A Mandiner elődjeként működő, és csaknem húsz év után visszatérő, jelenleg próbaüzemben működő Reakció az elmúlt 16 év kormányzására tekintett vissza egy keddi cikkében. Erről úgy vélekednek, hogy Orbán Viktor kormányzását az idő teszi helyre, ugyanakkor az elmúlt időszak se nem volt annyira tökéletes, se nem volt olyan rossz, mint ahogyan azt keretezték a nyilvánosságban. Kiemelték, hogy ahogyan távolodunk 2026-tól, annyira tisztul a kép, hiszen a különböző kormányokat egymáshoz lehet hasonlítani. Most a Fidesz-kormány hibáit és bűneit szedték össze 10+1pontban.

• 1. A NER mind nyomasztóbb mindennapjai – A lap szerint a NER egy olyan közérzetet alakított ki, amely a politikai mozgósítást részesítette előnyben. Emellett kiemelték az abszurditást, valamint olyan intézkedéseket, amely miatt egyes csoportoknak még rosszabb lett. Szerintük a rendszer meghatározta, hogy milyen nyelven beszél, és hogyan gondolkodik az ország önmagáról. Ez a nyelvezet egyre primitívebb lett, ennek pedig a 30 év alattiak látták a legnagyobb kárát. „Nem lehet egy országot saját fiatal nemzedékeivel szemben vezetni” – jelentették ki.
• 2. A makrokorrupció – A portál szerint a tulajdonviszonyok politikai átrendezése a rendszer lényegi részévé vált. A második korszakban már mindennapos volt, hogy a bivalyerős érdekérvényesítő erővel bíró kevesek egyre gátlástalanabbul nyúltak bele a hazai gazdasági viszonyokba. Eközben épült egy újabb magyar nagytőkés réteg, ahol a lojalitás a rátermettségnél is fontosabbá vált.
• 3. Zsákutcás irányított gazdaság – Az előző kormány egyik paradoxonjának számított, hogy egyszerre volt piacpárti, nemzeti kapitalista és erősen államvezérelt. Ugyanakkor az utóbbi csak részben sült el jól, erre pedig remek példa az autó- és akkumulátoripar.
• 4. Rezsicsökkentés – Rámutattak, hogy bár politikailag sikeres termék volt a rezsicsökkentés, de gazdaságilag már nem. Az ígért mesterséges árak költségeit a magyar gazdaság fizette meg, ráadásul ezek az árak jelentősen megemelték az energiaköltségeket. Ez beindította az ördögi kört, amelynek részeként nemcsak az épületállomány energetikai korszerűsítése maradt el, de gyengítette az energiahatékonysági ösztönzőket és torzította a piacot. „Az olcsó energia politikai ígérete csak addig fenntartható óriási költségek nélkül, amíg maga az energia is olcsó” – tették hozzá. 
• 5. Párt és állam határainak elmosódása – Kiemelték, hogy az előző rendszer alatt egyre nehezebben lehetett elválasztani az állami működést a nyers politikai önérdektől. Összecsúsztak az üzenetek, egyre kevésbé tűntek politikailag semlegesnek a közintézmények vezetői, ráadásul a közmédia is ezt a rendszert képviselte. Ez azonban a jövőbeli kormányok számára is veszélyes lehet, hiszen tulajdonképpen legitimálták azt, hogy egy párt saját politikai infrastruktúrájaként használhatja az államot. 
• 6. Fiskális alkoholizmus – Szerintük újabb és újabb adagjára volt szükség a költségvetési élénkítésnek. Ugyan korábban volt lehetőség csökkenteni az államadósságot és némi fiskális tartalékot építeni, ám a koronavírus és az energiaválság után varázsütésre romlott el minden. Ennek pedig az lett a vége, hogy az éves költségvetés elfogadásakor sem lehetett tudni, hogy néhány hónap múlva mennyi marad belőle.
• 7. Az EU-s vagy norvég források feláldozása a politikai konfliktusok oltárán – Ugyan lehet legitim vitákat folytatni, de adódik a kérdés, hogy lehet-e egy országnak akkor igaza, ha nincsen meg az ereje hozzá. Ez a konfliktuspolitika egy ponton túl kézzelfogható gazdasági költséggel járt. Márpedig a kormányzás sikerességét az eredmény alapozza meg.
• 8. Alkalmasság helyett lojalitás – Ugyan az rendben van, hogy politikai pozíciókba politikailag lojális emberek kerüljenek, ám annak már nem lesz jó vége, ha ez a szemléletmód lefelé is terjed. Ennek köszönhetően éppen egy gyengébb intézményrendszer alakulhat ki, és az önkorrekciós képesség is kisebb lesz.
• 9. A robosztus irányított médiagólem születése és az irányítatlan média szorongatása – A média nem a versenyről, hanem arról szólt, hogy ki, hogyan tudja továbbítani a központi üzeneteket, és ki fér hozzá az állami erőforrásokhoz. Ugyanis az Orbán-kormány egy óriási rendszert hozott létre. Azonban nemcsak ez, hanem a nyilvánosság irányítatlan részének tüntetően unfair kezelése is hasonló mértékű károkat okozott, hiszen ezzel a választópolgárok egy részének a tájékozódását nehezítették meg. 
• 10. A politikai és társadalmi kommunikáció tónusa – Kiemelték, hogy az Orbán-kormány egy ponton már arra sem fektetett energiát, hogy egy-egy intézkedést elmagyarázzanak vagy jó színben tüntessék fel. Egyszerűen kifáradt a kormányzás, és azt részesítették előnyben, hogy fennmaradjanak. Megfordultak a szerepek, és az lett a központi kérdés, hogy miként lehet megtartani a hatalmat. Ezzel az első pontra is vissza lehet utalni.
• +1. Magyar Péter.

(Borítókép: Orbán Viktor 2023. december 21-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)