Na, es ezek csináltak „forradalmat” április 12-én. Vajon miért jár a fejemben az Ember tragédiája, a római szín:

PÉTER APOSTOL 
Te nyomorú faj! - gyáva nemzedék, 
Míg a szerencse mosolyog feletted, 
Mint napsugárban a légy, szemtelen, 
Istent, erényt, gúnyolva taposó. 
De hogyha a vész ajtódon kopog, 
Ha Istennek hatalmas ujja érint, 
Gyáván hunyász, rútul kétségb'eső. 
Nem érzed-é, hogy az ég büntetése 
Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül, 
A város pusztul, durva idegen nép 
Tiporja el arany vetésidet, 
Szétbomlik a rend, senki sem parancsol 
S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás 
Emelt fővel jár a békés lakok közt, 
Utána a halvány gond, rémület 
S égből, földről se részvét, sem segély. 
Nem bírod, úgy-e, kéjek mámorával 
Elandalítni azt a szózatot, 
Mely a kebelnek mélyét felveri 
S jobb cél felé hiába ösztönöz. 
Kielégítést, úgyebár, nem érzesz, 
Csak undort ébreszt szűdben a gyönyör, 
S aggódva nézsz körűl, ajkad rebeg: 
Hiába mind, a régi istenekben 
Nincs már hited, kövekké dermedeztek. 
(Az istenszobrok szétporlanak.) 
Elporlanak, s új istent nem találsz, 
Mely a salakból újra fölemelne. - 
Nézz csak körül, mi pusztít városodban 
Hatalmasabban, mint a döghalál, 
Ezren kelnek fel a lágy pamlagokról, 
Hogy Thébaisznak puszta téreit 
Vad anachorétákkal népesítsék, 
Ottan keresve tompult érzetöknek 
Mi még izgassa, ami még emelje. - 
El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék, 
E nagy világ most tisztuló szinéről. 

Nem tudják mit ünnepelnek, de jó a buli, és éljen Dj Miniszterelnök Úr!

Borítókép: Magyar Péter (Fotó: Hatlaczki Balázs)