A 2009 óta a Magyar–Kanadai Kereskedelmi Kamarát elnöklő, krízismenedzsmenttel foglalkozó szakember nem a rendes pályázaton keresztül, hanem a Tisza-frakció egyéni jelöltjeként került a bizottság elé. Bemutatkozásában leszögezte: politikai pártoktól teljesen független, 1956-os kivándorlók gyermekeként Kanadában nőtt fel, de harminc éve él Magyarországon, és New Yorktól Dubajig több mint negyven országban szerzett már tapasztalatot a pénzmosás és a korrupció elleni küzdelemben.

Sárvári nem érkezett üres kézzel a parlamentbe: egy több ezer vállalatot és tranzakciós láncolatot ábrázoló grafikont mutatott fel a képviselőknek. Ezzel illusztrálta, hogyan próbálják bonyolult offshore struktúrákon keresztül elrejteni a kimentett pénzek végső tulajdonosait.

Az, hogy Magyarországon így el lehetett bánni a közvagyonnal, elfogadhatatlan. Én mint magyar szégyellem ezt a helyzetet

– jelentette ki a jelölt, hozzátéve: a magyar hatóságok jelenleg kevés gyakorlati tudással és módszertannal rendelkeznek az országokon átnyúló pénzügyi konstrukciók feltárására.

Sárvári felidézte, hogy korábban Ukrajnában és arab országokban is végzett már vagyonvisszaszerzési feladatokat. Tapasztalatai szerint a kimentett vagyon utáni hajszában a büntetőeljárások mellett nagy adag kreativitásra és polgári perekre is szükség van. Sok esetben a vagyonvisszaszerzési eljárások nem is abban az országban zajlanak majd le, ahonnan a pénzt elvitték, hanem azokban a pénzügyi központokban, ahová végül megérkezett.

„Itt kreativitás kell. Lehet, hogy polgári eljárás lesz majd, ami lehetővé teszi egy bizonyos vagyon visszaszerzését” – magyarázta, példaként hozva fel, hogy míg a kriptovaluták útját itthon nehéz követni, egy angol bíróság segítségével már sikerrel lehet eljárni a nemzetközi rendszerben.

A vádalkuk alkalmazását tisztán jogi kérdésnek nevezi, de úgy véli:

Elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akik inkább elmondják, mi történt a pénzzel, minthogy bajba kerüljenek.

A hivatal működéséről elmondta, hogy a módszert és az egyes ügyek állását titokban kell tartani, de maga a szervezet nem egyszerű rendőri munkát fog végezni. Emiatt a legfontosabb feladatának a nemzetközi módszertanok átültetését és az állomány folyamatos oktatását tartja, hogy az NVVH a magyar jogállamiság szerves és nemzetközileg is elismert részévé váljon.

Össztűz az ellenzéktől

Sárvári Nicholas hirtelen feltűnése, a kiválasztás módja, de maga az új intézmény felállítása is kivágta az biztosítékot az ellenzéki oldalon.

A Fidesz-frakció már hétfőn bejelentette, hogy nem vesz részt az NVVH vezetőinek jelölésében és kiválasztásában, mivel a hivatal létrehozásáról szóló törvényt számos ponton alkotmánysértőnek tartják, és az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Értékelésük szerint a szervezet garanciák és külső felügyelet nélkül kap olyan széles nyomozati, vádemelési és titkos információgyűjtési jogköröket, amelyekhez hasonlók „legutoljára a kommunizmus legsötétebb éveiben működtek”. A bizottság fideszes tagjai a hétfői zárt ülésen sem vettek részt.

Varju László, a DK elnöke közösségi oldalán kelt ki az eljárás ellen. Felemlegette, hogy a tiszás Hantosi István által vezetett bizottság kiválasztott három jelöltet (Ligeti Miklóst, Unger Anna Rózát és a később visszalépett Jancsics Dávidot), majd a Tisza-frakció egyszerűen előállt egy negyedik emberrel. „Mire volt jó három jelöltet kiválasztani, ha utána a Tisza-frakció egyszerűen előáll a saját emberével? Ez lenne az átlátható, kiszámítható intézményi működés?” – tette fel a kérdést Varju.

Hadházy Ákos egykori független képviselő szerint a vezető kiválasztási folyamata „inkább tűnik abszolút vetítésnek, mint komoly eljárásnak”. Ugyanakkor hozzátette: a hivatal jogkörei valóban erősek, és az állva maradt jelöltek között van olyan, aki mindenképpen alkalmas a feladatra, így pénteken kiderülhet, lehet-e valódi elszámoltatás Magyarországon.

A bizottság kedd délután és szerdán zárt üléseken folytatja a munkát, ahol a nyomozati és a közpénzügyi elnökhelyettesi tisztségekre jelölt szakembereket hallgatják meg.