GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 25. 3 percnyi olvasás
A lakhatási válság a fejlett gazdaságok egyik legégetőbb szakpolitikai kihívásává vált. A lakásárak és a jövedelmek közötti olló egyre nyílik, a kormányok által kitűzött építési célszámokat pedig a vizsgált piacok többsége képtelen teljesíteni. A Savills legfrissebb elemzése 14 piacot vizsgált meg, és mindössze két olyan országot talált, amely 2025-ben túlteljesítette a lakásépítési célokat. A lakhatás a szeptember 22-i Property Investment Forum konferenciánkon is fontos téma lesz, ne maradjon le róla!
Az OECD-átlagot tekintve a lakásár-jövedelem arány 2000 óta 63,4 százalékkal emelkedett, ezen belül 2015 óta 32,9 százalékkal. A nyomás különösen a nagyvárosokban erős. A szociális lakásépítés visszaszorulásával párhuzamosan
a magánszektor vette át a megfizethető lakások finanszírozásának szerepét, miközben a szigorú övezeti szabályozás és az engedélyezési rendszerek korlátozzák az új kínálatot.
A kormányok válaszul lakásépítési célszámokat tűztek ki, amelyek elméletben a kínálat növelésével javítanák a megfizethetőséget és támogatnák a gazdasági növekedést. A gyakorlatban azonban
A Savills által vizsgált 14 piac közül csak Szingapúr és Japán teljesítette túl a célszámokat 2025-ben, míg négy piac – köztük Portugália és Kalifornia – az előírt mennyiség felét sem érte el.
A lemaradó piacokon jellemzően hasonló strukturális akadályok állnak a háttérben: Portugáliában több mint 50 ezer engedélyezett lakás áll megépítetlenül azért, mert a projektek gazdaságilag életképtelenek, miközben a munkaerőhiány, a magas építési költségek és a szétaprózódott fejlesztői piac tovább súlyosbítja a helyzetet.
Az Egyesült Királyságban az angliai új lakások átadása 2025 márciusáig 4,1 százalékkal csökkent, a Help to Buy program 2023-as kivezetése óta pedig 10,2 százalékkal esett vissza az átadások száma. Kaliforniában a környezetvédelmi felülvizsgálati eljárások, az egylakásos övezeti besorolás dominanciája és a sűrűbb beépítéssel szembeni helyi politikai ellenállás szűkítik a fejlesztési kapacitást.
Szingapúrban az állam gyakorlatilag a fő lakásfejlesztő, a Lakásfejlesztési Hivatal (Housing and Development Board) közvetlenül a kormányzati célszámok szerint épít, a járvány utáni lemaradást is ledolgozva. A rendszer független a piaci fejlesztők jövedelmezőségi korlátaitól, így a kibocsátás sokkal könnyebben szabályozható.
Japánban ezzel szemben a megengedő, országosan egységes övezeti szabályozás, a csökkenő népesség miatti viszonylagos telekbőség, valamint a 20–30 évente lebontott és újjáépített lakások kulturális hagyománya biztosítja a magas és stabil építési volument, bár az emelkedő kamatok és építési költségek miatt a japán modell is felülvizsgálatra szorulhat.
A Savills elemzésének fő tanulsága, hogy
a lakásépítésben nincs univerzális recept, hiszen a sikeres modellek vagy piaci alapúak, kevés kínálati korláttal és megengedő szabályozással, vagy erős állami szerepvállaláson alapulnak.
A célszámok és programok hatékonyságát alapvetően a helyi adottságok, a szabályozási környezet és a politikai akarat határozza meg.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi