A 6727-es és 6728-as oldalszámú gépek augusztus 17-én hagyták el a dél-karolinai gyártóüzemet. Pénteken Hawaiin álltak meg, a következő állomásuk Guam, ahonnan a tajvani Tajtungban található Csihhang légibázisra repülnek tovább. Tajvani katonai források szerint a gépek kedvező időjárás esetén csütörtökig megérkezhetnek, de a csendes-óceáni útvonalon áthaladó tájfunok vasárnapig is késleltethetik a megérkezést. A vadászgépeket amerikai pilóták vezetik, az út során légi utántöltésre és szervizelésre is szükség van. A hatótávolság növelése érdekében a gépeket konformális üzemanyagtartályokkal és három külső póttartállyal is felszerelték.

Az érkezés fontos mérföldkő egy olyan programban, amelyet többszörös csúszás jellemzett.

Az Egyesült Államok 2019-ben hagyta jóvá az eladást, a szállítások eredetileg 2023-ban kezdődtek volna, és mind a 66 gépnek idén kellett volna megérkeznie. A gyártósor áthelyezése, a Covid-járvány okozta ellátásilánc-problémák, a szoftveres gondok és a repülési tesztelési nehézségek azonban jelentősen kitolták az ütemtervet. Wellington Gu Licsiong tajvani védelmi miniszter elismerte, hogy az eredeti határidő nem tartható, de nem közölte, hogy a fennmaradó gépek 2027-re vagy 2028-ra érkezhetnek-e meg.

A 66 új Block 70-es gép a már F-16V szintre korszerűsített 139 darab F-16A/B Block 20-assal együtt több mint kétszáz darabos F-16-os flottát biztosít Tajvan számára, amivel

a sziget a típus egyik legnagyobb üzemeltetőjévé válik.

A korábban modernizált Block 20-as repülők már rendelkeznek AN/APG-83-as aktív fázisvezérelt (AESA) radarral, új fedélzeti számítógépekkel, Link 16-os adatkapcsolati rendszerrel és korszerűsített pilótafülke-elektronikával.

Az új Block 70-esek legfőbb előnye az újonnan gyártott sárkányszerkezet, amely 12 ezer repült órás élettartamot biztosít a korábbi változatok nagyjából 8 ezer órájával szemben. A gépeket nagyobb tolóerejű F110-GE-129 hajtóművek hajtják, a konformális üzemanyagtartályok pedig a fegyverfelfüggesztési pontok lefoglalása nélkül növelik a hatótávolságot. Emellett nagyobb elektromos teljesítmény, hűtési kapacitás és adatfeldolgozó képesség áll rendelkezésre a fejlett elektronikai hadviselési rendszerek, fegyverek és infravörös keresőeszközök jövőbeli integrációjához.

Elemzők szerint az AESA-radar képes a kis radar-keresztmetszetű célok észlelésére, ami

javítja a tajvani légierő esélyeit a kínai J-20-as és J-35-ös lopakodó vadászgépek felderítésére.

Az észlelés valószínűségét egy tajvani kormányzati kutatóintézet szakértője 60 százalék felettire becsülte, bár a tényleges teljesítmény nagyban függ a távolságtól, a megvilágítási szögtől és az elektronikai hadviselési körülményektől. Ugyanakkor a szakértők óvatosságra intenek, hiszen a J-20-ast ötödik generációs lopakodóként eleve nagy hatótávolságú légi harcra és alacsony észlelhetőségre tervezték, a modellt ráadásul fejlett szenzorokkal és nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétákkal szerelték fel. Az F-16V továbbra is negyedik generációs platform marad, így hatékonysága nem az egy az egy elleni összevetéstől függ, hanem attól, hogy Tajvan mennyire képes integráltan alkalmazni a földi és légi szenzorokat, az adatkapcsolati hálózatokat, az elektronikai hadviselési eszközöket és a légvédelmi rendszereket.

Címlapkép forrása: An Rong Xu/Bloomberg via Getty Images

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.