GazdaságSzerző: portfolio 2026. 08. 25. 12 percnyi olvasás
A Tisza-kormány első száz napjában nem történt semmilyen tényleges intézkedés a nyugdíjasoknak tett választási ígéretek megvalósítása érdekében. Egyelőre nem tudható, hogy a nyugdíjas Szép-kártyákat mikor és hogyan vezetnék be, a minimálnyugdíjat milyen kezdő időponttól emelnék meg, a sávos kiegészítő nyugdíjemelést mikortól és hogyan hajtanák végre, illetve a többi ígéret rendszerbe illesztését mikor tűznék napirendre. Mindeközben a kormányzatnak a Nők40 mintájára a férfiak kedvezményes nyugdíjára vonatkozó elképzeléssel, illetve az egyes hivatásrendek számára biztosítandó korkedvezményes nyugdíjról szóló javaslatokkal kapcsolatban is színt kellene vallania, figyelembe véve azt, hogy utóbbi felvetések helyett inkább a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét lenne érdemes komolyabban megvizsgálni.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ami a nyugdíjakkal kapcsolatban eddig elhangzott, az inkább aggodalomra adhat okot, mert a rendszerbe történő ad hoc beavatkozások veszélyét növeli, ilyen például a Nők40 mintájára a férfiak kedvezményes nyugdíja lehetőségének lebegtetése. E tekintetben érdemes ismételten hangsúlyozni, hogy már maga a nők kedvezményes nyugdíja is kezdettől fogva idegen test az öregségi nyugdíj folyó finanszírozású rendszerében, hiszen
Ha viszont a korhatár előtti nyugdíjazási lehetőség nemek szerinti bontását elvetve Magyarország mindkét nem számára nyitva álló korhatár előtti nyugdíjazási lehetőséget vezetne be – például az EU által továbbra is javasolt nyugdíjreform egyik érdemi lépéseként –, akkor ennek ára az lenne, hogy a mai formájában megszűnne vagy szigorodna a Nők40 (természetesen csak a jövőbeni igénylők részére), és a korhatár betöltése előtt igénybe vett nyugdíj összegét levonás terhelné.
A 65 éves korban várható magyar férfi élettartamnak mind az EU-átlagtól, mind a magyar nők élettartamától való elmaradását a nyugdíjrendszerben ideiglenesen akként is lehet kezelni, ha egy évtizedig (2027-2036 között) 64 évre csökkenne a magyar nyugdíjkorhatár, 2037-től pedig automatikusan a 65 éves korban várható további (gendersemleges) élettartam alakulásától függne. Ez utóbbi is összhangban állna az EU javaslataival és közel 20 európai uniós tagállam már bevezetett gyakorlatával.
A Nők40 fenntarthatóságánál és a férfiak kedvezményes nyugdíjának ötletszerű fontolgatásánál azonban konkrétabb és a jelek szerint nagyobb kockázatot jelent az egyes hivatásrendek lobbitevékenysége nyomán erősödő olyan változtatások iránti igény, amely a nyugdíjrendszer többi összetevőjére, a rendszer egészének működésére és fenntarthatóságára tekintet nélkül kedvezményes elbírálást tenne lehetővé az érintettek számára.
A legfrissebb példa erre a hivatásos fegyveres állomány részére kidolgozandó kedvezményes nyugdíjrendszer, amelyről már arra utaló címmel lehetett a hírportálokon olvasni, hogy "új nyugdíjrendszer kialakításán dolgozik a kormány", és ennek érdekében már létre is jött egy BM-HM közös munkacsoport. (A nyugdíjrendszerért és a nyugdíjköltségvetésért felelős Pénzügyminisztérium részvételéről nem szólnak a híradások.)
Korábban a közlekedési szakma szakszervezetei vetették föl a korkedvezményes nyugdíj visszaállítása iránti igényüket az akkori illetékes miniszter elejtett megjegyzése alapján, erre azóta rácsatlakozott több szakszervezet is. Ha a honvédség, a rendőrség, a katasztrófavédelem hivatásos állományú tagjait új korkedvezmények illetnék meg, akkor nyilván hasonló előnyöket követelnének mindazok, akik veszélyes vagy egészségre ártalmas munkakörökben dolgoznak a mozdonyvezetőktől az akkumulátorgyári munkásokon át az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyeken dolgozókig – ennek következtében pedig nem is szándékolt mellékhatásként gyorsan és súlyosan sérülhetne a nyugdíjrendszer törékeny integritása, hiszen egymástól függetlenül létrehozott alrendszerek össze nem hangolt működése előre nem látható veszélyekkel járna.
Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy nem kell a magyar nyugdíjrendszerben lehetőséget teremteni a kedvezményes nyugdíjazási lehetőségekre, azt viszont feltétlenül jelenti, hogy bármilyen változtatás csak összehangoltan, a nyugdíjrendszer egésze fenntarthatóságának és átláthatóságának biztosítása mellett, részletes és minden összetevőre kiterjedő hatástanulmányok alapján hajható végre.
Sokan például arra sem emlékeznek, hogy mi fán termett a korkedvezmény, amíg egyáltalán létezett a magyar nyugdíjrendszerben.
A szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők 2014. december 31-éig korkedvezményre jogosító időt szerezhettek, s az ennek alapján járó korkedvezmény 2011. december 31. előtt korkedvezményes nyugdíj igénylésére teremtett lehetőséget, 2012. január 1-jét követően viszont nem nyugdíjat, csak az akkor újonnan bevezetett korhatár előtti ellátást lehetett igényelni.
Az akkor megszerzett korkedvezményt időkorlát nélkül fel lehet használni, a korhatár előtti ellátás megállapítását az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál annyi évvel alacsonyabb életkorban lehet kérni, ahány év korkedvezményt szerzett valaki. A korkedvezmény lényege éppen ez: a jogosult a korhatár előtti ellátás (vagyis nem az öregségi nyugdíj) megállapítását az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál annyi évvel alacsonyabb életkorban igényelheti, ahány év korkedvezményt szerzett. A korhatár előtti ellátást ugyanolyan módon kell kiszámítani, mint az öregségi nyugdíjakat. A korhatár betöltésével a korhatár előtti ellátás változatlan összegben és automatikusan átalakul rendes öregségi nyugdíjjá (ennek újraszámítását viszont kérheti az érintett személy, ha a korhatár előtti ellátása melletti munkavégzéssel legalább 365 nap szolgálati időt szerzett).
Korkedvezményre – 2014. december 31-ig – a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések szerinti munkakörök jogosítanak.
Azokat a munkaköröket, amelyek korkedvezményre adnak jogot, a nyugdíjtörvény végrehajtására kiadott rendelet 2006. december 31-én hatályos 1. számú mellékletét képező jegyzék tételesen tartalmazta. Ez a jegyzék azt is rögzítette, hogy egy-egy munkakör milyen feltételek fennállása esetén adott jogot korkedvezményre. A jegyzékben szereplő munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehetett. A magyar jogalkotás furcsaságainak egyikeként ez a melléklet 2006. december 31-én a hatályát vesztette ugyan, de 2014. december 31-éig mégis alkalmazható maradt.
A jegyzékben nem szerepeltek a fegyveres erők és testületek hivatásos állománya tagjaira vonatkozó rendelkezések, viszont a nyugdíjtörvény 2011. december 31-éig hatályos rendelkezései a korkedvezmény szerzési lehetőséget rájuk is kiterjesztették.
2007. január 1-jétől a munkáltatók többlet járulékfizetése alapozta meg – az egyéb korkedvezményre való jogosultsági feltételek fennállása esetén – a korkedvezményre való jogosultságot. A foglalkoztató korkedvezmény-biztosítási járulékfizetési kötelezettsége 2014. december 31-éig állt fenn.
2015. január 1-jétől semmilyen módon és semmilyen munkakörben nem szerezhető korkedvezmény.
A korkedvezményes nyugdíjak megszüntetése e járulékfizetési kötelezettség tükrében is teljességgel érthetetlen, hiszen e nyugdíjakat a korhatár betöltéséig a munkáltatók finanszírozták, nem a társadalombiztosítás.
Hasonló elvek alapján lehet napirendre tűzni ismételten a korkedvezményes nyugdíjak kérdéskörét. A korkedvezményes nyugdíj visszavezetése hasonló munkáltatói többletjárulék-fizetéssel ma sem jelentene plusz terhet a társadalombiztosításnak.
Az viszont semmiképpen nem ajánlott eljárás, hogy minden érintett hivatásrend külön-külön ácsoljon saját kedvezményes nyugdíjrendszert magának, ráadásul még ezektől a hivatásrendi előkészítő munkáktól is függetlenül külön javaslatcsomagot dolgozzanak ki a férfiak kedvezményes nyugdíjára, mert mindezzel csak Pandora szelencéje nyílna ki.
A korkedvezményre jogosító munkaköröket a XXI. századi magyar munkavégzési körülményeknek megfelelően, alapos átgondolás után lehetne csak meghatározni. Például a kötöttpályás és az egyéb tömegközlekedésben használt járművek még a magyar eszközállomány jelenlegi állapotában is összehasonlíthatatlanul modernebbek, biztonságosabbak és kényelmesebbek, mint néhány évtizeddel korábbi elődeik, így mozdonyok vagy buszok vezetése korántsem magától értetődően teremtene lehetőséget korkedvezmény szerzésére.
A korkedvezményes nyugdíj és a férfiak kedvezményes nyugdíja helyett célszerűbb általában a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét megvizsgálni, és ehhez egységes, korszerű keretrendszert teremteni.
A kérdés ráadásul nem vizsgálható a finanszírozási szükségletek figyelembe vétele nélkül. A Nők40, valamint a 13. havi és a 14. havi nyugdíj költségigénye együttesen 1800 milliárd forint nagyságrendben járulékkal nem (a Nők40 esetében csak részben) fedezett kiadást generál minden évben – ehhez egy negyedik plusz havi tétel (Férfiak40) – beemelése (összehangolt, érdemi nyugdíjreform hiányában) veszélyeztetheti az egész rendszer finanszírozhatóságát.
Ha ezekre a plusz tételekre a hivatásrendi korkedvezmények szövevényes rendszere is ráépülne, az további komoly költségvetési igényt generálna, amelyet persze a korkedvezményes nyugdíjakra beszedett munkáltatói külön járulékok enyhíthetnének – ha a munkáltatók hajlandók lennének e külön járulék fizetésére.
A valódi megoldás a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének jövőbeni megteremtése lehet.
Ennek következménye azonban az lenne, hogy a Nők40 a jelenlegi formájában megszűnne, és a mindkét nem számára nyitott kedvezményes nyugdíjakat levonás terhelné: annyiszor 4-5% mértékű málusz, ahány évvel a 65 éves nyugdíjkorhatár betöltése előtt kezdődne a nyugdíj folyósítása. (A kedvezményes nyugdíj igénybe vételét a modern nyugdíjrendszerekben jellemzően legfeljebb három évvel a korhatár betöltése előtt teszik lehetővé, korábban nem.)
A nők javára ez esetben úgy biztosítható az alkotmányos pozitív diszkrimináció, hogy az ő kedvezményes nyugdíjukat lényegesen kisebb mértékű elvonás terhelné.
Hasonlóképpen lehetne biztosítani az egyes hivatásrendek kedvező elbírálását is, ennek keretében az érintett munkakör veszélyességének, egészségre való ártalmasságának fokától függően kisebb levonással és akár több évvel korábban is lehetővé lehet tenni a nyugdíj igénybe vételét.
Természetesen más megoldások is elképzelhetőek. E tekintetben is célszerű tanulmányozni az EU-ban működő korszerű nyugdíjrendszerek korhatár előtti, korkedvezményes vagy korengedményes megoldásait, ideértve a fegyveres hivatásos állományok tagjai részére kidolgozott szolgálati nyugdíj lehetőségeket.
A kedvezményes nyugdíjak lehetőségének megteremtése előtt azonban sürgősebb feladatai is vannak a Tisza-kormánynak, amelyek nem a jövőbeni nyugdíjasok speciális rétegeit, hanem az összes jelenlegi nyugdíjast érintik.
Mint az tudható, a választási vállalások tükrében a Tisza-kormány mindent megtart, amit az előző kormányzat már beépített a nyugdíjrendszerbe, és efelett számos további intézkedést ígér.
A legfontosabb ígéretek:
Ha 13. és 14. havi nyugdíjjal kapcsolatban nem tervez a kormány változtatást, akkor e tekintetben nincs jogalkotási teendő. A nyugdíjtörvény már tartalmazza a vonatkozó rendelkezéseket, így
2027. februárban érkezhet a 13. havi nyugdíj, valamint a 14. havi nyugdíj második részlete (kétheti nyugdíj). Ennek kiadási igényét (mintegy 900 milliárd forint) persze bele kell tervezni a 2027-es költségvetésbe.
Ha a kormány a nyugdíjas társadalom legnagyobb örömére inkább kifizetné már jövőre is a 14. havi nyugdíj egészét (ez 300 milliárd forint helyett 600 milliárd forintba kerülne), ennek végrehajtása érdekében legkésőbb 2026 decemberében törvénymódosítást kell kezdeményeznie. Az intézkedés indoka az lehet, hogy a nyugdíjemelés jelenlegi eljárása szerint jövőre különösen felgyorsulhat a nyugdíjasok relatív elszegényedése, hiszen az alacsony infláció miatt a jövő januári nyugdíjemelés csak kismértékű lesz, miközben az idei országos nettó átlagkereset növekedése kétszámjegyű lehet.
Ha a nyugdíjas Szép-kártyát valóban még az idén bevezetnék (Magyar Péter egyik nyilatkozata szerint akár októbertől elindulhat a rendszer, a kártyákat ennek megfelelően időarányosan, egy negyedévre járó kerettel, azaz 50 ezer forinttal és 25 ezer forinttal töltenék fel), akkor erről hamarosan, legkésőbb szeptember folyamán rendelkeznie kell a kormánynak.
Mielőtt meghoznák a végleges döntést, ismételten a döntéshozók figyelmébe ajánlom, hogy
a nyugdíjasok helyzetét érdemben javítani sokkal hatékonyabb a nyugdíjba beépülő pótlólagos nyugdíjemelés révén, mintsem kártyás különjuttatással.
A nyugdíjas Szép-kártya vállalás teljesítéséhez szükséges legalább 325 milliárd forint plusz kiadás mintegy 5 százalékpontos plusz nyugdíjemelést is finanszírozhatna már 2027 januárjától. Ennek sávos megosztásával 250 ezer forintig például plusz 6 százalékponttal, 250 és 500 ezer forint között 4 százalékponttal lenne növelhető a nyugdíjemelés inflációkövető mértéke. E megoldás révén a 500 ezer forintnál nagyobb nyugdíjjal rendelkezők részére is adható lehet kisebb mértékű emelés (ők már nehezményezték, hogy milyen jogon hagyják ki őket teljesen a plusz juttatásból, hiszen ők járultak a legnagyobb mértékben hozzá a nyugdíjrendszer korábbi finanszírozásához), továbbá a kártyás juttatás logisztikája által megkövetelt évi több milliárd forintos tétel is megspórolható, illetve a nyugdíjemelés további növelésére lenne fordítható.
Ha a Tisza-kormány mégis ragaszkodna ahhoz, hogy kártyás juttatásban kell részesíteni a nyugdíjasokat, akkor szembeötlő hiányosság e tekintetben a küszöbértékek merev rögzítése. Ezeknek a küszöbértékeknek minimum az inflációval, de méginkább az országos nettó átlagkereset növekedésének ütemével együtt kell mozogniuk, hogy jövőre és a későbbi években ne értéktelenedjenek el az intézkedés hatásai.
Ez a plusz juttatás – és általában minden nyugdíjváltozás – különösen megérdemelné a társadalmi egyeztetést, de még az újonnan létrehozott Közhang felületén sem lehet hozzászólni a témához. Ezen azonnal változtatnia kell a kormánynak, ha komolyan gondolta azt az ígéretét, hogy minden lényeges kérdésben előzetes társadalmi és szakmai egyeztetés után hoznak csak döntést.
Ami a minimálnyugdíj 120 ezer forintra emelését, illetve a bejelentett sávos külön emelést illeti, e tekintetben is érdemes több kérdést előzetesen megfontolni.
A vállalásoknak mindenképpen elhárítandó hiányossága ez esetben is a küszöbértékek (120 ezer, 140 ezer forint) mechanikus rögzítése. Ezeknek a küszöbértékeknek – akárcsak a nyugdíjas Szép-kártya esetében – szintén minimum az inflációval, de méginkább az országos nettó átlagkereset növekedésének ütemével együtt kell mozogniuk, hogy ne értéktelenedjenek el az intézkedés hatásai jövőre és a következő években.
Emellett a minimálnyugdíjat sokkal célszerűbb és méltányosabb felhúzni a mindenkori mélyszegénységi határig (amely idén 140 ezer forint körüli érték, ez is évente változik), a kiegészítő nyugdíjemelést pedig a mélyszegénységi és a relatív szegénységi küszöbök közötti sávban (idén 140-180 ezer forint között, de ez is évente változik) végrehajtani.
Mindenesetre a jelenlegi vállalások végrehajtása (minimálnyugdíj 120 ezer forintra emelése és a 120-140 ezer forint közötti nyugdíjak kiegészítő emelése) a nyugdíjköltségvetésben mintegy 205 milliárd forintos plusz kiadással járna,
egy finomított és mozgó küszöböket tartalmazó verzió a választott megoldástól függő többletigényt generálhat. A jelenleg 140 ezer forint feletti nyugdíjak tekintetében ígért differenciált emelés plusz költségigényéről nem lehet becslést tenni, mert nem ismert a differenciált emelésre vonatkozó konkrét elképzelés. Ezt az elképzelést mielőbb ki kell dolgozni, és lehetőleg előzetes egyeztetésre bocsátani, hiszen legkésőbb 2027. január 1-jétől célszerű lenne bevezetni az egyéb emelési lépésekkel együtt – ennek érdekében pedig az intézkedések fedezetét be kell építeni a 2027-es költségvetésbe is.
A nyugdíjasok relatív és abszolút elszegényedését érdemben lassítani képes nyugdíjemelés azonban ezekkel az intézkedésekkel önmagukban nem érhető el, ahhoz az emelési paradigma megváltoztatására van szükség.
A nyugdíjak keresetektől való leszakadása, vagyis a nyugdíjasok relatív elszegényedése minden olyan évben nő, amikor a keresetek gyorsabban nőnek, mint az infláció, márpedig az elmúlt másfél évtizedben minden évben ez volt a helyzet, jövőre pedig még erősebb lesz ez a hatás (hiszen a jövő évre várható infláció alacsony, az idei évre várható nettó nominális keresetnövekedés viszont valószínűleg magas lesz).
Ennek a helyzetnek a megoldására olyan években, amikor az országos nettó átlagkereset nominális növekedési üteme magasabb, mint az infláció emelkedése, vegyes indexálással kell a nyugdíjakat emelni, vagyis az infláció mértéke mellett a nettó keresetnövekedés mértékét is figyelembe kell venni a nyugdíjemelés százalékos mértéke meghatározásához. A legmodernebb nyugdíjemelési rendszerekben az infláció 100%-a mellett a nettó reálkereset növekedés 20-50%-ával is emelik pluszban a nyugdíjakat.
Ha egy adott évben az infláció emelkedése magasabb lenne, mint a keresetnövekedés (ez egy növekvő gazdaságban rendkívül valószínűtlen, recesszió idején azonban előfordulhat), akkor csak az infláció vezérelné a nyugdíjemelést.
A Tisza-kormány a saját vállalásai megvalósításával egyidejűleg nem halogathatja a magyar nyugdíjrendszer évtizedes távlatokat átfogó korszerűsítéséről, fenntarthatóságának és méltányosságának növeléséről szóló társadalmi, szakértői és politikai vita megkezdését, amelynek keretében az esetleges különutas, szigetszerű megoldási javaslatok is a nyugdíjrendszer egészének összefüggéseiben mérlegelhetőek.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi