljanak a kormányzó többség egyre drámaibb alkotmányos manővereire.

A Fidesz váratlan cselekménycsavarral próbálkozott. Gulyás Gergely frakcióvezető bejelentette lemondását, kifejtve, hogy "a legnagyobb ellenzéki képviselőcsoportot nem vezetheti olyan, aki alkotmányos megszorítások miatt nem indulhat a következő országgyűlési választáson. Ezért döntöttem úgy, hogy lemondok frakcióvezetői tisztségről".

Magyar Péter miniszterelnök azonban azt állítja, hogy a bejelentés előtt fontos fejlemény történt. Szerinte Gulyás azt javasolta, hogy minden fideszes képviselő mondjon le parlamenti mandátumáról. A volt parlamenti frakcióvezető határozottan tagadja, hogy ilyen beszélgetésre került volna sor, és az igazságot nagy valószínűséggel soha nem fogják megtudni.

De lett volna értelme?

A válasz meglepően messze van az egyértelműtől.

Egyrészt könnyen érthető, hogy miért merülhet fel egy ilyen radikális javaslat. Ha a parlamenti többség olyan alkotmánymódosításokat fogad el, amelyek az ellenzék szerint alapvetően aláássák a demokratikus játékszabályokat, logikusnak tűnhet, hogy megtagadják a folyamat részvételen keresztüli legitimációját.

Az összehangolt lemondás erőteljes politikai nyilatkozatot jelentene. Ez azt üzenné, hogy az ellenzék véleménye szerint a Parlament már nem a demokratikus verseny valódi színtereként működik. Egy ilyen lépés szinte biztosan felkeltené a nemzetközi figyelmet, és Magyarország alkotmányos vitája napokra, esetleg hetekre a politikai vita középpontjába kerülne.

Vagy talán csak Magyar Pétert erősítené

Másrészt egy drámai gesztus könnyen politikai önkárosító cselekedetté válhat.

A parlament továbbra is az ellenzék egyik utolsó intézményi platformja. Lehetőséget ad a nyilvános felszólalásra, a miniszterek megkérdezésére, a bizottsági munkában való részvételre, és bármennyire is tökéletlen, a kormány elszámoltatására. A platform önkéntes elhagyása nem csupán az ellenzék saját mozgásterét csökkentené; az őket megválasztó szavazókat is képviselet nélkül hagyná.

Teljesen lehetséges, hogy a kormány könnyebben alkalmazkodik egy ellenzék nélküli Országgyűléshez, mint az a politikai kár, amelyet egy ilyen bojkott okozna számára.

Az sem biztos, hogy a tömeges lemondások elérik a kívánt joghatást. A magyar választási rendszerben a megüresedett listás helyeket elvileg egyszerűen csak a következő jelöltek tölthetik be, kivéve, ha ők is lemondtak mandátumukról. A valódi parlamenti kivonuláshoz tehát egy egész politikai mozgalomnak pontosan ugyanazon stratégia mellett kell elköteleződnie.

A történelem nem kínál egyszerű választ

A történelmi tapasztalat kevés bizonyosságot nyújt. A parlamenti bojkott időnként kiváltotta a szervezőik által remélt politikai válságokat. Más esetekben azonban a kivonulók marginalizálódtak, miközben az általuk kihívott intézmények nélkülük működtek tovább.

Éppen ezért nem lehet magabiztosan megmondani, hogy Gulyás Gergely – feltéve, hogy valaha is tett ilyen javaslatot – mesterfogáson vagy súlyos stratégiai tévedésben gondolkodott. Abban sem lehet biztos senki, hogy a teljes parlamenti lemondás aláásná-e Magyarország új alkotmányos rendjének legitimációját, vagy paradox módon még könnyebbé tenné a kormányzást a már hatalmon lévők számára.

De vajon valóban rendszerváltást élt át Magyarország április 12-én? Ezt a kérdést vizsgáltuk ebben a cikkben.