A 2013-ban megjelent Assassin's Creed IV: Black Flaget a mai napig az orvgyilkosos játéksorozat egyik legjobbjaként tartják számon, ott van az aszaszinok panteonjában az Ezio Auditoréról szóló Assassin's Creed II mellett. Pedig Edward Kenway sűrűn viharos kalandja ennél másabb nem is lehetett volna egy átlag Assassin's Creed-részhez képest: egy, a saját javait, meggazdagodását szeme előtt tartó, a templomosok és aszaszinok háborújába belecsöppenő kalóz felett vehettük át az irányítást, aki egyik sziget után járta a másikat, hajókat fosztogatott, és néha napján még arra is jutott ideje, hogy a Karib-tenger szépségében gyönyörködjön.

Bár leginkább arra lenne szükség, hogy az Ubisoft végre életet leheljen ebbe az épp gyengélkedő játéksorozatba, a francia kiadó mégis úgy döntött, hallgat a rajongók könyörgésére, akik régóta rágják már a készítők fülét, hogy ugyan remake-eljék új generációs eszközökkel, a modern videójátékok felé támasztott elvárásoknak megfelelően a Black Flaget. Azt hiszem annál közelebb, hogy Jack Sparrow csizmájába lépjünk, és a saját bőrünkön érezzük, milyen kegyetlen meló volt a kalózkodás, mostanában nem jutunk. A július 9-én PlayStation 5-re, PC-re és Xbox Series X/S-re megjelent Assassins's Creed Black Flag Resynced igaz, hogy arcade-os módszerekkel, de remek nosztalgiát nyújt az AC IV-fanoknak, és az újoncoknak is, akik elkerülték eddig a kicsit arrogáns, de jópofa Edwardot és legénységét.

Az eredeti Assassin's Creed IV a mai napig valamelyest megállja a helyét, de elég egyetlen grafikát összehasonlító videót megnézni, hogy ráeszméljünk, az emlékeink szépítették meg a játékot. Most, hogy az Ubisoft Singapore csapata az Ubisoft Anvil legújabb iterációját rakta alá, ezzel a motorral még valósághűbb, még fluidabb az egész élmény. Még ha az ember otthon aszalódik a sötét szobában, akkor is egy gombnyomással egzotikus környezetben találhatjuk magunkat.

Persze nem csupán ezen változtattak a fejlesztők, a harcrendszert is átdolgozták, mely a parryzéssel, dodge-olással sokkal inkább emlékeztet arra az irányra, amelyet az Assassin's Creed Origins óta a franchise képvisel. A 2026-os Black Flagben már a legelső párharcunk boss fightnak érződik, és tényleg olyan, mintha vívnánk, míg a 2013-as játék harcrendszerét sokkal butábbnak tartotta a többség. Fontos újítás, hogy az aszaszinok ikonikus fegyverét, a titkos pengét sem vethetjük be csak úgy, maximum lopakodás közben. Én picit hiányolom, mert jó volt az akciódúsabb pillanatoknál is emlékeztetve lenni rá, hogy mik vagyunk.

Pont ezért keltett visszatetszést egyesekben, hogy épp a játéksorozat ezen részét remake-lik. Persze, a Black Flag több spin-offot is útjára indított, hihetetlenül sikeres darab, cikkünk írásának pillanatában 3 millió példányt adtak már el a frissen megjelent verzióból. Nem lehet kárhoztatni az Ubisoftot, hogy felvillant a lelki szemeik előtt a dollárjel, főleg úgy, hogy még tisztességes munkát is végeztek a remake-kel.

Apróságnak tűnhet, de a Black Flag remake-jében immár sokkal szabadabban lopakodhatunk, bármikor úgy dönthetünk, hogy itt az ideje egy kis sunyulásnak, és a beleélésünknek az sem árt, hogy egyetlen gombnyomással fel-lehúzhatjuk a kámzsánkat.

Végre tényleg mókás a Jackdaw fedélzetére lépni

A 2013-as játékban én nem voltam kibékülve a hajózással, a későbbi részeket nekem egy kicsit aláásta, hogy miért kell hajózgatnom egy Assassin's Creed-játékban, ahelyett, hogy orvgyilkolnék kedvemre. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mi változott, de a Black Flag Resyncedben valahogy nagyobb kedvvel vetem magam a hullámok közé, fejlesztgetem a Jackdaw-t, új tiszteket toborozva hajózás közben bevethető képességeket gyűjtögetek. És azon kapom magam, hogy a gyorsutazás helyett rászánom az időt, hogy bejárjam a térkép eldugottabb zugait is. Mondjuk ez egy nyílt világú játéknál nyilván nem árt.

Az Ubisoft fejlesztett a parkourozáson is, és bár nem olyan élvezetes az épületekre való mászkálás, ugrálás azok között, és a fényes nappal végrehajtott Daredevil-mozdulatok, mint az Assassin's Creed Unityben, a végeredmény korrekt.

Ami a történetet illeti, visszahozták a Black Flag íróját, Darby McDevittet, hogy a játék keretezésén bővítsen, és Feketeszakáll is hangsúlyosabb legyen. Mondjuk épp a történeten nem kellett túl sokat foltozniuk, úgy alapvetően Edward sztorija az egyik legmélyebb és legkomplexebb, egy olyan főhőssel, akinek a morális iránytűjét folyton valami megbirizgálja. Néha vonzó hölgyemények, máskor a hatalmas szajré ígérete. Tulajdonképpen a Resyncednek azzal tette a legjobbat az Ubisoft, hogy kivett belőle dolgokat, például a modern szálat, és a Freedom Cry-t sem erőltették, mondván a DLC már nem Edwardról szól, kár idekeverni.

Igazuk van, a sikert és az össznépi örömet elnézve én nem is csodálkoznék, ha újabb remake-eket hoznának nekünk a franciák. Ha már új életet lehelni nem tudnak a játéksorozatba, akkor én ezzel is megelégszem. Az újraálmodott Black Flag konkrétan a tökéletes nyári játék, ami beszippant és vérmérséklettől függően sok-sok órán keresztül nem is enged el a képernyő elől.

8,8/10

Az Assassin's Creed Black Flag Resynced című játékot PlayStation 5-ön teszteltük, a kulcsot hozzá az Ubisofttól kaptuk.