Henry Kissingernek tulajdonítják a mondást, hogy a hatalom a legerősebb afrodiziákum („Power is the ultimate aphrodisiac”). Kissinger sok mindenben tévedett, de ebben kivételesen igaza volt. Közép-Európa pedig – ahol a hatalom hol királyi és császári, hol népi demokratikus, hol kétharmados kiszerelésben kapható – laboratóriumi terepet kínál a tétel önfeledt vizsgálatához. A tudomány mai állása szerint a közép-európai politikai szerelemnek három alfaja ismeretes: az eltitkolt, a kitálalt és a pártprogramba foglalt. Ahol az ügy bizonyított, ott jelezzük. Ahol csak jól hangzik, ott is jelezzük – aztán persze elmeséljük, mert a legenda is forrás, csak másképp kell rá hivatkozni.

A Monarchia, avagy a diszkréció legfelsőbb foka

Kezdjük a csúcson. Ferenc József és Schratt Katalin (Katharina Schratt) színésznő kapcsolata a világtörténelem talán legillendőbb viszonya volt: harminc éven át tartott, a császár rendszerint hajnalban lopakodott át a színésznő villájába kuglófot enni, Erzsébet királyné pedig – és ez a történet legpikánsabb része – személyesen szervezte össze őket, gyakorlatilag kiszervezve, „outsourcolva” a férje érzelmi életét, ahogyan más ezt például a könyveléssel teszi. Hogy a kapcsolat valaha túllépett-e a kuglófos – gasztrointesztinális – kéjünnepen, azt a történészek máig vitatják. Nem bizonyított, de az osztrák császár szempontjából tökéletesen mindegy is volt: működött.

Maga Sisi sem maradt adósa a legendáriumnak. Az Andrássy Gyulához fűződő viszonyáról a magyar közvélemény százötven éve tudja, hogy „biztosan volt valami” – hiszen a királyné határozottan szerette a magyarokat, Andrássy pedig jóképű, értelmes forradalmár és gróf volt, ami külön-külön is elég, együtt pedig ellenállhatatlan. Bizonyíték? Semmi sem bizonyított – viszont nemzeti önbecsülésünk veretes sine qua nonja, ezért nem is firtatnánk tovább.

A trónörökös, Rudolf mayerlingi esete már túlmutat az anekdota műfaján: az, hogy a főherceg és Vetsera Mária ugyanott, ugyanakkor haltak meg pisztolygolyó által, bizonyított, de a körülmények máig homályosak, és annyi összeesküvés-elmélet tapadt a történethez, hogy abból egy közepes streamingsorozat több évadja is kitelne. A Monarchia mindenesetre itt is hozta a formáját: az első hivatalos közlemény szerint a trónörökös szívelégtelenségben hunyt el. Ami – tágan értelmezve – végül is igaz.

Egy lengyel marsall és egy csehszlovák elnök, a két háború között

A lengyel Pilsudski marsall magánélete olyan volt, mint a lengyel történelem: hősies, bonyolult, és időnként két fronton is zajlott. Második felesége mellett közismert kapcsolatot tartott fenn Eugenia Lewicka fiatal orvosnővel – ez dokumentált, a korabeli Varsó pedig pontosan úgy kezelte, ahogy Közép-Európa az ilyesmit szokta: mindenki tudta, de senki sem beszélt róla nyilvánosan.

A csehszlovák államalapító, Masaryk elnök – a régió erkölcsi etalonja, maga a „filozófus az elnöki székben” – idős korában meleg hangú levelezést folytatott Oldra Sedlmayerová költőnővel. A levelek léteznek, a történészek azóta is finoman köhécselve vitatják, mi is volt ez pontosan. Nem bizonyított, hogy több a közeli ismeretségnél – jól esik viszont tudni, hogy a prágai Várban a filozófia mellett a líra is otthonra talált.

Az államosított hálószoba – légyottok a népi demokráciában

A népi demokrácia e téren is paradox képződmény volt. Az állam mindent államosított – a gyárat, a földet, a gondolatot –, a hálószobát viszont hivatalosan magánügynek nyilvánította, hogy aztán a kádereket mégis a magánéletükkel zsarolja, ha úgy hozta a pártérdek.

Kádár János korszakának legnagyobb szexbotránya maga a botrány teljes hiánya: a puritán első titkár mellett az ország úgy élte át a hatvanas éveket, hogy közben a „három t” mellett kialakult egy negyedik is – a tapintat. A pártelit vadászházairól természetesen mindenki tudott mindent, vagyis pontosabban: senki semmit, de mindenki anekdotákat mesélt. Ez sem bizonyított – a vadászháznak viszont azóta is külön helye van a magyar politikai mitológiában, valahol a Rákosi-villa és a balatonőszödi beszéd között.

Rendszerváltás után: a szabadság ára és kamatai

Václav Havel volt az egyetlen közép-európai államférfi, aki a párkapcsolati kalandtémát úgy oldotta meg, hogy megzsarolni sem lehetett vele: mindent bevallott, lehetőleg előre, és lehetőleg irodalmi formában. A disszidens drámaíró szerelmi életét ő maga dokumentálta: a feleség, Olga Havlová pedig legendás cseh nyugalommal viselte, hogy férje a szabadságot minden értelemben a lehető legkomolyabban veszi. Felesége 1996-ban bekövetkezett halála után Havel újraházasodott, feleségül vette Dagmar Veskrnová színésznőt – a bársonyos forradalom után az újrakezdés is lehetségesnek bizonyult.

A cseheknél egyébként a műfaj csúcsteljesítménye Petr Necas kormányfő esete: kabinetfőnöke, Jana Nagyová iránti vonzalma 2013-ban megbuktatta a kormányát. A miniszterelnök és Nagyová közti kapcsolat többek szerint túlterjeszkedett a főnök–beosztott viszonyon, a kabinetfőnök ráadásul egy ponton a katonai titkosszolgálattal kezdte figyeltetni Necas válófélben lévő feleségét. Hogy aztán a bukott miniszterelnök végül lovagiasan feleségül vegye a hölgyet.

vagyis dramaturgiailag Shakespeare-t idézi: politikai tragédiának indult és valamiféle családi vígjátékként ért véget.

A szlovák Boris Kollár házelnök más utat választott: nála nincs mit leleplezni, mert ő maga a leleplezés. Mintegy tucatnyi (tizenegy) gyermek, körülbelül ugyanannyi (tíz) édesanya: mind bizonyított, sőt büszkén vállalt. Kollár úr gyakorlatilag egyszemélyes demográfiai program és robbanás, és mint ilyen, a régió családpolitikai vitáihoz kizárólag tettekkel szól hozzá.

És Magyarország? A műfaj hazai műhelyei

Borkai Zsolt győri expolgármester 2019-es adriai jachtkalandja (bizonyított, gazdagon dokumentált) a helyszínválasztás tanmeséje: kiderült, hogy a nemzetközi vizek jogilag szabadok ugyan, mediálisan viszont színtiszta belföldnek számítanak. Az érintett elismerte a történteket, és távozott, ami közép-európai mércével kifejezetten elegáns megoldás: errefelé hagyományosan a tagadás dívik, lehetőleg még a fénykép hátoldalán is. Az adriai titkos felvételek csúcspontja élete végéig kíséri a nyájas fogyasztót: Borkai városi jegyzője és társa a jacht oldalán állva leplezetlen csodálattal és áhítattal merít ihletet főnöke serény akciójából. Pazar életképek Fekete Pákó zenéjére – classy, mondaná az angol.

Jakab Péter a műfaj vállalkozói ágát képviseli: a Jobbikból távozva kedvesével, Molnár Enikővel közösen alapított pártot (bizonyított, nyilvánosan vállalt). A Nép Pártján ezzel a magyar politikatörténet első olyan formációja lett, amelyben a koalíciós szerződést minden jel szerint vacsora közben kötötték. A szerelem mint politikai startup.

És micsoda meglepetés: Gyurcsány Ferenc szolgáltatta a műfaj legnagyobb dramaturgiai újítását. 2025 májusában egyetlen napon jelentette be visszavonulását a politikától és válását Dobrev Klárától (bizonyított), vagyis egyszerre lépett ki mindkét koalícióból – a demokratikusból és a demokratikus centralizmusban működő házasságiból. Dobrev később elárulta, az időzítés célja az volt, hogy a válás a visszavonulás árnyékában maradjon. A magyar sajtótörténet így gazdagodott az első olyan esettel, amikor valaki a saját politikai bukását használta füstfüggönynek. A Direkt36 utóbb megírta, hogy a párton belül évekig nyílt titok volt egy Gyurcsányhoz köthető munkatársi viszony (az érintettek ezt nem kommentálták – a kádári tapintat tehát túlélte a rendszerváltást, csak magánkézbe került). A legfrissebb fejezetet ő maga adagolja: Facebook-posztjaiban feltűnt egy Ágnes Éva nevű hölgy, akit a volt miniszterelnök drágámnak titulál. Se bizonyíték, se cáfolat.

Magyar Péter hosszabb bekezdést érdemel, ugyanis nála a képlet fordítva is működik: pályáját egy házasság vége indította el (bizonyított – a hangfelvétel a magyar történelem egyik legnagyobb hatású válóperi mellékletévé lépett elő; a botrány rendes körülmények között karriert zár le, az övét viszont egy botrány nyitotta meg). Későbbi kapcsolata Vogel Evelinnel a nyilvánosság előtt zajlott és ott is ért véget; a szakítás után napvilágot látott vádak igazságtartalmát bízzuk a tisztelt olvasóra. Annyit rögzíthetünk, hogy a kampány hajrájában a miniszterelnök-jelölt magánéletének minden szeglete címlapokra került, amit a jámbor választó soha nem látott kétharmaddal díjazott (az Ötkert-sztori, bár vannak a férfi–nő kapcsolatot érintő elemei, nem egészen ide tartozik, az azt követő Duna-parti telefonhajítás, bár bizonyított és beismert, ugyancsak tárgykörünkön kívül esik: az vízügyi fejezet). A miniszterelnök magánéletéről keringő további híreszteléseknek pedig – ki kinek és mit rakott be szárazon – a politikai bulvár értelmezési tartományában a helye; azt egyetlen tudományos megállapítás keretezi: amíg konszenzuális, addig magánügy.

Summa

Mit jelez Közép-Európa lepedőakrobatikai panoptikuma? A Monarchia a diszkréciót emelte államművészetté, a szocializmus a hallgatást, a demokrácia pedig a nyilvánosságot.

Egyetlen óvatos és konyhatudományos következtetést azért megkockáztathatunk:

Az elégedett államférfi nemzetgazdasági érdek: tehermentesített idegrendszerrel érkezik reggel a hivatalba, és a közfeladatokra fordíthatja az energiát, amit boldogtalanabb kollégái szoborállításra, ellenségképgyártásra és túlfeszült közéleti kényszermozgásokra fordítanak. A történelem tanúsága szerint a közre nézve mindig a frusztrált politikus volt a legveszélyesebb – erre, sajnos, bőven van bizonyíték.

A nap végén – és a következő nap hajnalán – ugyanis mindannyian emberek vagyunk. Császárok és titkárok, marsallok és házelnökök, drámaírók, pártalapítók és hobbista céllövő kormányfők. Hogy ezt ki-ki hogyan éli meg, kivitelezéstechnikai kérdés.

A szerző évtizedek óta él Nyugaton és Keleten, globális nyugati és keleti intézményekkel dolgozik, és több mint harminc éve utazik világszerte.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Borkai Zsolt 2019. november 7-én. Fotó:  Huszti István / Index)