GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 25. 1 percnyi olvasás
Miért költ az amerikai kormány milliárdokat a japán jen megmentésére, miközben nyíltan az 1930-as évek protekcionista vámpolitikáját követi? Amikor Scott Bessent pénzügyminiszter a japán fizetőeszköz támogatása mellett döntött, valójában nem a szövetségest, hanem az amerikai gazdaságot mentette. Harold James, a Princeton Egyetem professzorának elemzése rámutat: az igazi tét az amerikai államadósság finanszírozhatósága és a magas kamatoktól szenvedő választók tűrőképessége. Egy elhibázott manőver pedig nemcsak hiábavaló lehet, de akár a dollár elleni összehangolt nemzetközi támadásoknak is megágyazhat.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Egy július végi Reuters-fotón Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter egy teendőlistát tartott a kezében, amelyen egyetlen pont szerepel: 5–10 milliárd dollár értékben jent vásárolni. Ahogy nem sokkal később kifejtette – Mario Draghi híres, az eurót 2012-ben megmentő szavait idézve –, a Trump-kormányzat „bármit megtesz” majd a japán valuta megerősítéséért.
Bessent hivatalos indoklása szerint a jen alulértékelt, és Washington el akarja kerülni, hogy újabb valutaháborús kör induljon el, amelyben az országok a saját pénznemük gyengítésével próbálnák meg feltornázni exportjukat. Az ilyen konfliktusoknak erős történelmi visszhangjuk van: a harmincas években jelentős szerepet játszottak a világgazdaság szétzilálásában és a béke veszélyeztetésében. A győztes szövetséges hatalmak épp azért hívták életre 1944-ben a Bretton Woods-i rendszert, hogy
megelőzzék az efféle protekcionizmust és valutaháborúkat, amelyek a második világháborúhoz vezettek.
Napi